Háromszög /BTS-JK+JM/

3.

Egyszerűen képtelen voltam levenni a szemem a képernyőről. Mint mindig, most is a fiúk szobájában várakoztunk, ahol elkészítettük őket hajjal és sminkkel együtt a koncert kezdetére. Ott mindig volt egy kisebb tévé, hogy gondtalanul figyelhessük a srácok előadását. Mindig hangos ujjongással fogadtuk ott, hátul is, ha megnyertek egy díjat. Ha valami vicceset csináltak, akkor nevettünk, ha beszédet mondtak, általában csendben, a könnyeinkkel küszködve hallgattuk őket, hiszen tudtuk, hogy mennyit dolgoznak mindezért, hogy elérjék. 

Mindig káromkodtam egyet magamban, amikor a kamera átváltott és nem Jimin-t vagy Jungkook-ot mutatta. Imádtam őket nézni, Jungkook-ot azért, mert a legjobb barátom volt és nagyon sokat beszélgettünk, tudtam, hogy mennyire kemény neki ez az egész, hogy hiányzik néha a családja és mennyire nehéz kiállni a színpadra betegen vagy gyengén, még akkor is, ha nem mutatja. Jimin pedig azért volt tökéletes számomra, mert a kezdetektől fogva bele voltam esve. Lehet, hogy gyerekes a viselkedésem, de ez van. Nem tudtam ellene mit tenni, ugyanúgy rajongtam, mint egy tizenéves, hiába voltam velük naponta. Ugyanúgy vártam a klipeket, a videókat, a feldolgozott zenéket, mindent, még akkor is, ha mindent tudtam mindenről. Otthon ugyanúgy a párnámba sikongattam Jimin egy-egy nevetésénél, szóló klipjénél vagy videóin, hiába álltam elé másnap fa arccal, hogy folytassuk a munkát. Jungkook-ot ugyanolyan anyai szeretettel néztem és rajongtam érte, hiába szívattuk egymást pár órával később. A többieket is imádtam persze, de ők ketten voltak a szívemhez a legközelebb.

*Jungkook POV*

Ahogy visszaértünk a hátsó kis szobába, mindenkihez azonnal odament valaki és egy papírtörlő segítségével igyekezett felitatni rólunk az izzadtságot, miközben egy másik ember legyezett. Nem mondom, jól esett, de ott, helyben össze tudtam volna esni. Melegem volt, úgy éreztem, hogy kicsit túl toltam az egész koncertet és kimerültem. Természetesen nem panaszkodhatok, mert isteni volt. Élveztem minden egyes pillanatát, végignézni a sok emberen, akik csak miattunk jöttek el, hogy megnézzenek. Felbecsülhetetlen.

- Na mi van, csak nem elfáradtál? - Nevetett mellettem Min, miközben letérdelve törölgette a homlokomat.

Felnevettem és ránéztem. Barna szemei boldogan és büszkén csillogtak, ahogy mindig, amikor rám nézett egy-egy fellépés vagy forgatás után. Hiába voltunk ugyanannyi idősek, annyira éretten tudott viselkedni, miközben játékos és gyerekes is tudott lenni, keményen dolgozott, miközben elengedte magát velünk, mindig meghallgatott és megvigasztalt, ha kellett, miközben kislányosan is tudott velem beszélgetni. Hihetetlen nő volt, ezt Jimin-nek is be kéne látnia már, hiszen szegény lány lassan két éve fut utána nulla eredménnyel. Jimin se lehet ilyen vak, márpedig az. Szívem szerint odamennék és az arcába mondanám, hogy vegye észre már magát és Min-t, de megígértem a lánynak, hogy befogom a számat.

- Jó volt? - Kérdeztem vissza és lehúztam magamról a pulóvert, hogy egy kis levegőt adjak magamnak és egy ujjatlanban feküdhessek tovább.

- Ahogy mindig, Kook - Simított végig az arcomon a kicsit csörgő hangú, kemény papírral, ami felszívta az összes nedvességet rólam. - Nagyon ügyesek voltatok.

- Köszi - Néztem rá mosolyogva, majd visszacsuktam a szemeimet, hogy élvezzem a kimerültség utolsó cseppjeit.

- Mikor gyúrtad így ki magad? - Böködte meg a karomat, amin támaszkodtam, ezért valószínűleg kicsit láthatóbb volt a felszedett izmom.

Halkan felnevettem és felhúztam az orrom, ahogy kicsit zavarba is jöttem. Nem tudom, talán nagyon is szerettem, ha velem volt vagy megdicsért. Szükségem volt rá, ha már a szüleimtől nem kaphattam ezt meg a munkám miatt.

- Ha kijönnél a lakásodból néha, amikor elhívlak edzeni, tudnád, hogy honnan van - Feleltem mosolyogva és viccesen még rá is feszítettem a karomra.

- Még elcsábulok - Nevetett és megütötte a kezemet, hogy engedjem el magam.

Szeretném, Min. Szeretném. De sajnos nem tehetem meg, mert többet érsz nekem annál, minthogy elrontsam a kapcsolatunkat egy kapcsolattal vagy egy beismerő vallomással. Ráadásul Jimin-nel se tehetem ezt, akárhogy nem tudja, hogy Min rajong érte és minden este arról álmodik, hogy az ő karjaiban alhasson el végre.