Háromszög /BTS-JK+JM/

89.

Mélyet szippantottam a cseresznyevirág illatból, ami a nemrég felállított légfrissítőből szóródott az egész szobára. Egyedül ébredtem fel, ugyanis már az új házban aludtam. Az első éjszaka nem volt olyan rémes, mint gondoltam, de nem volt túl pihentető sem. Annyira új, annyira szokatlan volt még, hogy szinte csak forgolódtam, gondolkodtam és tervezgettem a további berendezkedéseket, amik még rám vártak. A srácok dolgoztak, ma korán kellett valami fotózásra menniük, ahol saját személyzet volt, így a szokásos csapatra nem volt szükség. Úgy döntöttem, hogy ezt a lehetőséget kihasználva eljövök ide és az egész napot annak szentelem, hogy kipakolom a maradék dobozt, takarítok és berendezem az utolsó sarkot is a kétszintes házikóban. Már egész otthonos volt, de még kellett egy jó pár nap vagy hét arra, hogy teljesen itthon érezzem magam és megszokjam az új helyzetet. A régi lakásból eladtam mindent, amire nem volt szükségem, hiszen nem akartam ott hagyni az új lakóknak vagy a szüleimnek, a befolyó összegből pedig majdnem teljesen  kiegyenlítettem a banki segítséget.

A fáradtságom ellenére mosolyogva figyeltem, ahogy a kávé lassan lefolyt a gépből. Ezt a masinát használtam évek óta, de annyira újnak tűnt a házban, hogy izgalommal töltött el még az egész napos porszívózás gondolata is, csak azért, mert tudtam, hogy miért csinálom. Jungkook és Jimin is áthozták a holmijaik háromnegyedét, csupán pár ruhát hagytak a közös lakásban, vészhelyzet esetére, ha ott maradnak vagy későn érnek haza és már nem jönnek haza. Már a gondolattól is reszkettem, hogy a jövőben együtt fogunk lakni. Annyi lehetőség és buktató volt ebben az egészben, hogy egyszerre féltem és örültem a költözésnek. 

A bögrémmel a kezemben átsétáltam a nappalin és amíg a bejárat felé sétáltam, belekortyoltam a még meleg kávéba. Átnéztem a szobán és mosolyogva konstatáltam a kinézetet. Még volt két, félig kipakolt doboz a kanapéra rádobva, de azon kívül már minden a helyén volt. A bejárati ajtóhoz lépkedtem, út közben pedig még három vagy négy dobozt kikerültem, amiben az apróságok maradtak még benne, néhány dísz, kép és apróság, amik nem voltak fontosak, mégis otthonosabbá tették a házat. Kimentem az ajtón és kiléptem a kertbe. Nem volt nagy terület, csupán egy pár méterig húzódó zöld fű, két bokorral és néhány virággal a szélén. Nyugodtság vett körül, a szomszédság nem volt a nyakunkon, elég hely volt a személyességhez, a csendhez, még az úton sem közlekedett zavaróan sok kocsi. Még egy korty kávét leküldtem a gyomromba, közben pedig mély levegőt vettem és magamba szívtam ezt az egészet. El tudtam képzelni mindent. A lelki szemeim előtt lebegett a kép, ahogy megáll Jungkook fekete kocsija a feljárón, majd lassan megjelenik az alakja. Mosolyogva várom, ahogy odaérjen elém és egy csókkal köszöntsön. Nem kell sokáig várnom, hogy Jimin szürke autója is bekanyarodjon az utcába, aztán Jungkook kocsija mögött leparkoljon. Lassan ő is kiszáll és már messziről rám köszön, majd tárt karral teszi meg az utolsó lépéseit, hogy egy öleléssel kösse össze a gyors csókot, amivel köszön nekem. Együtt bemegyünk a házba, és mind a hárman leülünk a nappaliban. Megkérdezem, hogy milyen napjuk volt, ha nem együtt voltunk, ha pedig együtt dolgoztunk, akkor megbeszéljük a napot. Vagy semmiségekről cseverészünk, közben pedig fogjuk egymás kezét, lopok egy-egy csókot, mert nem bírom ki anélkül.

