Háromszög /BTS-JK+JM/

80.

Kicsit idegesen helyezkedtem a kanapén, ölemben a laptopommal, de próbáltam nyugodtnak látszani Jungkook kedvéért. Átjött délután, amikor végeztek a programjaikkal, hogy nálam töltse az estét és kicsit lenyugtasson és együtt legyünk. Még mindig nem tudtam hova tenni anya mondatait, de miután két napja kaptam egy telefonhívást egy idegentől, aki a lakás után érdeklődött, kezdett realizálódni bennem, hogy ez a valóság. Anyám tényleg feltette a lakást a hirdető oldalakra vagy kiplakátolta, nem tudom. Tényleg kidobja a saját lányát a saját lakásából, mert képtelen elfogadni a tényeket, miszerint két férfivel vagyok együtt. Oké, megértettem, hogy nem könnyű lenyelni egy ilyen tényt, de ne legyünk drasztikusak. A srácok szülei se száz százalékosan könnyelműek ilyen téren, de nem problémáztak, amikor elmondtuk nekik a dolgot. Megértették, megemésztették, ránk hagyták. Őket se dobták ki otthonról vagy hívták fel a Big Hit kiadót, hogy tegyék ki őket a bandával közös lakásukból. Persze az más, de akkor is, egyszerűen képtelen voltam felfogni a helyzetet. Akármelyik pillanatban hajléktalanná válhatok. 

- Min-ah - Szólított meg Jungkook és éreztem, ahogy a hatalmas tenyere lassan végigcsúszik a gerincem vonalán.

Lehunytam a szemem egy pillanatra és élveztem, hogy lassan megsimogatja a hátam.

- Hm? - Hümmögtem neki vissza, aztán felnyitottam a szemeimet, hogy tovább böngésszem a huszadik ingatlanos oldalt.

Egyszerűen nem találtam olyan kiadó lakást, ami közel lett volna, hogy tudjak dolgozni, bár ez még elhanyagolható szempont volt, hiszen úgyis folyamatosan utazgattunk a srácokkal. De olyan horrorisztikus árakon voltak, hogy azonnal el is húztam onnan a képernyőt. Venni meg sajnos nem tudtam volna, hiszen hiába veszek fel hitelt vagy törlesztem részletekben, nem tudhattam, mikor fogyok ki a pénzből, megyek tönkre, rúgnak ki vagy hasonlók. Nem mertem ilyenbe belevágni.

- Figyelsz rám? - Kérdezte Jungkook.

- Mondtál valamit? - Kaptam rá a tekintetem.

- Csak egy perce folyamatosan beszélek hozzád - Mosolygott rám halványan.

Sóhajtottam egyet és megingattam a fejem. Megfogtam a laptopot és letettem az ölemből a kis asztalkára a nappali közepén, majd a két kezemmel megdörzsöltem az arcom. Halkan felnevettem és megingattam a fejem.

- Bocsánat - Néztem rá megint. - Kicsit szétszórt vagyok.

- Azt észrevettem - Bólintott Jungkook. - Bújj ide!

felemelte a bal kezét, ami hozzám közelebb esett és mosolyogva hívogatott, hogy férkőzzek hozzá közelebb. Nem kellett kétszer mondani, imádtam a közelségét és most tényleg szükségem volt rá, így gyorsan csúsztam hozzá közelebb a kanapén. Fejemet a vállára tettem és a nyakába fúrtam magam, lábaimat pedig felhúzva neki döntöttem, így olyan lettem, mint egy gombóc mellette. Jungkook átkarolt és még jobban magához vont, jobbjával pedig a lábaimat simogatta.

- Ideges vagy? - Kérdezte halkan.

- Persze - Feleltem. - Anya tényleg kidobott a lakásból és akármelyik pillanatban megjelenhet valaki az ajtómban bőröndökkel, hogy most beköltözne. Én meg nem találok egy rohadt lakást se, ami reális áron van a méreteihez képest - Puffogtam.

- És miért nem engeded, hogy segítsek?

- Mert akárhogy is együtt vagyunk, egyedül lakom itt, Jungkook - Sóhajtottam. - Ha összeköltöztünk volna, a kettőnk baja lenne, de mivel nem így van, ez most csak az enyém.

- És ha azt mondom, hogy van egy ötletem? - Kérdezte halkan, de mély és erőteljes hanggal.

- És mi az? - Motyogtam megsemmisülve, elgondolkodva még mindig a lakások árain, miközben igyekeztem a barátom felé irányítani az agyam, hogy felfogjam, amit mond.

