Min huszonegy évesen találta meg a szerelmet, de nem akárhogy. Beleszeret Jimin-be, miközben a srác észre sem veszi őt, de legjobb barátja, Jungkook mindig ott van, hogy meghallgassa. A lány viszont mit sem sejt arról, hogy JK évek óta szerelmes bel...
Nagyon izgultam. Nem csak azért, mert a barátaimmal találkoztam. Főleg azért, mert a barátaim most először átjönnek hozzám, amióta megvan az új ház. Azért még jobban, mert megígértem nekik, hogy egész nap beszélgetünk. De azért meg főleg, mert Jungkook és Jimin is itthon lesz és már előre tudom, hogy mindent el kell mesélnem nekik. Minden barátomnak elmondtam, hogy a szüleimmel megszakítottam minden kapcsolatot és a béke érdekében, ha találkoznak is velük, ne mondják el nekik, hogy hol lakom. Még jó, hogy előre gondolkodtam, ugyanis Bora, a legjobb barátnőm tájékoztatott róla, hogy összefutott anyával a szupermarketben és beszélgettek. Bora említette neki, hogy összefutunk a héten, mire anya egy halom keresztkérdéssel próbálta meg kideríteni az új címemet. Szerencsére a barátnőm tudja az egész sztorit a szüleim viselkedése mögött és kitért a válaszok alól, csak annyit mondott, hogy egy kávézóban fogunk találkozni. Még mindig nem tudtak megbékélni a helyzettel, de nem is akartam. Nem próbálkoztam többet, nem akartam megmásítani a véleményüket, nem akartam, hogy szeressenek, nem akartam, hogy a srácokat elfogadják, nem akartam, hogy újra találkozzunk. Ők döntöttek így, én csak mentem az árral és nem bántam. Másfél éve voltunk már hármasban, gondok nélkül. Volt egy-egy apróbb veszekedés, de melyik kapcsolatban nincs? Ráadásul nekünk dupla annyi jutott mindenből, dupla szeretet, de dupla annyi esély a félreértésekre is. Ezen kívül viszont minden zökkenőmentes és teljes volt. Sokszor beszélgettem Jungkook-kal és megköszöntem neki, hogy a legelején ilyen nyitott volt és lehetővé tette ezt a háromszöget nekünk. Jimin-nel is rengeteget társalogtam és neki is sokat köszönhettem, főleg a türelmét és a megértését. Már nem tudtam volna elképzelni az életemet sem az egyikük, sem a másikuk nélkül. Nekem így volt teljes a világom, így volt befejezve egy kör, így volt hiánytalan a kirakós. Mind a két srác másban adott erőt, máshogy viselkedett velem. Amíg Jungkook gyengéd, aranyos és szenvedélyes volt, addig Jimin férfiasan vad és kiszámíthatatlan. Egyvalami azonban ugyanaz volt, ugyanúgy szerettek engem és én ugyanúgy szerettem mindkettejüket.
Mély levegőt vettem és még egyszer beletúrtam a hosszú hajamba. Összepakoltam mindent és a kis nappaliba halmoztam az összes babzsákot, szivacsot és puffot, ami a házban megtalálható volt, hiszen nagy volt a tér és nem akartam, hogy bárki kimaradjon valamiből. Valószínűleg elég bensőséges beszélgetés lesz aznap a terítéken, így szerettem volna, ha kis körben veszünk részt ezen a lelkizésen és nem akartam kiabálni.
A srácok még aludtak, habár már majdnem dél volt. Nem akartam felkelteni őket, akkor sem, ha vendégeket vártunk, mert előző nap későn jöttek haza egy forgatásról, ami miatt nagyon kimerültek. Szerettem volna, ha kipihenik magukat, holott azt is akartam, hogy fogadják velem a barátokat és nyugtassanak meg. Most talán legalább annyira ideges voltam, mielőtt anyáék előtt készültem felfedni az igazságot. Habár tudtam, hogy a barátaim valószínűleg csak kicsit sokkot kapnak, de mosolyogva fogják hallgatni a sztorit, azt is tudtam, hogy szükségem van rájuk az életemben és nem akarom elszúrni. Bora volt a támaszom, ő szervezte meg ezt az egészet és bátorított, hogy a közös barátaink megérdemlik, hogy tudják, miért, leginkább kikért mondom le a programokat.
Lassan elkortyoltam a hideg almalevet, ami a remegő kezeim között lötyögött. Majdnem elhánytam magam, ahogy mereven néztem a falióra mutatóit, ami ketyegéssel jelezte, hogy nagyon közeledik az idő. Sóhajtottam egyet és lehunytam a szemeimet. Nem lesz semmi baj, csak átjönnek beszélgetni. Megértő társaság voltak, nem volt mitől félnem. De akkor is izgultam. Rég voltunk már együtt, még sosem voltak nálam és sose találkoztak a srácokkal. Főleg nem itthon, a két szerelmemmel. Kettővel.
Csengőszóra kaptam fel a fejem, majd elmosolyodtam és még hevesebben vert a szívem. Joguk van arra, hogy megtudják az igazat. Magabiztos leszek, hiszen semmi nem tántoríthat el a srácoktól. Szeretem őket. Könnyed léptekkel mentem a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissam azt és beinvitáljam a régen látott társaságot.
Emlékeztek az első részre? Íme, hogy mi történt előtte, 104 részben. Ennyit még sosem írtam, babákok, ez hihetetlen. Ismételtem egy sztori végére értünk, az eddigi legnehezebb fanfiction-öm volt és a lehető leghosszabb. Köszönöm, hogy olvastátok, hogy szavaztatok és kommenteltetek és hogy biztattatok engem a rengeteg üzenettel. Egyre hálásabb vagyok nektek a sok szeretetért, amit árasztotok magatokból, amivel inspiráltok újabb sztorikra és amivel lehetővé teszitek, hogy írjak. Szeretlek titeket és remélem, hogy még sok történet áll előttünk. <3
U.i.: Stay tuned for the next story. Luv y'all (Who is on the picture?/ Ki van a képen? A KÖVETKEZŐ SZTORI FŐSZEREPLŐJE! ) :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