A telefonom csörgésére megugrottam és még egy kis kávét is kilöttyentettem, ami már rendesen kihűlt az ábrándozásom közben. Sóhajtottam és kivettem a rövidnadrágom zsebéből a telefonomat és azonnal fogadtam a hívást.

- Hol vagy most? - Szólt bele anya köszönés nélkül.

- Szia, anya - Mosolyogtam, habár ő nem láthatta, lehet, hogy nem is baj.

- Hol vagy, Min? - Kérdezte megint és a hangja nem volt túl nyugodt.

- Otthon - Feleltem.

- Nem vagy otthon, én vagyok itt - Mondta nyugtalanul. - Szóval, hol vagy?

- Mondom, itthon vagyok - Vettem elő a határozott hangomat. - Az új otthonomban. Ugyanis a régit eladtad. Köszi.

- Nem volt más választásom, nem vagy eszednél - Morgott. - Majd most megtanulod, hogy nem jó két férfivel élni, nem lehet így élni.

- De lehet, anya - Feleltem halkan, hiszen még mindig bántott a dolog, hiába voltunk túl ezen a beszélgetésen milliószor már. - És nagyon is tetszik. Úgyhogy köszönöm, hogy eladtad a lakást.

- Ne legyél szemtelen, Min...

- Nem vagyok szemtelen, anya - Vágtam közbe. - Élem az életem. felnőtt vagyok, saját döntésekkel. Vagy elfogadod, vagy nem, ez már nem érdekel. A lakás meg a te neveden van, én elköltöztem, innentől kezdve semmi közöm hozzá. 

- De van és hiába vannak saját döntéseid, ha azok eszementek - Folytatta. - És hol vannak a bútorok? Elvittél mindent?

- Nem mindent - Mondtam és kortyoltam egyet a már hideg kávémból.

- Hol vannak? Eladtad? Hol a pénz?

- Igen, eladtam - Feleltem. - A pénz pedig a bankban van.

- Azok nem a te bútoraid voltak - Mondta elégedetlenül. - Nem volt jogod eladni őket.

- De volt, ugyanis mindent visszafizettem, amikor beköltöztem a lakásba. Nem emlékszel?

- Akkor is, az új bérlőknek azt ígértük, hogy bútorozott a lakás - Kelt ki magából. - Most mit mondjak? 

- Először is nem mi, hanem te ígérted nekik - Feleltem. - Másodszor, a te lakásod, ugyanis a te neveden van, nem az én dolgom, hogy mit mondasz nekik. Én csak egy másik albérlő voltam ezek szerint, akit szó nélkül kidobtál, szóval megmondom őszintén, anya, hogy mostantól magasról teszek arra a lakásra. A tied, azt csinálsz és mondasz, amit akarsz.

- Hogy beszélsz velem?

- Ahogy te velem - Megnyaltam a számat és inkább bementem a házba. 

- Jól van, kislányom, hívjál fel, ha észhez tértél.

- Ha erről van szó, nem fogok szakítani sem Jungkook-kal, sem pedig Jimin-nel - Ismételtem magam. - És ezért tagadtál ki engem, nem? Te akartad, hogy ne beszéljünk, akkor nem is fogunk. Hacsak meg nem békélsz a helyzettel.

- Ezzel nem lehet megbékélni.

- De - Vágtam rá azonnal. - A fiúk szüleinek sikerült.

- A fiúk szülei se gondolkodnak.

- Oké, anya - Sóhajtottam. - Most leteszem.

- Min, rám ne csapd a telefont! - Hallottam a hangszórókból a hangját és én ezt a pillanatot választottam, hogy ellentétesen cselekedve a kérésének, valóban rá csapjam a készüléket.

Vettem egy mély levegőt és besétáltam a konyhába. Ebbe a házba nem fogom beengedni anyám utálatát. Itt nyugodtan fogunk élni.