Háromszög /BTS-JK+JM/

96.

Csend volt, amikor beléptem a házba. Nem is akartam a srácokért kiabálni, hiszen út közben hazafelé felhívtam Jungkook-ot, aki mondta, hogy az éjszaka nem lesz otthon, mert NamJoon-nal vesznek fel valami feldolgozást és mondta, hogy Jimin aludni indult, amikor ő eljött otthonról, úgyhogy joggal gondoltam, hogy ő ha itthon van, akkor durmol a hálóban. Nem is bántam, szüksége volt rá, hiszen elég lehangolt és feszült volt az utóbbi időben. Sok volt a munkájuk és Jimin személyisége amúgy is maximalista, a legapróbb hibára is ugrik és ostorozza magát. Annak örültem, hogy legalább alszik és ha nem is fogunk beszélgetni ma, kettesben töltjük az éjszakát, amire jó ideje nem volt példa.

Elpakoltam minden megvásárolt cuccot, eltettem minden munkához szükséges, újonnan beszerzett kozmetikumot, majd csak gyorsan elkaptam egy darabka sajtot a hűtőből, hogy a nem éppen éhes gyomromat mégis megtelítsem valamivel. Amíg rágcsáltam a piciny szeletet, felsétáltam az emeletre. Halkan betoltam az ajtót a hálószobához és mosolyogva figyeltem, ahogy Jimin mocorogva helyezkedik, valószínűleg álmában. Nem akartam zavarni, úgyhogy elmentem a szoba elől és a fürdő felé vettem az irányt. Lezuhanyzom, fogat mosok és befekszek én is Jimin mellé, mert hiába nem volt aznap sok munkám, elfáradtam az elmúlt hetekben és szerettem volna kihasználni az időt, amit henyélésre fordíthatok.

A törölközőt magam köré tekerve mentem vissza a hálóba, mert elfelejtettem elvenni az ágyról a pólót, amit pizsamaként használtam. Halkan léptem be és be is csuktam magam mögött az ajtót. Gyömöszöltem a törölköző tetejét, hogy megtartsa magát, amíg lehajolok és megkeresem a pólót a párnák között, ahová reggel hajítottam. Jimin hangosan sóhajtott egyet, majd felém fordult az ágyon és laposakat pislogva rám nézett. Elmosolyodtam és leültem az ágy szélére.

- Felébresztettelek? - Kérdeztem halkan, közben pedig letettem a felsőt a matracra és még mindig törölközőben inkább Jimin-nek szenteltem a figyelmem.

A férfi fáradt mosolyra húzta a száját és beledörgölte az arcát a párnába, miközben megingatta a fejét.

- Nem aludtam túl mélyen - Motyogta rekedtes, álmos hangon.

Kezét kinyújtotta felém és ujjainak apró mozgásával jelezte, hogy menjek oda. Halkan felkuncogtam és hasra feküdtem mellette. Mosolyogva lenéztem rá, amíg ő átvetette a kezét a hátamon és erődként használva a mellkasomat bebújt a támaszkodó kezeim közé. Lehajoltam és egy puszit nyomtam a kócos hajába.

- Aludjál - Suttogtam. 

- Mm - Ingatta meg a fejét.

- Miért? - Kérdeztem vissza és amennyire elértem, megsimogattam a haját. - Éhes vagy?

- Nem - Felelt.

- Hát? Nem vagy álmos?

- Hm - Bólogatott. - De egy kicsit legyünk együtt.

Aranyosságán elmosolyodtam és megint lehajoltam, hogy hozzábújjak. Mély levegőt vettem és magamba szívtam a samponjának és a bőrének illatát, érezzem puha tincseit és puszit adhassak oda, ahol csak értem. 

- Hogy érzed magad? - Kérdeztem halkan és feljebb tornáztam a fejem, hogy valamennyire lenézhessek rá.

Jimin mély levegőt vett, ami ásításba torzult és a hátára feküdt, ugyanúgy alattam tartva a fejét. Mellé könyököltem, hogy kényelmesebb legyen, de a srác egy elégedetlen mormogással és egy gyermekded szájbiggyesztéssel jelezte nemtetszését. Megfogta a kezemet és a fáradtságtól még erőtlenül visszahúzta a bal kezemet a feje másik oldalára. Megingattam a fejem és úgy maradtam.

- Így jó? - Kérdeztem.

- Mm - Hümmögött, majd válaszként csak megpaskolta a bal kezével a csípőm jobb oldalát.

Elmosolyodtam és követve utasítását bemásztam a két lába közé, majd teljes testsúlyomat ráengedve lefeküdtem a félmeztelen testére. Jimin a két karját azonnal körém fonta és a nyakába húzva tartott egy pár pillanatig.

- Jól érzem magam - Válaszolt a percekkel ezelőtti kérdésemre.

Lassan pislogtam, közben az arcom előtt apró mintákat rajzoltam a csupasz mellkasára. Puha volt, selymes és kényelmes. Minden, amit már rég éreztem vele. 

- Ügyesek voltatok a koncerten - Dicsértem meg hirtelen, hiszen utána nem volt időm rá, mert kapkodtunk.

Egy kicsit megrázkódott a mellkasa, ahogy sietve nevetett egyet, majd sóhajtott egyet.

- Sokat hibáztam - Mormogta még mindig fáradt hangon. - Haragszom magamra.

- Előfordul, Jimin - Felemeltem a fejem és kicsit feljebb csúsztam, hogy kényelmesen támaszkodva lelássak rá. - Fáradtak vagytok már, mindenki hibázott.

- Nem, Min-ah - Elhúzta a száját, közben pedig mind a két kezével beletúrt a hajamba. - A szóló számom fontos. Elcsuklott a hangom, elhibáztam egy lépést is. A koncert többi részéről ne is beszéljünk.

- Elestél - Vontam vállat. - Csúszott a színpad, nem te tehetsz róla. 

- Vigyázhattam volna jobban - Lehunyta a szemeit, közben pedig lassan végigtolta az ujjait a tincseim között. 

A hajamat átdobta a bal oldalamra, ami így egy fátylat alkotott kettőnk és a külvilág között. Jimin felnézett rám és egy halk sóhaj után megnyalta a száját. Elmosolyodtam és megsimogattam az arcát. 

- Bármit csinálhatsz - Mondtam halkan. - A rajongóitok szeretni fognak titeket akkor is, ha fáradtak vagytok, akkor is, nem tudsz kiénekelni egy hangot, akkor is, ha hibáztok és akkor is, ha hülyeségeket mondtok. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle.

- Hiába mondod, rosszul érzem magam - Vallotta be. - Sok ezer ember azért fizetett, hogy lásson egy tökéletes koncertet. Ki tudja, mikor látjuk őket utoljára, az egyetlen esélyüket meg most elszúrtam.

- Ne legyél buta! - Ingattam a fejem.  - Attól, hogy elcsuklott a hangod, tökéletes élmény volt. Hidd el, hogy ha csak egy óráig ültök a színpadon és beszélgettek a közönséggel, az is megérte volna nekik. Mert ott voltak veletek.