Min huszonegy évesen találta meg a szerelmet, de nem akárhogy. Beleszeret Jimin-be, miközben a srác észre sem veszi őt, de legjobb barátja, Jungkook mindig ott van, hogy meghallgassa. A lány viszont mit sem sejt arról, hogy JK évek óta szerelmes bel...
Nem volt egyszerű felszenvedni magamra a ruhát, főleg úgy, hogy az anyaga, a sok strassz és a kivágása miatt is nehézségekbe ütköztem. Egy neves bemutatóra voltak hivatalosak a srácok és akárhogy is csak a háttérben dolgoztunk, megjelenni kizárólag gyönyörűen lehetett, amit nem értettem. Oké, hogy nekünk is végig kell vonulni az embereken, amíg a hátsó szekcióba nem érünk, de könyörgöm, ki a fene kíváncsi ránk? A fiúk a lényeg, ha mi szakadt rövidgatyában és melltartóban mennénk végig, akkor se kavarnánk akkora port vele, mint a banda öltönyben. Csak sóhajtottam és végre megigazítottam az utolsó ráncot is a hosszú, estélyire hajazó ruhán. Meg kell hagyni, hogy csodaszép volt, de még mindig nem értettem a lényegét. Hogy fogok én ebben dolgozni, ha esetleg gond adódna valamelyik srác szerelésével? Mindegy, már le nem veszem és ha egy táska ruhával vonulok be, az még rosszabb. Majd átöltözöm a srácoknak szánt ruhákba a backstage-ben, vagy nem tudom.
*Jungkook POV*
Izgatottak voltunk, ahogy kiszálltunk a fekete autóból. Ez a bemutató nem csak a város, de talán az egész kontinens leghíresebb és legfelkapottabb bemutatója volt és nagy megtiszteltetés ért minket, hogy elhívtak bennünket is. Ma nem fogunk fellépni, nem fogjuk magunkat megmutatni, csak a háttérben ülve figyelünk majd a modellekre. Azért is izgatott voltam, mert tudtam, hogy a velünk dolgozó néhány embert is meghívták, ami azt jelentette, hogy Min ma gyönyörű lesz. Mindig az, de talán még egyszer sem láttam kiöltözve, ennyire elegáns ruhában, mint amit ez az esemény megkíván. Miután minket felöltöztetett és elkészült a ruháinkkal, öltönyeinkkel és nyakkendőinkkel, azonnal rohant a többi dolgozóval, hogy ők is elkészüljenek időben.
Helyet foglaltunk a nevünkre lefoglalt székeken, én direkt a szélén, hogy a szabadon hagyott helyek egyikét a barátnőmnek tudjam fenntartani és ne csak a bemutatót, de őt is élvezhessem. Jobbomon Jimin hyung ült, majd sorra a többiek. Az idősebb megigazította a nyakkendőjét és kényelmesen helyet foglalt. Mobilját elővette és egy gyors mozdulattal lehalkította, majd visszarejtette a zsebébe. Éppen, hogy felemelte a fejét, szemei kikerekedtek és a szája elnyílt. Egy pillanatig csak őt néztem, majd elfordítottam a fejem abba az irányba, ahonnan a sokkja okát véltem felfedezni. Nem tartott tovább egy másodpercnél, mire az én arcom is megnyúlt, ahogy leesett állal figyeltem a kis csapatot. A menedzserünk és három velünk dolgozó lány állt egy körben és még beszélgettek egy kicsit. Akárhogy háttal volt nekünk Min, azonnal felismertem őt. Halvány kék ruhája tüllös volt, ami elegáns volt és rendkívül gyönyörű. Mély kivágása a hátán még jobban tetszett, egyszerre volt visszafogott és ordította, hogy nézzenek rá. Hosszú haját csak átdobta a bal vállán és elegánsan hátra tette a kezeit, egyikben egy aprócska táskát szorongatva. Vékony alakját kiemelte a ruha szoros dereka és a szinte átlátszó ujjak, amiket rengeteg strassz és csillogó kő tett még szebbé, olyan ragyogóvá, akár a lányt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jungkook-ah - Szólított meg Jimin.
- Hm? - Hümmögtem, de egyszerűen képtelen voltam levenni a szemem a lányról.
Hyung megköszörülte a torkát, ami arról árulkodott, bizony ő is nyitva hagyta a száját döbbenetében és kiszáradt a torka. Nem csodálom, hiszen én is alig kaptam levegőt, pedig egyelőre csak pár méter távolságból, hátulról láttam a lányt.
- Baszki, Jungkook - Hajolt mellém Jimin hyung, hogy káromkodását ne hallja senki. - Ez valami hihetetlen.
- Hm - Hümmögtem megint értelmes válaszként, majd bólintottam egyet, de ez volt csupán, amit ki tudtam erőszakolni magamból.
Felálltam és határozott léptekkel indultam meg a kis csapat felé, annak ellenére, hogy állítólag a seggemen kellett volna maradnom. A menedzserünk pont biccentett egyet, ahogy lezárta a társalgást, a három hölgyemény pedig egyként fordult felénk, hogy elinduljanak a helyükre. Tekintetem azonnal a lányéba fúródott, ahogy az övé is az enyémbe. Megbabonázva figyeltem, ahogy a ruhája elegánsan szétterül és egy kevés anyagot még húz is a földön. Magassarkúba bújtatott lába előbukkant minden lépésnél a ruha alól, mivel egy finom mozdulattal megemelte a ruhát, hogy ne essen el benne, ahogy a székek között cikáztak. Nyeltem egy hatalmasat és megálltam egy kisebb részen, ahol nem volt annyi szék. Köszöntem a két lánynak, akik elhaladtak mellettünk és újból ránéztem a lányra, aki csak az enyém volt. Kinyújtottam felé a kezemet, amibe ő mosolyogva belecsúsztatta a sajátját.
- Hű - Nyögtem minden szót, ami hirtelen a sokkos agyamba tódult. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm - Vont vállat egy kicsit zavartan, majd szélesebben mosolygott rám. - Te is nagyon jól nézel ki.
- Miattad - Mosolyogtam rá. - De te tényleg - Itt elakadt a szavam, ahogy elölről is végigmértem a hosszú ruhába bújtatott lányt.
Megingattam a fejem és csak kifújtam a levegőt, amit beszívtam. Min csak halkan felkuncogott és megszorította a kezemet.
- Gyere, üljünk le, mielőtt összeesel nekem a gyönyörtől - Ajánlotta.
- Lehet, hogy jobb lenne - Egyeztem bele és előre engedve a lányt visszakacsáztunk a székek sorai között a helyünkre.
Elfoglaltuk a két szabadon hagyott széket és azonnal a lány kezéért nyúltam. Ő csak a táskáját az ölébe tette és amíg azt a baljával védelmezte, jobbjával a tenyerembe fektette a sajátját. Egymásra mosolyogtunk és próbáltam felfogni, hogyan is érdemeltem ki én ezt a csodát.
