Háromszög /BTS-JK+JM/

103.

Jungkook hívott, hogy ma sem jön haza, mert NamJoon kérte rá, hogy maradjon vele egy kicsit gyakorolni. Természetesen igent mondott, hiszen az idősebbnek nehezebben mennek a lépések és mindig szeret segítséget kérni valamelyik táncostól, hogy segítsen neki begyakorolni vagy tippet adni valamelyik lépéshez. Jungkook előszeretettel maradt bent, hiszen nem csak segített az egyik csapattársának, de saját maga is egyre jobban tökéletesíthette a mozdulatokat.

- Minden rendben van? - Kérdezte Jimin, amint leült mellém az ágyba.

Megráztam a fejem, hogy kiszakadjak a gondolataimból és letettem magam mellé a telefont. Én már félig feküdtem, kicsit felcsúsztam az ágy támlájához, hogy kényelmesebben tudjak írogatni Jungkook-nak. Bólintottam egyet és elmosolyodtam. Jimin haja csapzott volt és kissé vizes, mert nemrég ért haza az egyik külön táncórájáról. Fehér ujjatlan pólója látni engedte az izmos karjait és egy kicsit a mellkasába is bepillantást nyújtott, ahogy valamennyire előre hajolt. Lábát csak egy lenge, térdig érő nadrág fedte, de nem is bántam, hogy nincs rajta több.

- Hogy ment a tánc? - Kérdeztem, amikor vissza tudtam nézni a szemébe.

- Egész jól - Mosolygott szélesen, hiszen szembetűnően megbámultam. - Pihentél?

- Igen - Sóhajtottam. - Bár tudnék még aludni.

- Akkor pihenj még - Lassan megsimogatta a meztelen lábaimat maga mellett.

Halkan sóhajtottam és megingattam a fejem. Bár igaz, ami igaz, legalább még tizennyolc órát át tudtam volna aludni, azért valamit csinálni is kellett volna itthon. Mondjuk főzni. Meg Jimin-nel lenni, ha már Jungkook megint nincs itt. Úgyis elhanyagoltam őt az elmúlt időben.

- Jimin? - Néztem rá mosolyogva.

- Hm? - Vonta fel a szemöldökét.

- Nagyon fáradt vagy?

- Mit szeretnél? - Nyalta meg a telt ajkait.

- Semmi különöset - Nevettem fel halkan. - Csak gondoltam elmehetnénk valahová. Vagy filmezhetnénk itthon.

- Lezuhanyzok, oké? - Mosolygott. - Addig válassz egy filmet. Elmenni már nincs kedvem.

- Oké - vigyorodtam el és szinte azonnal felpattantam az ágyról.

Nyomtam egy gyors csókot a srác szájára, de már a szobában sem voltam.  Ki akartam választani egy jó filmet, vinni akartam le pokrócot, készíteni akartam üdítőt és valami rágcsálni valót is a nappaliba, és erre csak az a kevés időm volt, amíg Jimin lezuhanyoztatta magát. Még hallottam a hátam mögül, ahogy a srác halkan felnevet a gyorsaságomon és az izgatottságomon, de nem zavart. 

Egyből a konyhába mentem, kivettem a hűtőből egy nagy flakon kólát és a kezembe süllyesztettem még két poharat is, majd beszaladtam vele a nappaliba. Letettem az asztalra, majd visszakocogtam a konyhába, hogy elővegyem a titkos szekrény tartalmát és egy nagy adag drazséval, ropogós dolgokkal és édes finomságokkal szaladjak megint a nappaliba. Levágódtam a kis tévészekrény elé és komoly arccal fontoltam meg a lehetőségeket. Nem akartam akciófilmet, de túl nyálas, romantikus felhozatalt sem. A vígjátékhoz nem volt kedvem, mert fáradt voltam és úgy éreztem, nem tudtam volna nevetni a poénokon. Úgyhogy maradt a horror és a maradék lemez, amiket nem tudtam volna besorolni sehová. Elmosolyodtam és kihúztam egy tokot, amiben az egyik kedvenc doramám volt. Betettem a lejátszóba és elindítottam, majd minden távirányítót az asztalra tettem a kanapé előtt, hogy kézközelben legyenek, ha tényleg nézhetjük a filmet. Még sietve elrohantam a hálóba, hogy felkapjam a pokrócot, amin gondolkodtam. 

