Háromszög /BTS-JK+JM/

49.

Vettem egy mély levegőt és lassan megközelítettem Jungkook-ot, aki a tévét bámulta a kanapámon. Már elmosogattam és szerencsére korábban le is zuhanyoztunk, így semmi más dolgunk nem lett volna, mint aludni. Szabad napunk nem volt, de a srác akkor is feláldozta az alvásra szánt idejét és átjött hozzám, hogy egy közös vacsora után válthassunk még pár szót és együtt aludhassunk. Többek között ezt is nagyon értékeltem benne és hálás voltam érte, hogy a lehető legtöbb idejét tölti velem és egyáltalán nem érezteti velem, mennyire elfoglalt és fáradt. Néha már látom rajta, hogy alig tudja a pislogásoknál kinyitni a szemeit, de még egy utolsó csókra mindig van ereje. Leültem a kanapéra mellé és felhúztam a lábaimat is, fejemet pedig a vállára döntöttem. Jungkook mosolyogva felém fordult és a fejemre adott egy puszit, mielőtt rádöntötte volna a saját buksiját. Kezemet a combjára simítottam, ő pedig a saját tenyerét az enyémre, hogy minél több helyen érintsük egymást. Vetettem egy pillantást a tévére, hogy mit nézett ennyire, de csak valami ismétlés ment, úgyhogy nem nagyon érdekelt.

- Minden rendben van, Jungkook-ah? - Kérdeztem tőle halkan és egy kicsit megszorítottam az alsónadrágból kilógó combját.

- Hm? - Hümmögött, ahogy kizökkentettem a bambulásból. - Persze. Miért ne lenne?

Vállat vontam és megnyaltam a számat. Fogadtam az apró cirógatásokat a kézfejemen az ujjaitól, amik puhák, mégis határozottak voltak.

- Csak kicsit furán viselkedtél ma - Sóhajtottam. - Ha Jimin ott volt a közelben. Baj van talán? Összevesztetek?

- Nem, dehogy - Ingatta a fejét és hangján hallottam, ahogy elmosolyodott. 

- Akkor mondtam valamit, amivel megbántottalak? - Kérdeztem és kisebbet hullámzott a gyomrom, holott nem tudtam olyan esetről, amikor bármi rosszat mondtam volna.

- Dehogy, ne aggódj! - Szorított rá a kezemre, hogy erősítse a mondandóját.

Bólintottam és inkább nem szóltam semmit. Lehet, hogy csak félreértettem valamit. Nem akartam felesleges vészmadár lenni, lehet, hogy csupán akkor néztem rájuk vagy elkaptam egy olyan pillantást, amit nem is úgy értelmeztem, ahogy kellett volna. Hallgattam Jungkook halk lélegzetvételeit, közben pedig a vállára szorított fülemben hallottam az elhaló szívdobbanásait is.

- De beszéltem Jimin hyung-gal - Mondta Jungkook hirtelen, miután már egy fél perce csak csendben figyelhettük a filmet.

Mély levegőt vett és lassan kiengedte. Fülemben gyorsuló szívverésre figyeltem fel, aminek egyelőre nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet. Feljebb fordítottam a fejem és már csak az államat támasztottam a vállára, hogy valamelyest rá tudjak nézni, akkor is, ha csak az arcélével és a nyakával szemeztem.

- És? - Kérdeztem vissza. - Miről beszéltetek?

- Rólad - Mondta Jungkook és felém fordította a fejét.

Én kibújtam a nyakából és teljesen felegyenesedtem, hogy szemtől szembe lehessek vele. Jungkook megnyalta a száját és a tekintetét az enyémbe fúrta. Megpróbáltam kivenni belőle valamit, hátha meglátom, ha dühös, ha szomorú vagy ha csak egyszerűen ugrat. De semmit nem tudtam kiolvasni a szemeiből, így csak vettem egy lassú, mély lélegzetet és aprót rántottam a vállamon.

- Mit beszéltetek rólam? - Kérdeztem halkan.

Csendet kaptam válaszul és Jungkook is lesütötte a szemeit. Kezével továbbra is cirógatta az enyémet, ami a combján pihent. Figyeltem és megpróbáltam kitalálni, mi olyan incidens történhetett, amiről ők tudtam beszélgetni velem kapcsolatban, de azon a bizonyos éjszakán kívül semmi nem jutott eszembe, ami mind a kettejükhöz hozzá köthet.

- Talán baj történt? - Próbáltam meg kihúzni belőle a választ. - Valamit esetleg tettem, amiről beszéltetek?

