Háromszög /BTS-JK+JM/

26.

- Mindened megvan? - Kérdezte anya és még utoljára megigazította a párnát, amire már vagy háromszor le akartam feküdni.

- Igen - Sóhajtottam és inkább felültem.

- Még egy párna? - Kérdezte és végre felegyenesedett. - Elég lesz?

- Anya, mindig is utáltam a kispárnákat - Közöltem vele, majd ki is vettem az eddig igazgatott, piros párnát magam mögül és csak a hátam mögé tettem.

Felcsúsztam az ágy végébe és a kispárnával támasztottam meg a hátam a fal előtt. Felhúztam a lábam és a takaró kicsit lecsúszott rólam, de a térdeim megfogták az anyagot. Anya leült a lábamhoz és feltolta rajtam a vékony anyagot, hogy a combjaimon is legyen valami, ami takar.

- Elég lesz ez? - Kérdezte megint. - Nem fogsz fázni este?

- Anya, nyár van - Néztem rá felvont szemöldökkel.

Kint még mindig harminc fok körül járt az idő, annak ellenére, hogy már este kilenc is elmúlt, de még a hűs szoba falai között is megközelítette a huszonhárom fokos hőmérsékletet, amitől inkább szétdobtam volna magam az ágyon, nehogy egymáshoz érjenek a végtagjaim és melegítsék egymást.

- Jól van, csak kérdeztem - Sóhajtott.

- Én is kérdezhetek? - Mondtam hirtelen, mielőtt felállt volna.

- Persze - Mosolygott rám és végigsimított a takaróba bújtatott sípcsontomon. 

Beharaptam az alsó ajkam és mély levegőt vettem. Ez volt a fő ok, amiért haza akartam látogatni, hogy ezt a beszélgetést megejtsem anyával. Mégis olyan kínos volt ez, nem is tudtam, hogy kezdjek bele. Mindenképp szerettem volna a véleményét, de mégis féltem tőle.

- Te nagyon kedveled Jungkook-ot, ugye? - Kérdeztem mosolyogva.

- Persze - Ragyogott fel anya szeme. - Nagyon kedves fiú. Tisztelettudó és helyes is. Mindig segített nekünk, habár vendég volt és veled is nagyon jól elvolt mindig.

- Hm - Bólintottam és lesütöttem a szemem.

- Összevesztetek? - Kérdezte anya aggódva.

- Dehogy - Néztem fel rá és szélesen elmosolyodtam. - Csak - Sóhajtottam és megvontam a vállam, ahogy nem tudtam, mit is mondhatnék. - Tudod, történt egy, s más.

- Köztetek? 

- Nem. Nem pontosan - Motyogtam.

- Elmondod? - Kérdezte óvatosan, hiszen tudta, hogy mindig is nehezen nyilvánítottam ki az érzéseimet.

Megvontam a vállam és nyeltem egyet. Elmondjam neki? Tudnia kell, hogy mennyire agyhalott a lánya, amiért ilyet csinált? Muszáj, ha érteni akarja a sztorit.

- Tudod, hogy mindig is tetszett Jimin, ugye? - Kezdtem bele és az államat a felhúzott térdeimre tettem.

- Mhm - Bólogatott anya.

- Vele - Elhúztam a számat és megpróbáltam tömören tálalni. - Egy buli után nálam aludt, mert nagyon sokat ivott.

- Lefeküdtetek? 

- Nem - Vágtam rá. - De csókolóztunk.

- És milyen volt?

- Nagyon jó - Mosolyodtam el halványan, de aztán vissza is komorult az arcom. - Mindegy, mert igazából nem lett belőle semmi. Azt mondta, hogy csak sokat ivott és hiba volt. Nem is lényeges, végül csak kibékültünk a félreértés után és sikerült megbeszélni ezt.