Háromszög /BTS-JK+JM/

14.

Jungkook bejött a lakásba, miután a tőlem kapott kulcsot használva elfordította a zárat. Szerettem, hogy így otthon érezte magát nálam, ha már egyszer erre kértem, ráadásul most semmi erőm nem lett volna odabattyogni és ajtót nyitni neki. A konyhában álltam és élettelenül kevergettem a levest, aminek a receptjét még anyukámtól tanultam egy kis másnaposság ellen.

- Min, heló! - Hallottam meg a férfi hangját az előszobából. - Hol vagy? - Kérdezte, majd hallottam egy halk 'Ó'-t, ahogy belépett a konyhába.

Igyekeztem lenyelni a folyamatosan feltörni vágyó könnyeimet, holott már az elmúlt két órát bőgéssel töltöttem és nem tudtam, honnan van még víz a testemben erre. Jungkook keze a vállamon landolt és óvatosan mellém lépve aprót szorított rajtam, ahogy megölelt üdvözlésképpen. Felnéztem rá és egy nem túl őszinte mosolyt dobtam felé.

- Nekem csinálod? - Szagolt egy jókorát a gőzbe, ami felcsapott a levesbe.

- Hm - Bólintottam, hiszen, ha kinyitom a számat, biztos, hogy a hangom elárulta volna a maga reszketésével az érzéseimet.

- Szuper vagy - Vigyorgott szélesen Jungkook. - Kell is, kicsit sok volt a tegnap este. Hajnal négyig maradtunk - Sóhajtott. - Veled minden rendben volt? Most olvastam reggel az üzenetet, hogy Jimin-hyung itt aludt nálad.

Összeszorítottam a számat, de nem telt bele sok időbe, amíg a gyomrom és a mellkasom szúró fájdalommal jelezte, jobb lesz, ha nem tartom bent tovább a könnyeket. Lezártam a gázt a leves alatt és hangos zokogásban törtem ki. Kezeimet a szemeim elé tettem és tehetetlenül sírtam. Jungkook egy ölelésbe vont és szerintem értetlenül nézhetett rám, amíg áztattam a pólóját.

- Rosszat mondtam? - Kérdezte kicsit ijedten.

Megingattam a fejem nemlegesen, de továbbra is hangosakat hüppögtem a sírástól.

- Jimin-nel volt valami? - Kérdezte halkan, szinte félve.

*Jungkook POV*

A harag, az aggodalom és a keserűség egyvelege járta át a testemet, ahogy Min bólogatni kezdett a kérdésemre. Szorosabb ölelésbe húztam, hogy kicsit lenyugtassam őt, közben pedig a haját kezdtem el simogatni, hogy minél hamarabb lecsillapodjon a sírása. Nagyot nyeltem, ahogy azonnal rossz érzésem támadt a tegnap estével kapcsolatban én nem tett jót az sem, hogy dühös és féltékeny voltam. Nem szabadott volna hagynom, hogy Min egyedül hozza haza Jimin hyung-ot, ugyanakkor szerettem is volna, ha valami történik közöttük, de nem így.

- Elmeséled? - Kérdeztem halkan.

Min elvált egy kicsit tőlem és lehajtott fejjel letörölgette a könnyeit. Én csak leengedtem magam mellé a kezeimet, attól tartva, hogy mérgemben nagyon megszorítanám őt.

- Bántott téged? - Kérdeztem, amikor már egy jó perce csak csendben álltunk egymással szemben.

Kezeimet az arcára tettem és finoman magam felé emeltem. Szemei pirosak és puffadtak voltak, ami azt sejttette, hogy nem most pityergett először a nap folyamán. Szája kiszáradt, arca meleg és piros volt, ami nem tetszett, hiszen könnyen belázasodhatott a sok sírástól.

- Nem - lehelte a szót és szipogott egyet, de a szemeit elvette az enyémekről és inkább a nyakamat nézte.

- Történt valami köztetek? - Kérdeztem és egyre jobban éreztem, hogy elmélyül a hangom és kicsit megremeg, ahogy nem akartam hallani inkább semmit.

Min bólintott egyet és egy újabb könnycsepp gurult végig a felhevült arcán. Hüvelykujjammal gyorsan letöröltem, mielőtt lecseppenhetett volna az arca széléről. Megnyaltam a számat, majd hatalmasat nyeltem a következő kérdésem előtt. Akartam tudni, ugyanakkor mégsem akartam hallani.

- Lefeküdtetek? - Suttogtam erőtlenül.

- Nem - ingatta meg a fejét Min.

Sóhajtottam egyet és egy kicsit megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy a lány még szűz volt és azt is tudtam, hogy azzal akarta elveszteni, aki számára nagyon sokat jelentett. Mindig arról álmodtam, hogy ez én leszek, de nyilván ő Jimin hyung-ra gondolt a fejében, ha erről volt szó. 

- Üljünk le, jó? - Sóhajtottam és kicsit elmosolyodtam.

Min bólintott egyet és ahogy elengedtem az arcát, máris a nappaliba ment. Követtem őt és közben lehunytam a szemem egy pillanatra mérgemben. Jimin, akármennyire is tisztellek, ki foglak nyírni. Min leült a kanapéra és felhúzta a lábait törökülésbe, fejét pedig lehajtotta és az ölébe ejtett kezeit nézte. Én leültem a jobb oldalára és felhúztam a bal lábam, hogy felé tudjak fordulni. felkönyököltem a kanapé támlájára és csak csendben hallgattam, hogy magától kezdje el mondani a dolgokat. 

- Jimin bejött hozzám tegnap, mert nem tudott aludni - Suttogta erőtlenül a szavakat. - Úgyhogy elkezdtünk beszélgetni.

- Miről?

- Semmiről - Mosolyodott el erőtlenül és megingatta a fejét. - Két mondatot váltottunk, mielőtt..

Nyeltem egyet és nem tudtam levenni a szemem a megtört ábrázatáról. Mielőtt mi? A kezem, amin támaszkodtam már ökölbe szorult és nagyon mérges voltam.

- Megcsókolt - Mondta ki Min, majd a plafon felé nézett és még egy könnycseppet letörölt az arcáról. 

- Megcsókolt - Ismételtem a szót meggyötörten és szomorúan.

- Egész éjszaka csókolóztunk, Jungkook - Ingatta a fejét. - Meg simogatott.

- Mit csinált? - Kérdeztem vissza kissé indulatosabban, mint szerettem volna.

- Csak simogatott, semmi nem történt - hajtotta le megint a fejét. 

- Igen? - Sóhajtottam és lehunytam a szemeimet, hogy lenyugtassam magam. - És?

- És reggel felkelt, azt mondta, hogy hiba volt és hogy felejtsük el - darálta a mondatot halkan és a végére megint sírni kezdett.

Nem tudtam megszólalni, csak odahajoltam és megöleltem őt. Nagyon mérges voltam az idősebbre, amiért ezt tette, habár nem tudhatta, Min mennyire szerette őt. Mérges voltam, mivel Jimin elvette az első csók lehetőségét, amit én akartam megtenni. Féltékeny voltam, amiért ő megérinthette a lányt, én pedig nem. Dühös voltam a kialakult helyzetre és rendkívül szomorú is. Min megtört, szégyenkezett és valószínűleg eléggé megsebesült odabent is. Én pedig tehetetlenül néztem, ahogy zokog a karjaimban, mert nem tehettem semmit sem.