- Na? - Állt meg mellettem Jimin, egy alsónadrágban a folyosón. - Kész vagy, szépség?

Közelebb lépett hozzám és egy gyors csókot váltottunk. Mosolyogva fogadtam az ajkait és a becézését is, hiszen nagyon jól esett. 

- Igen - Feleltem neki és el is indultam megint a nappali felé.

Jimin követett engem, közben pedig beletúrt a hajába és megrázta a tincseit, hogy a zuhanyzástól, vizesen összetapadt szálak valamennyire szétessenek. Ledobtam a pokrócot a kanapéra és levetődtem én is. Jimin is leült mellém és szétterítette rajtunk a vékony plédet, amíg én minden távirányítón beállítottam azt, amit kellett. Egy nagy sóhajtással felhúztam a lábaimat és kényelmesen Jimin vállának dőltem. Ő átdobta rajtam a karját és egy sietős puszit nyomott a hajamba.

- Mit nézünk? - Kérdezte és fejét az enyémre hajtotta.

- Titokban, délen - Mondtam a film címét.

- Hm - Bólintott egyet. 

- Nem jó? - Kérdeztem vissza.

- De - Felelt a srác. - Mindegy, szeretek veled lenni, bármit is nézünk.

Elmosolyodtam és kicsit jobban belefúrtam a fejem a vállába.

- Igyekszem több időt tölteni veled is - Motyogtam. 

- Sokat dolgozunk - Nyomott egy puszit a hajamba megint. - Kevés időnk marad egymásra, főleg úgy, hogy neked ezt is ketté kell néha osztanod.

- Akkor is - Sóhajtottam. - Nem akarlak elhanyagolni. Csak úgy éreztem, hogy elmúlt időben Jungkook-nak nagyobb szüksége volt rám.

- Hm - Bólintott megint. - Nem baj, Min. Az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Ha sikerül még többet, az csak jó.

- Remélem - Bólintottam. - Nem akartam, hogy úgy érezd, veled kevesebbet vagyok.

- Megértem - Halkult el. - Jungkook végül is az igazi barátod. 

- Nem, Jimin - Jelentettem ki határozottan. - Mind a ketten az életem részei vagytok. Ugyanúgy. Nem szeretem egyikőtöket jobban a másiknál, akárhogy is alakult a sorrend.

- Jungkook érzékeny - Mondta halkan. - Természetes, hogy nagyobb szüksége van rád. Én megértem, mert együtt laktunk, egy szobában voltunk. A legjobb barátom és én csináltam azt, amit te, mielőtt a barátnőnk lettél volna.

- Tudom - Bólintottam.

- Akkor meg ne gondolkozz ilyeneken. Ha úgy érzem, hogy már nagyon keveset vagy velem, akkor mondani fogom vagy találok egy utat, hogy elvigyelek valahová.

- Oké - Mosolyodtam el.

- Addig meg ne aggódj ilyeneken - Kért és a másik kezével átnyúlt, hogy megsimogassa az arcom. - Szeretlek és ezt te is tudod. És tudtuk, hogy együtt lenni nem lesz fényes menet a munkák és a körülmények miatt.

Felfelé pipiskedtem és loptam egy finom csókot tőle, majd mosolyogva visszabújtam a vállába. Mély levegőt vettem és élveztem a kellemes pezsgést a belsőmben, amit a szavai árasztottak szét bennem.

- Én is szeretlek, Jimin - Feleltem neki. 

- Most pedig tekerjük vissza ezt az izét, mert egy mondatot nem hallottam belőle - Sóhajtott egyet, majd előre hajolt a távirányítóért.

Én csak felnevettem és kicsit megemelkedtem róla, hogy megkönnyítsem a dolgát. Park Jimin, hihetetlen vagy.