Háromszög /BTS-JK+JM/

34.

Jimin nem sokkal Jungkook távozása után meg is jelent a kis szobában, hogy utolsó emberként előkészítsem és felöltöztessem az estére. 

- Szia - Köszönt és kissé behajtotta maga mögött az ajtót, ahogy azt szoktuk, hogy ne lehessen belátni, ahogy öltöznek, mégis halljuk, ha valaki szól hozzánk.

- Szia - Mosolyogtam rá a ruhák sokaságából.

Egy gyors pillantást vetettem az elkészült hajára és sminkjére és megnyaltam a számat, ahogy elgondolkodtam, melyik szett kellene ehhez az összeállításhoz. Visszafordultam a ruhákhoz és máris keresni kezdtem a fejemben lévő darabot.

- Tudod is, mit adsz rám? - Kérdezte Jimin és mellém sétált.

- Aha - Mosolyogtam és arrébb toltam egy újabb nadrágot, hogy végre felfedjem magam előtt azt a fehér inget és a hozzá való kendőt, amit akartam. 

Mindig is szerettem, ha van valami közös a srácok kinézetében és ruháiban. Nem akartam untató fiúcsapatot, egyen szerkóval és ugyanolyan kinézettel. Szerettem megtartani az egyéniségüket, mégis valami közöset csempészni bele. Most Jungkook és Jimin kendője az, Taehyung és Hoseok hasonló színeket visel, míg a maradék három srác kezére kötöttem egy-egy kendőt.

- Ügyes - Mosolygott Jimin.

- Ez a dolgom - Vontam vállat és kihúztam a szettet a többi ruha közül. 

- Ez tehetség - Mosolygott rám. - Ha nem értesz hozzá, lehet ez a munkád. 

- Édes vagy - Mondtam mosolyogva, de inkább a ruhára koncentráltam.

Nem akartam elveszni Jimin bájában, hiszen egyrészt féltem a saját érzéseimtől, másrészt meg ott volt nekem Jungkook. Egyikőnknek se lenne jó, ha újra hagynám magam beszippantani Jimin bűvkörébe. 

- Milyen Jungkook-kal? - Kérdezte hirtelen.

Meglepődtem a kérdésén, de automatikusan elmosolyodtam a név hallatán. Megvontam a vállam és hátat fordítottam szokásosan, hogy el tudjon kezdeni vetkőzni a srác.

- Egyelőre elég szokatlan - Feleltem őszintén. - Mintha semmi nem változott volna.

- Majd fog - Felelt a hátam mögül, miközben a szemem sarkából láttam, ahogy eldobja az eddig rajta maradt pólót és az ingért nyúlt.

- Majd jönnek a dolgok - Vontam vállat és fura volt pont vele megbeszélni ezeket.

- Tegnap megkérdezte, hogy hogy csókolsz - Mondta Jimin, én meg reflexből hátra fordultam, hogy láthassam, hülyéskedik e.

Szerencsére már az ing begombolásának felénél járt, de még így is erőltetnem kellett magam arra, hogy ne a kilátszódó hasát figyeljem, hanem a szemeit és az arcát, ami komoly volt a halvány mosoly ellenére.

- Komolyan? - Kérdeztem vissza és nem titkoltan zavart a dolog.

- Hm - Bólintott Jimin. - Azt hittem, hogy neheztel rám még mindig - Sóhajtott és befejezte a gombokkal való szórakozást.

- És? - Kérdeztem vissza.

Jimin felvette a kendőt a székről és felém nyújtotta, hogy én tegyem fel rá, mivel az én dolgom volt. Nyeltem egyet és odaléptem hozzá, hogy a munkámat végezhessem, de nagyon hevesen vert a szívem a gondolatra, hogy ezek ketten kitárgyalnak engem. Nem is gondoltam bele, mikről beszélhetnek.

- Csak fél egy kicsit, semmi komoly - Felelt halkabban, ahogy közel léptem hozzá.

- Mitől? - Mosolyodtam el halványan a megkönnyebbüléstől.

- Sosem csókolózott, Min-ah - Tájékoztatott Jimin. - Csak meg akarta tudni, mennyire csókolsz jól, hogy tanítani tudd őt.

- És mit válaszoltál? - Kérdeztem motyogva, ahogy koncentráltam a megkötni kívánt anyagra.

- Hogy majd jön ösztönből neki is, ne aggódjon - Felelt Jimin. - De persze nagyon jól csókolsz - Egészítette ki a mondandóját.

Akaratlanul is elmosolyodtam, de megremegett a kezem az emlékekre. Megingattam a fejem és meghúztam a csomót, hogy biztosan a helyén áll e. Minél előbb el akartam távolodni a férfitól, hiszen túl jól éreztem magam a közelében még mindig, ami nem volt helyén való. 

- Jungkook sokat változott - Sóhajtottam és végre elléptem tőle. - Férfiasabb és határozottabb lett - Mondtam és a ruhájának beszéltem, ahogy végigmértem, jó lesz e úgy, majd visszaléptem hozzá egy pillanatra.

Inge alját óvatosan betűrtem a nadrágjába, vigyázva, hogy ne nyúljak illetlen helyekre, majd kicsit kihúzkodtam, hogy lezser legyen és kényelmesebb. 

- Emeld fel a kezed - Kértem rá. - Kényelmes?

Jimin tette, amit kértem és bólogatott, hogy jó lesz.

- És szeret téged - Egészítette ki Jimin a mondandómat Jungkook-kal kapcsolatban.

Melegség öntötte el az egész mellkasomat és mosolyogva bólintottam egyet. A szívverésem egy pár dobbanás erejéig meggyorsult és felbátorodott, aztán egy mély levegőtél után valamelyest normalizálódott.

- Ő boldoggá tud tenni téged - Sóhajtott Jimin. - Mindene megvan, ami nekem nincs.

Azzal vetett magára egy pillantást a tükörben és ott hagyott, tátott szájjal, hevesen verő szívvel és kapkodó gondolatokkal.