Háromszög /BTS-JK+JM/

8.

Megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyeim, ahogy felhangzott a BTS csapatnév. Megnyerték az év albuma díjat, ami talán ezen a díjátadón a legnevesebb és legnagyobb elismerés, főleg úgy, hogy egy három hónapos albummal győztek le olyan előadókat, akiknek a lemezeik már több idősek, hallgatottabbak voltak. Hatalmas ölelésbe vonták egymást a színpadon a srácok és egy percig csak ugráltak és körbe-körbe forogtak, hogy így örömködjenek. Közben a közönség, a rajongók és más előadók is folyamatosan tapsoltak és ujjongtak, ami egy kavalkádot okozott a füleimnek. Mi is csak sikítottunk és tapsoltunk a hátsó, kis szobában, majd nagy öleléseket adtunk egymásnak. Tudtuk, hogy nem mi nyertünk, de annyira szerettük a srácokat, hogy sajátunknak tudtuk a boldogságot.

Mint mindig, most is lélegzet visszafojtva vártuk, amíg NamJoon, mint a banda vezetője és szónoka elmondja a hálás beszédét. Yoongi hajolt még közelebb a mikrofonhoz és csupán egy pár szavas köszönetet mondott, mégis szívszorítóan meleg üdvözlés volt ez felőle. A végére még Jimin ordított a mikrofon mellett egy 'Köszönjük, ARMY!' felkiáltást, majd levonultak a színpadról. Nevetve figyeltem őket a tévén át, miközben az utolsó könnycseppeket is letörölgettem az arcomról.

*Jungkook POV*

Egyszerűen nem tudtam összezárni a számat a hatalmas vigyoromtól, amióta meghallottam a nevünket a díjért. Hiába akartam sírni, egyszerűen a mosolyom nem engedte ki a könnyeimet a szememből, pedig már éreztem, ahogy jönnének felfelé. Türelmesen végigvártuk a maradék produkciót és az utolsó díjat, majd visszavonulhattunk végre. Nagyon fáradt voltam, hiszen a ceremónia előtt két napig nem aludtunk már és most belemegyünk egy harmadikba is, mivel ünneplésként mindig elmegyünk egy kicsit inni, beszélgetni, bulizni vagy egy vacsorára. Bár most nem is bántam, annyira feldobott ez a győzelem, hogy akár újabb két napot átrandalíroznék alvás nélkül. 

Ahogy beléptünk a kis szobába, azonnal nevetve Min-hez léptem és a nyakába vetettem magam. Örültem, hogy barátokként is ilyen közel engedett magához, különben a néha kontrollálhatatlan megmozdulásaim felé miatt magyarázkodhatnék. Min nevetve fonta a karjait a nyakam köré és szorított magához.

- Annyira büszke vagyok - Motyogta a vállamba. - Olyan ügyesek vagytok.

- Köszi - Sóhajtottam a nyakába, amitől kicsit megborzongott. - Köszi a munkátokat, sokat köszönhetünk nektek is.

- Nekem csak a ruhádat -  Kuncogott fel és kicsit meghúzogatta a fekete ingem gallérját. - Bár istenien áll - Sóhajtott és elhúzódott tőlem.

Kezei még mindig a nyakamban voltak és lassan csúsztatta le az ingem gallérjára, amit megigazított kicsit. Én elengedtem a derekát, mielőtt eszembe jutott volna még egyszer magamhoz húzni. Min megingatta a fejét és elmosolyodott.

- Jól nézel ki - Beszélt az ingemhez, majd felnézett rám. 

Nem tudtam visszafogni egy hatalmas vigyort a bókra. Rögtön rá kellett volna vágnom, hogy ő is gyönyörű, de ehelyett csak megint befogtam a szám és vigyorogtam. Eszem ágában sem volt elrontani a barátságunkat, annál ez a lány sokkal többet jelentett nekem.

- Te csináltad - Vontam vállat helyette.

- Hm - Bólintott Min. - Értek hozzád.

- Hozzám igen - Nevettem fel halkan. - Jimin hyung is jól néz ki ám.

Min megforgatta a szemét és egy pillanatra a szóban forgó, idősebb férfi felé pillantott. Jimin éppen nevetve nézte vissza a fellépésünk néhány mozzanatát, miközben az egyik segítőnk a haját szárította az izzadságtól.

- Ne is mondd - Suttogta Min és visszanézett rám. - Nem tudom, hogy fogom kibírni az éjszakát.

- Csak bulizni megyünk - Mondtam és leültem az egyik üres székre, hogy pihentessen a lábaimat, amik eléggé elfáradtak az izgalomtól és a fellépésünktől. - Nem is kell vele lenned, majd táncolsz velem.

- Ha folyamatosan veled vagyok, nem fogok elérni nála semmit - Motyogta és leguggolt elém egy vattával és egy sminklemosóval. 

Nyeltem egyet és lehunytam a szemem, ahogy  elkezdte tisztogatni az arcom. Belül kicsit elszorult a gyomrom a válaszára, hiszen akárhogy is tudtam, hogy szerelmes Jimin-be, azzal is tisztában voltam, hogy én hogyan érzek iránta. Vagyis még nem tudtam pontosan, de abban biztos voltam, hogy többet érzek néha, mint barátság. Néha kedvem lenne belepuszilni a hajába, adni neki egy csókot, csak úgy megölelni és simogatni anélkül, hogy vigyáznom kellene, nehogy a baráti határokon túllépjek.