Háromszög /BTS-JK+JM/

69.

*Jungkook POV*

Min szemei pirosak és kicsit sem pihentek voltak, ahogy rám nézett velük. A csillogás most nem volt olyan, amilyen szokott az íriszeiben és az arca sem volt boldog, pedig amikor találkozunk, mindig mosolyog. Most csak egy apró mosolyt kaptam és az sem tűnt túl őszintének. Nyeltem egyet és a legrosszabbra gondoltam. Kitártam a karjaimat és vártam, hogy belesétáljon az ölelésembe. Szorosan öleltem magamhoz, kalapáló szívvel és nem túl jóérzéssel körülöttünk. Min nem túl erősen, de határozottan fonta körém a karjait és arcát a mellkasomba fúrta. Nagy levegőt vett és lassan kiengedte. Végigsimítottam a haját, mire felemelte a fejét és a szemembe nézett. Kicsit eltávolodott tőlem, és engedte, hogy egy gyors csókot nyomjak a szájára.

- Hiányoztál - Mondtam a szájára, majd egy újabb csókkal örvendeztettem meg mind a kettőnket.

- Te is nekem - Felelt és hagyta, hogy újabb puszikat nyomjak az ajkaira. - Minden rendben volt? 

- Persze - Mosolyodtam el. - Nálatok?

Min nyelt egyet és némán megingatta a fejét. Azonnal hevesebben kezdett el verni a szívem és elöntött egy szúrós, keserű érzés legbelül, a mellkasomban, ami kavargott és nem hagyott nyugtot. Én is nyeltem egyet és nyugtatólag beletúrtam a hosszú hajába. Bár nem tudtam, kit is akarok nyugtatni jelenleg, azt hiszem, mind a kettőnknek szüksége volt rá.

- Elmondtad nekik? - Kérdeztem halkan.

- El - Bólintott.

- Gondolom nem fogadták jól  - Sóhajtottam egyet.

- Hát, nem nagyon - Megnyalta a száját és egy jól láthatóan erőltetett mosolyra húzta a száját, inkább csak elhúzta azt.

Bólintottam egyet és nem akartam semmit sem mondani. A legrosszabb, amitől tartok, hogy el kell hagynia minket ezért, hiszen a család a legfontosabb. Viszont álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer ez megtörténhet. Akartam a lányt, hónapokig küzdöttem érte, most pedig, hogy megszereztem magamnak, nem fogom elfogadni, ah el kell válnunk. Min apró kezei a pólómba markoltak és mély levegőt vett előttem. 

- Szeretnek téged - Közölte halkan, majd felnézett rám. - Azt akarják, hogy veled legyek.

- És hyung? - Suttogtam a mondatod, hiszen tudtam, hogy Jimin összetörne, ha elveszítené Min-t, ugyanúgy, ahogy én is.

- Azt akarták, hogy válasszak köztetek - Lehajtotta a fejét, majd a homlokát a mellkasomnak döntötte. 

A kezemet kihúztam a tincsei közül és csak simogattam a feje tetejét. Válasszon közülünk? Vajon kit akarhat? Én a legjobb barátja voltam, Jimin hyung a szerelme. Én előbb voltam vele és előbb kaptam meg tőle a legnagyobb dolgot a kapcsolatunkban, mégsem tudom, hogy Jimin iránt milyen érzései vannak. Nem akarom, hogy engem válasszon, hiszen nem szeretném, hogy Jimin összetörjön. De azt se akarom, hogy az idősebbet válassza, hiszen akkor én török össze.

- Nem fogok választani, Jungkook - Ingatta meg a fejét rajtam.

- De a szüleid azt akarják, nem? - Kérdeztem vissza halkan.

Min felemelte a fejét és belenézett a szemembe, aztán csak megvonta a vállát.

- Nem fogok választani közületek - Jelentette ki határozottan. - Anyáéknak is megmondtam, hogy szeretlek titeket és így vagyok boldog. Nem fogom tönkretenni sem a ti életeteket, sem a sajátomat csak azért, mert félnek, hogy mit gondolnak róluk.

- Anyukádék nem örültek neki, ugye? - Húztam el a számat.

- Konkrétan kirúgtak otthonról, amíg észhez nem térek - Sóhajtott Min.

- Jézus - Ingattam meg a fejem. - Azért jól vagy? 

- Jobban, mint gondoltam - Bólintott. - Nem értem, hogy ha mindenki itt el tudta fogadni a tényeket, akkor pont a saját szüleim miért nem?

- Majd megemésztik, ne aggódj - Mosolyogtam rá finoman, holott tartottam attól, hogy nem lesz egyszerű számukra a dolog. 

Megsimogattam a lány arcát, aztán megint lehajoltam egy sietős csókra. Min mosolyogva fogadta az apró puszit az ajkain és bólintott egyet.

- Remélem így lesz - Sóhajtott. - A te szüleid miért ilyen jó fejek?

- Az én szüleim se fogadták könnyen, tudod - Húztam el a számat megint, ahogy felvillant az emlék, amikor én is elmondtam nekik a nagy hírt, miszerint Jimin hyung is a kapcsolatunk része lett. Ők is elég nehezen fogadták, de szerencsére voltak olyan nyitottak, hogy azt mondják, a mi életünk, ha akarjuk, így csináljuk, ha akarjuk, akkor majd változtatunk. - Nekik is időbe telt, amíg felfogták.

- Egy hétvége alatt feldolgozták, Jungkook - Nézett rám Min. - Az én szüleim meg kitagadtak, mert állítólag undorító és hülyeség, amit csinálok.

- Csak megijedtek, ennyi az egész - Sóhajtottam. - Reméljük, hogy hamar sikerül átgondolniuk és kibékültök.

- Hm - Bólintott Min. 

- Tudod, hogy én mindig itt leszek neked - Fogtam a két kezem közé az arcát, mire egy halvány mosolyt sikerült kicsalnom belőle. - Szeretlek.

- Én is, Jungkook-ah - Felelt, majd egy újabb csókot váltottunk.