- Egy ház - Felelt Jungkook.

- Minek egy ház?

- Neked - Felelt. - És nekem. És Jimin hyung-nak.

Felvontam a szemöldököm és lassan kiemelkedtem a nyakából. Megtámaszkodtam az erős combján, hogy kényelmesen meg tudjam tartani magam, amíg egy "normális vagy?" pillantást vetek rá. Jungkook csak mosolyogva állta a tekintetem és továbbra is lassan simogatta a lábam, hogy valamicskét lenyugtassa a kedélyeket. 

- Te össze akarsz költözni? - Kérdeztem értelmesen.

Jungkook lehajtotta a fejét és megvonta a vállát. Aranyosan felpuffasztotta az arcát és visszanézett rám. Elhúzta a száját egy kicsit, majd sóhajtott egyet.

- Nem tudom - Felelt. - Jimin-hyunggal beszéltem már erről, de nem akartunk dönteni helyetted.

- Ez - Ingattam a fejem.

- Hülyeség? - Kérdezett rá a befejezetlen mondatomra.

beharaptam a szám és megvontam a vállam.

- Csak macerás - Feleltem. - Egyrészt nem akarom, hogy ennyi pénzt költsetek. Másrészt nem tudom, hogy készen állunk e hárman az együtt való életre. Harmadszorra, ott van nektek a banda. A közös lakás. Beszélnetek kellene a menedzserrel, akinek meg kellene engednie, hogy kiköltözzetek onnan, ha pedig kiköltöztetek, ugyanúgy távol lesztek. Vagyis gondolj bele, ugyanannyit lennénk együtt, nem? 

- Ugyanezt mondta Jimin hyung is - Bólintott Jungkook. - De tudod, hogy nyugodtabb lennék.

- Miért?

- Mert tudom, hogy van egy saját házunk - Sóhajtott Jungkook. - És haza tudunk menni hozzád, te is otthon leszel. Ha turné van vagy koncert, úgyis ott leszel velünk, de ha nem kell a közös lakásban maradni valamilyen oknál fogva, legalább ott a ház.

- Ennyire biztos vagy a jövőnkben, Jungkook-ah? - Kérdeztem halkan.

Nem akartam megbántani, nem akartam szakítani vele, csupán felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz, ha szakítunk? A ház hatalmas, ha szakítunk, nekem sok lesz, ha egyáltalán ott maradhatok. A srácok úgyis visszaköltöznek a közös lakásba, hogy egyszerűbb legyen a feladatokat intézni. Mi lesz, ha csak az egyikünk lép ki ebből a hármasból? Totál összetett kérdés volt ez, rengeteg kérdőjellel és 'ha' lehetőséggel.

- Miért? - Kérdezett vissza meggyötört arccal a barátom. - Te nem vagy biztos benne?

- De - Vágtam rá azonnal. - Csak tudod, annyira messze van az még, ki tudja, hogy mi lesz.

- Nézd - Sóhajtott. - Én szeretlek. Nagyon. Nem akarlak elhagyni és azt sem akarom, hogy te szakíts velem, mert túl sokat szenvedtem érted ehhez - Elmosolyodtam a kis monológján, de nem szóltam közbe. - Jimin hyung is szeret téged, hiába nem mondta még ki. Ő is rengeteg áldozatot hozott érted és látszik minden mozdulatán és tekintetén, hogy mennyire akar téged. És legutóbbi értesüléseim szerint te is szeretsz minket. Ugye?

- Igen - Mosolyodtam el szélesebben. - Nagyon.

- Akkor pedig nem tudom, mit gondolkodsz - Sóhajtott kicsit, majd megvonta a vállát. - lehet, hogy egy év múlva más lesz, de lehet, hogy harminc évig együtt maradunk, nem tudhatjuk, ez igaz. De nem lakhatunk külön lakásban addig, amíg negyven évesek nem leszünk, hogy bebizonyosodjon, elég ideje vagyunk együtt ahhoz, hogy összeköltözzünk.

- Igazad van - Bólintottam. - tetszik, ahogy gondolkodsz.

- Hogyan? - Mosolyodott el.

- Felnőttesen - Feleltem, majd egy csókot nyomtam a szájára. - De ezen még van mit beszélni, ugye tudod? Megbeszélni a menedzserrel, házat találni, megbeszélni a részleteket, tervezni.

- Tudom - Bólintott Jungkook. - De egyelőre az is elég, hogy igent mondanál rá.