Háromszög /BTS-JK+JM/

84.

Ma egész termékeny napunk volt. reggel korán felkeltünk a srácokkal, akik nálam aludtak, hogy minél előbb belevethessük magunkat az eltervezett dolgokba. 8-kor már a kinézett házak egyikénél voltunk, hogy a megbeszéltek szerint ott találkozzunk egy ingatlanközvetítővel, aki körbevezet minket, megmutatja a házat, mesél a környékről is és elmond mindent, amit esetleg a hirdetésben nem láttunk. Legelőször a legjobban megszavazott, sárgára festett családi házat vettük birtokba. Ha a képeket beleszerettem, hát most akkor egyenesen el szerettem volna venni feleségül. A közvetlen építési technikák, a berendezés, a hangulat, a környezet, egyszerűen minden levett a lábamról. Még az apró részletek is beleivódtak a fejembe, mint egy szög az előszoba falán, ahol talán egykor kép lógott, vagy az apró karcolás a fa asztalon az étkezőben, ami lehet, hogy gyerekek játékának a végeredménye. A srácok is mosolyogva tekingettek körbe, amíg minden apró zugot felfedeztünk magunknak. 

- Na? - Sétált mellém Jungkook, majd egy fél lépést tett mögém.

Két kezét a derekamra simította, amire elmosolyodtam és csak ámulva figyeltem tovább a szobát, ahol éppen voltunk. Két tenyeremet Jungkook ujjaira tettem és finoman megsimogattam a kézfejét.

- Tetszik - Bólintottam, miközben határozottan kijelentettem a véleményemet. - Eddig ez nyert.

- Eddig? - Kuncogott bele aranyosan a fülembe hátulról, aztán egy apró puszit nyomott a hajamba. - Ez az első, eddig persze, hogy ez a legjobb.

- Oké, tudom - Sóhajtottam. - De tényleg nagyon tetszik.

- El tudod képzelni, hogy itt éljünk hárman? 

- Hm - Hümmögtem egyet és végignéztem még egyszer a térben, ami még üres volt, csupán pár bútor díszítette.

Jimin odalépett mellénk és gyorsan megsimogatta a vállam, majd zsebre dugta a kezeit.

- Igen - Feleltem Jungkook kérdésére.

- Én is - Felelt szinte azonnal. - Hyung?

- Hm? - Vonta fel a szemöldökét Jimin, ahogy a fiatalabbra nézett.

- Szerinted milyen a ház?

- Tetszik - Mosolyodott el Jimin és biccentett egyet. - Azért szeretném látni a többit is, de kifejezetten jó. Miért, nektek nem tetszik?

- De - Mosolyogtam rá. - Nagyon.

Jimin mosolya is szélesebb lett, ahogy kifejtettem a véleményem. 

- Remélem, hogy megfelel önöknek - Lépett oda hozzánk az ingatlanközvetítő is.

- Igen, köszönjük - feleltem én elsőnek.

- A további részletekért hívjanak, ha pedig döntöttek, akkor azonnal elintézzük a papírokat és a tulajdonosokkal is egyeztetünk - Mosolygott csábosan.

- Nagyon szépen köszönjük - Biccentett Jimin.

-------

Nem sokkal később megérkeztünk a második házhoz, amit nem olyan rég találtunk egy internetes hírlevélben. Teljesen véletlenül kattintottam rá az oldalra, de megérte. A ház sokkal modernebb volt, mondhatni egy kész művészeti alkotás. Két szintes, szinte üveg az egész. A nagy ablakai minden falat beterítenek, egy-egy kivétellel. Nagyon szép, de nyáron biztos szauna. Klíma be van építve, a fűtés korszerűsített, mégis aggályaim voltak a túl nagy átláthatóság miatt. 

- Ennyire rossz már most? - Kérdezte Jimin.

Felnéztem rá és halkan felnevettem. Észre se vettem, hogy a gondolataim közben elhúztam a számat, amikor még csak a kocsi feljáróról  nézegettem a hatalmas építményt. Jimin a kezét a vállamon átvetette és magához húzott. Én is mosolyogva karoltam át a hátát és gyorsan hozzábújtam, majd visszanéztem a házra.

- Nem, csak kicsit tartok tőle, az az igazság - Sóhajtottam.

- Mi a gond? - Lépett oda Jungkook is, aki a másik oldalamról fogott közre és kicsit lejjebb, a fenekem tetejére tette a kezét, hogy ne zavarja az idősebb karját rajtam.

- Min tart a háztól - Felelt helyettem Jimin.

- Nem esz meg - Mosolygott le rám Jungkook.

- Nem úgy - Nevettem fel. - Csak ez a sok ablak.

- Mi baj velük?

- Egyrészt nyáron rohadt meleg - Feleltem.

- Van légkondi - Felelt Jimin. - Vagy klíma vagy mi a frász.

- Tudom - Sóhajtottam. - A nagyobb baj, hogy túlságosan belátni.

- De nézd meg, tele van függönyökkel - Mutatott az ablakokra Jungkook, amiken most kihúzva álltak a hatalmas, plafontól padlóig érő vásznak.

- Látom, de nem lehetnek mindig behúzva - Aggodalmaskodtam. - Úgy semmi értelme az ablakoknak, ha meg ki vannak húzva, akárki megláthat titeket, a nagyobb baj, hogy engem is veletek.

- Akkor nem tetszik? - Kérdezett rá a lényegre Jimin.

- De, tetszik, csak kicsit rizikós, nem? - Húztam el a számat.

- Akkor mehetünk is - Bólintott az idősebb.

- De még ide se ért az ingatlanos - Néztem fel rá.

- Felhívom, hogy ne is jöjjön - Mondta és azonnal elő is vette a telefont a zsebéből, hogy megmutassa, komolyan mondta. - Igazad van, tényleg félő, hogy itt bárki megláthat. Jungkook?

- Egyetértek - Bólintott a srác is.

- Akkor menjünk - Sóhajtottam és a két férfi elengedett a két oldalról, hogy én is meg tudjak fordulni és visszamenni  a kocsihoz.

Gyors volt, de mindegy. Jobb félni, mint megijedni alapon inkább nincs szükségünk ilyen házra. Mindannyian beültünk az autóba és amíg Jimin az ingatlanossal beszélt és sűrű bocsánatkérések közepette elmagyarázta a helyzetet, Jungkook beindította az autót és indultunk az aznapra tervezett utolsó ház felé, hogy azt is megnézzük. Izgatott voltam, hiszen közösen mentünk el és terveztük meg az életünket a jövőre. Kezdtem egyre jobban felfogni, hogy igenis összeköltözöm a srácokkal, igenis velem vannak és igenis együtt maradok velük, mondjanak vagy tegyenek a szüleim akármit is. Kíváncsi leszek az arcukra, amikor megtudják, ezzel a kis akciójukkal, hogy kidobtak a lakásból, nemhogy szétszedtek a srácokkal, de még jobban összeboronáltak minket. Köszönjük.