Háromszög /BTS-JK+JM/

54.

Végre leszenvedtem magamról a ruhát, ami bár gyönyörű volt és hercegnőnek éreztem magam benne, mégis ha még egy órát kellett volna parádéznom benne, a puszta kezemmel szakítottam volna le magamról. Felvettem egy egyszerű, farmer rövidnadrágot és egy bő pólót, amiben kényelmesen éreztem magam, a magassarkúmat pedig végre lecseréltem egy sima, lapos talpú cipőre. Sóhajtottam egyet és a fejem fölé emeltem a kezemet, hogy kinyújtózzak. Abban a szűk ruhában ez nem ment volna és nem is lett volna túl elegáns. Most viszont egyedül voltam a kis rejtekhelyemen, a ruhák között és már kezdtem álmos is lenni. A bemutató után hiába szerettem volna hazamenni, a srácoknak még volt egy fellépésük az egyik rádiós műsorban, ahol élőben is közvetítették őket, nem csak füleknek, de a szemeknek is eleget téve, ezért nem volt elég, ha pizsamában a mikrofonok elé ülnek, ugyanolyan parádéra volt szükségük. Nekik se volt az ínyükre, ez látszott és már mindenki kávét szürcsölgetett, amit kaptak a rádiós kollégáktól, hogy el ne aludjanak. 

- Szia - Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Megfordultam és Jungkook-ot láttam magam előtt, aki éppen, hogy bedugta a fejét a kis öltözőbe. Mosolyogtam és leengedtem a kezeimet a fejem fölül.

- Jöhetünk? - Kérdezte mosolyogva.

- Persze, gyertek csak - Bólintottam és még gyorsan megtornáztattam a nyakamat még, miközben a kikészített fogasokhoz léptem, amire a ruháikat aggattam korábban. - Te és Jimin? - Kérdeztem, ahogy rájuk néztem, akik beléptek hozzám, hogy tudjam, kinek a ruháját kell leakasztanom.

- Aha - Bólintott Jungkook és azonnal hozzám lépett.

Egy nagy sóhaj kíséretében mögém lépett és karjait a derekam köré fonta. Nevetve szedtem le a ruhákat a fogasról és fogadtam az aranyos bújását. Hatalmas tenyerei befedték szinte az egész pocakomat, arcát pedig a vállamra döntötte egy pillanatra. Egy sietős puszit nyomott a nyakamba, majd eltávolodott, hogy tudjam végezni a dolgom. Megingattam a fejem és nevetve ránéztem. Egy sietős csókra hajoltam, mielőtt átnyújtottam volna neki a ruhákat.

- Mi ez a kicsattanó kedv? - Kérdeztem, majd visszafordultam, hogy Jimin ruháit is le tudjam szedni a fogasról.

- Csak örülök, hogy ilyen gyönyörű barátnőm van - Felelt Jungkook és még egy gyors puszit nyomott az arcomra, mielőtt ledobta volna magát az egyik székre, hogy öltözni kezdjen.

Felnevettem és megingattam a fejem ismételten az aranyosságán. Már Jimin is nevetett és átvette tőlem a ruháit.

- Akkor én minek örüljek? - Kérdezte Jimin és ő is visszavonult a másik székhez. - Hogy én vagyok ilyen gyönyörű?

Kérdése után belenézett a tükörbe és pózolt magának egy irtó hülyét, mire mind a hárman hangosan nevettünk a szobában. Jimin is végre nekiállt öltözködni, én pedig visszafordultam a ruhakupacokhoz, hogy megigazítsam a többiek szettjeit és még egyszer átgondoljam, hogy jók lesznek e azok, amiket kikészítettem.

- Annak örülj, hogy nekem ilyen barátnőm van - Mondta Jungkook. - Meg annak, hogy én vagyok a legjobb barátod.

- Én ennek kifejezetten örülök - Felelt Jimin és hangjukból még mindig kihallottam a mosolygást, akárhogy is háttal álltam nekik. - Nem ismerek még egy ilyen barátot, Kook, aki a legszebb barátnőt a világon így boldoggá tudja tenni.

- Tudom - Bólintott Jungkook, amikor visszafordultam feléjük.

Karba tettem a kezeimet és ránéztem a barátomra, aki éppen az övét csatolta be. Mosolyogva figyelt engem, majd megnyalta az ajkait, amit figyelemmel kísértem, hiszen képtelen voltam nem levinni a tekintetem a szájára. 

- És ha attól boldog, hogy mind a ketten vagyunk neki, akkor én is nagyon boldog vagyok - Suttogta a férfi és közben hozzám lépett.

Nekem visszahúzódott a mosolyom egy halvány görbületté, ahogy fogadtam Jungkook jelenlétét magam előtt. Két kezét a derekamra tette és a homlokomra nyomott egy puszit. Én közben zavarban voltam, hiszen mind a hárman itt voltunk most, akik között zajlott ez az egész és akárhogy tudtunk róla mindannyian, hogy miről beszélgettünk, így még sosem került szóba, ilyen nyíltan egymás között és előtt. Jungkook lehajolt és egy gyors csókot nyomott a számra.

- És nem akarom, hogy rosszul érezd magad miatta, hm? - Nézett mélyen a szemembe, mosolyogva. - Nem bántasz meg és nem csalsz meg.

Nem tudtam, hogy mit mondjak, így csak bólintottam egyet. Mindenki számára tiszta volt, hogy hazudnék, ha nemet mondanék és Jungkook is ismert annyira mindannyiunkat, hogy tisztán átlássa a helyzetet. Ő is csak bólintott egyet és egy újabb csókot adott. Ajkai puhán nyomódtak az enyémeknek, amiknek nagyon örültem és szinte egy másodperc alatt elillant belőlem minden kavargó, rossz érzés. 

- De egy valamit tisztázzunk - Suttogtam, amikor szabadok lettek az ajkaim. - Nem fogok előtted semmit csinálni, az nagyon zavaró.

Jungkook elmosolyodott és bólintott egyet.

- Amíg nem fogod vissza magad és nem leszel feszült, nekem oké - Bólintott könnyedén. - Szeretlek.

- Én is téged - Feleltem neki, majd egy újabb csókba hívott.

Úgy gondolom, mindannyian tisztában lehetünk most már a válaszainkkal és az engedményeinkkel. Ezek után nincsenek határok, nincsenek zavaró tényezők, nincsenek feszültségek és felesleges vonzódások. Fura volt, megmagyarázhatatlanul különös, mégis jó.