Háromszög /BTS-JK+JM/

86.

*Jungkook POV*

Amikor visszaértem a szállodai szobába a kis edzésemből, már sötét fogadott. Próbáltam olyan halk lenni, amennyire csak tudtam, hiszen nem akartam felkelteni sem Min-t, sem pedig Jimin hyung-ot. Csak le akartam zuhanyozni gyorsan  és végre behuppanni melléjük az ágyba, hiszen nagyon elfáradtam. A koncert is kimerítő volt, de úgy éreztem, hogy a rengeteg adrenalin miatt képtelen lennék elaludni, így beneveztem még egy gyors edzőtermi látogatásra is, hogy levezessem az energiámat. Jobb esetben szerettem volna Min-nel levezetni, hiszen már igencsak éreztem az együttlétek hiányát, de egyrészt tudtam, hogy sűrű a program ahhoz, hogy ezt mindig be tudjuk iktatni, másrészt pedig nem hiszem, hogy Jimin hyung örült volna neki, ha most kezdek bele, kiküldeni pedig nem akartam a szobából. 

Mosolyogva néztem a szoba félhomályában az ágyra, ahol hyung még telefonozott, így egy kis fényt adott nekem is, hogy láthassam őket. Érkezésemre felfigyelt és egy mosollyal üdvözölt, majd a telefonjával intett egyet. Min szembefordulva vele, a mellkasába kuporodott és aludt, míg Jimin hyung a bal kezével támasztotta a fejét, másikkal a lányon átnyúlva magához szorította őt, közben a háta mögött telefonozott, hogy ne zavarja a lányt a fény. Sietve én is odaintettem és azonnal beálltam a zuhan y alá, hogy lemossam magam.

Fura volt így látni őket, de kicsit sem bánom. Hiába mondja azt bárki, hogy a féltékenység meg fogja ölni ezt a hármas kapcsolatot, nem tudják, hogy mi hogyan érzünk. Lehet, hogy szeretném, hogy Min teljesen az enyém legyen, de tudjuk, hogy akkor nem lenne teljes ez az egész. Mindannyian éreztük, hiszen Min szerelmes volt Jimin-be, Jimin is a lányba, közben én már szemet vetettem Min-re korábban, később pedig kiderült, hogy Min is szeret engem. El,ég bonyolult, de végül csak összejött a végeredmény. Igen, persze, hogy azt akarom, hogy mindenki elfogadja, de sajnos ez nem lehet így. Min szülei még mindig nem békéltek meg, sőt, ha lehet akkor még mérgesebbek, mint voltak. Azt hitték, hogy a lány majd elgondolkozik és szakít valamelyikünkkel, miután a lakásból kidobták szegényt, mint ennek a szerelmi szögnek a következménye. Amikor megtudták, hogy nemhogy egyikünkkel se szakított, de még össze is költözünk, ráadásul mélyítette a kapcsolatunkat és az összetartásunkat ez a kis incidens, nem akarom megtudni, milyen dühösek lettek. Min csak annyit mondott, hogy a szülei fölényes hangsúllyal közölték vele, hogy két hét múlva beköltözik az új lakó. Min pedig erre közölte, hogy jöjjenek csak, már megvan az új ház, ahová -kihangsúlyozta- kettőnkkel költözik. Állítólag az anyja csak kiabálni kezdett, majd rácsapta a telefont. Szeretném azt is, ha jóban lenne mindenki, hiszen mindig is szerettem a lány szüleit és hálás voltam, hogy elfogadtak engem és mindig titokban tartották a kilétemet. Szerettem volna egy hagyományos kapcsolatot a szerelmemmel, hosszú randikat, megtervezett vagy spontán együttléteket, később egy romantikus lánykérést, egy megérdemelt, de nem túl nagy esküvőt, gyerekeket, később unokákat. Most kicsit átíródott minden, hiszen Jimin hyung is a szerelmi életem része egy bizonyos értelemben. Viszont így is elköltözünk, együtt leszünk, Min-nel tudom élni a nemi életemet, később talán Jimin hyung is, amibe nehéz belegondolni, de nem várhatom el tőle, hogy tartóztassa magát az idők végezetéig. Így is lehetnek gyerekeink, lehetnek majd unokáink. Elmehetünk randizni, tervezhetünk kettesben és hárman, hiszen nem vagyunk összeragasztva. Elmehet Min Jimin hyung-gal is romantikázni, ahogy velem is eljött már és remélem el is fog jönni. Nem tudom, mi fog kisülni ebből a tervezetből, de egyelőre jól haladunk afelé, hogy minden klappoljon.

Kisétáltam a szobába és lekapcsoltam magam után minden villanyt. Már csak a halvány fény adott útmutatást az ágyig, ami Jimin telefonjából jött. Tapogatva felmásztam az ágyra és óvatosan becsusszantam a takaró alá. Min mögé araszoltam és jóleső bizsergés futott végig rajtam, amikor a mellkasom a hátához szorult, a lábaim pedig az ő lábaihoz. Hyung előzékenyen felemelte a kezét, majd le is tette a mobilját a párna mellé. Én hátulról karoltam át a lányt a takaró alatt, Jimin pedig a paplan fölött vetette rajta át a kezeit.

- Minden rendben, Jungkook-ah? - Suttogta Jimin.

- Persze - feleltem mosolyogva, habár a sötétben nem láthatta. - Veletek is minden oké volt?

- Igen - Felelt halkan. - Min gyorsan elaludt, nagyon fáradt volt már.

- Tudom - Sóhajtottam és belebújtam a lány hajkoronájába. - Mindig kifárasztja magát a túlaggódással.

- Aranyos - felelt Jimin és hallottam, ahogy a hangja kissé mosolygóssá válik.

- Az - Értettem egyet. - Aludjunk, hyung.

- Igen, kellene már. Jó éjt, Kook.

- Jó éjt, hyung.