- Nem - Mosolyodott el és végre megint rám nézett. - Csak... - Itt megint elakadt és inkább újból elszakította a tekintetét az enyémből.

Látszott rajta, hogy kicsit ideges, én sem éreztem különbül magam, de nem akartam mutatni. Elég, ha az egyikőnk zavart látványosan. 

- Jungkook, ha megint arról van szó, hogy Jimin és én régebben...

- Nem - Szakított félbe, aminek most kifejezetten örültem, hogy nem kellett befejeznem a mondatot. - Vagyis igen, de nem teljesen.

- Zavaros vagy nekem - Sóhajtottam.

Jungkook elmosolyodott és elvette a kezét az enyémről addig, amíg megvakarta a homlokát, majd vissza is tette az ujjait az enyémekre.

- Szóval, nem tudom, hogy hogy mondjam ezt el - Nevetett fel idegesen.

- Sosem titkolóztunk - Mosolyogtam rá, hogy kicsit lenyugodjon. 

- Tudom - Sóhajtott egyet.

- Akkor? Miről beszéltetek?

Jungkook lenézett az ölébe és elkezdett játszani az én ujjaimmal, amit inkább figyelemmel kísért, mintsem rám nézett volna.

- Hát, igazából elmondtam Jimin-hyungnak, hogy tudom, hogy tetszel neki - Kezdett bele.

Mély levegőt vettem és a szívverésem a duplájára gyorsult. Szeretem Jungkook-ot, de a tudat, hogy az egykori szerelmem is kedvel, még mindig sajnos hatással volt a belsőmre. Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet és aprót köszörültem a torkomon.

- És nem haragszom, ha te is érzel még iránta valamit - Folytatta.

- Jungkook, ha ez azért van, mert amikor bulizni voltunk és adott egy puszit - Vettem egy nagy levegőt és megingattam a fejem az emlékekre. - Én nem akartam, hogy bántson, amikor azt mondtam, hogy szerettem volna, ha megcsókol. - Hangomat elhalkítottam a végére és nagyon nagy lelkiismeretfurdalás tört rám, hogy azóta ez esetleg bánthatja a barátomat.

- Nem bánt - Mosolygott rám és megint rám nézett egy fél pillanatig. - Igazából ha nem mondtad volna, akkor is látom. Ismerlek mind a kettőtöket és tisztán látszik, hogy mind a ketten akarjátok a másikat.

Hatalmasat nyeltem és úgy éreztem, rögtön elsírom magam a elismerésre, hogy annak az embernek kell szembesülnie ilyennel, akit szeretek és aki ennyi mindent kibírt mellettem, hallgatta a rinyálásom és mindig mellettem volt.

- Jungkook, tudod, hogy téged szeretlek - Sóhajtottam egyet.

- Tudom - Megint felemelte a fejét és végre a szemembe nézett huzamosabb ideig. - Én is téged, efelől nincs kétségem.

Bólintottam és valamennyire megnyugtatott a tekintete és a meleg mosolya.

- Viszont hyung - Nagy levegőt vett és most ő köszörülte meg a torkát, mielőtt folytatta volna. - Ő azt mondta, biztos, hogy megcsókolna, ha csak alkalma adódik rá. És én...

- Jungkook, ezen fölösleges gondolkodni - Vágtam közbe. - Veled járok, nincs mit agyalni ezen.

- De igen - Húzta egy féloldalas, gyors mosolyra a száját.

A szemembe nézett és ujjait a kézfejemre kulcsolta. Aprót szorított a kezemen és mély levegőt vett. Megnyalta a száját és kicsit félrebiccentette a fejét.

- Azt akarom, hogy mindened meglegyen - Kijelentésére elmosolyodtam, de koránt sem enyhült a bennem lévő feszültség. - És ha teljesen őszinte akarok lenni, akármennyire is akarom, szerintem én nem tudlak azzá tenni.

Kikerekedtek a szemeim és már készültem arra, hogy viszlátot mond nekem, szakít és kidob mindazok után, mennyit szenvedett értem szegény. Viszont ahogy folytatta, a meghűlt vérem kicsit feloldódott, de újabb kérdőjeleket varázsolt elém.

- Ne ijedj meg, eszem ágában sincs elhagyni - Mosolygott szélesebben az ijedt arcom láttán. - Azt akarom, hogy az enyém legyél és csak magamnak akarlak, de tudom, hogy késsel vágható a feszültség  közted és Jimin hyung között.