Háromszög /BTS-JK+JM/

15.

Nem tudom, hogy hogyan gondoltam, hogy bejövök dolgozni és minden rendben lesz. Igazából nem gondoltam, de reménykedtem benne és Jungkook is arra ösztökélt, hogy ne hagyjak ki napot, ne gubózódjak be otthon és ne éljek remete életet a történtek miatt. Egyszer úgy is szembe kellett volna néznem Jimin-nel, hiszen elkerülhetetlen volt a munkahelyem miatt. Egyszer úgyis be kellett volna jönnöm és hiába akartam, nem tudtam meg nem történté csinálni a dolgokat. Bár úgy éreztem, nem nekem kellett volna semmissé tennem, hanem Jimin-nek, hiszen ő hibázott, ő kezdeményezett és ő zárta így le ezt az egészet. Hazudnék, ha azt mondanám, jól vagyok, de muszáj volt erősnek mutatnom magam. A szívem kettétört, a belsőm remegett és elvesztettem a reményt Jimin felé, akibe még mindig szerelmes voltam, hiszen az a csók és az érintései jobban feltüzeltek, ugyanakkor haragudtam is rá azért, amit tett. Jungkook viszont nagyon aranyos volt, az elmúlt két napban nálam volt, vigasztalt és hagyta, hogy az összes pólóját áztassam a könnyeimmel, meghallgatta újra a szar meséimet, ahogy Jimin-nel elképzeltem a szivárványos jövőmet, és nem szólt közbe, amikor hatalmas baromságokat zokogtam neki. Türelmesen ült vagy feküdt mellettem, megnyugtatott, bátorított és lelket öntött belém. Aminek jobban örültem, hogy nem fogta egyikőnk pártját sem, hanem kimondta, hogy mind a ketten hülyék vagyunk, amiben igaza volt. Jimin azért, mert ezt tette, én meg azért, mert hagytam neki. Habár éreztem, hogy haragszik a barátjára, mégis próbált pártatlan maradni és így elintézni a dolgokat.

- Hogy vagy? - Kérdezte halkan Jungkook, miközben közelebb hajoltam hozzá, hogy be tudjam gombolni a díszeket a vállán és a karján.

Megvontam a vállam és semleges arccal koncentráltam tovább a munkámra. Nem akartam mosolyogni, mert azonnal tudta volna, hogy hamis az álarc, sírni meg már nem tudtam, úgy kiszáradtam az elmúlt napokban.

- Tűrhetően - Feleltem. - Kicsit zavarba ejtő ez az egész.

- Elkerülhetetlen volt, hogy találkozzatok - Sóhajtott Kook.

- Tudom - Válaszoltam motyogva, kedvtelenül. - Csak az bosszant, hogy így csinálta.

- Hogy így?

- Durván - Vontam vállat. - nem magyarázkodott, csak a fejemhez vágta, hogy hiba volt és nem kellett volna és felejtsük el. 

- Részeg volt, Min - ingatta a fejét Jungkook.

- Te is voltál már részeg, mégsem nyúltál hozzám - Forgattam meg a szemem.

*Jimin POV*

Felnevettem Hoseok hülyéskedésén, de korántsem volt olyan felemelő röhögés, mint az kijárt volna. Zavarban voltam és feszélyezve éreztem magam, holott én voltam a hülye. Egy szó nélkül hagytam ott a lányt azok után, ami történt és valószínűleg Jungkook is tudott róla, hiszen Min mindent elmond neki. Hálás voltam Kook-nak is, hogy nem szólt be és nem próbált meg beszélni erről, holott láttam a szemében a tüzet és a haragot. Tudta, hogy megbántottam a lányt és én is nagyon jól tudtam, mégsem tehettem ellene semmit. Ha most odamentem volna, valószínűleg csak elutasított volna és haragudna rám. És mégis mit mondhattam volna? Bocs, csak félek, hogy elhagysz egyszer, úgyhogy inkább nem is akarlak magaménak? Vagy hogy Jungkook, a legjobb barátod beléd van zúgva és azt akarom, hogy vele legyél? Hülyeség. Akármit mondtam volna, egy üres magyarázkodásnak hangzott volna és nem akartam tovább rontani a helyzetet, akármennyire is akartam vissza őt a közelemben. Elcsesztem, belátom. És most még rosszabb őt Jungkook-kal látni, azok után, hogy tudom, milyen édes a csókja és milyen a bőre érintése. A fejembe égett az összes sóhaja és a csókunk emléke, de nem tehettem ellene semmit. Valószínűleg ezzel most még közelebb hoztam őt Jungkook-kal, aminek egyrészt örültem, mert ezt akartam, hogy végre én ne legyek ennyire akaratos a lány iránt, másrészt viszont dühített, hiszen magamnak akartam. Nem lehet más megoldás, minthogy szenvedek a saját baromságom miatt és nézem, ahogy lassan Jungkook karjaiba lököm, aminek örülök is meg nem is. Bonyolult ez az egész, főleg úgy, hogy láttam a reakcióit irántam és valószínűleg nem közönyös irántam ő sem, ahogy én sem őfelé, mégis inkább távolságot tartok, ahogy eddig is akartam.