Háromszög /BTS-JK+JM/

81.

*Jimin POV*

Nem az én ötletem volt, nem is tartottam a világ legjobb és legkivitelezhetőbb tervének. Mégis vagy a hatvanadik házat nézem már, ami eladó címkét viselt az interneten. Mindenképp a közelben akartam, hogy legyen, hogy ha a menedzserünk bele is egyezik a dologba, ne kelljen a lehetetlenségig feszíteni az időkorlátokat. Már szóltunk neki és a kiadónak is, hogy mi a tervünk. Elmondtuk az összes embernek, aki felelős értünk, hogy szeretnénk összeköltözni Jungkook-kal egy külön házban, legalábbis venni egyet. Arról egyelőre nem kell tudnia senkinek, hogy Min is benne van a tervben, az lehet, hogy hátráltatná a feletteseink döntését. Ebbe kell belemenniük, hiszen megígértük, hogy ha meg is vesszük a házat, nem lesz baj a munkával, ugyanúgy ott leszünk időben mindenhol, ha kell, akkor ugyanúgy a közös lakásban alszunk, ha megkívánja a korai kelés vagy a szoros időbeosztás, de az egy-egy szabadnapunkat szeretnénk otthon tölteni.Még nem kaptunk választ, de remélem, hogy jó eséllyel mondanak igent nekünk.

- Mit csinálsz? - Ült le mellém Jungkook.

Az ebédlő asztalnál ültem egyedül, míg a többiek vagy pihentek, tévét néztek vagy aludtak a ház valamelyik szegletében. Felemeltem a fejem és egy pillanatra Jungkook-ra mosolyogtam.

- Nézegetem a kínálatot - Feleltem neki és már rá is kattintottam a következő kis ablakra, ahol egy újabb, eladó házikó adatai nyugodtak.

- Vannak jók? - Csúszott hozzám közelebb a székével egy kicsit, hogy kényelmesen rálásson a képernyőre.

- Hm - Hümmögtem válaszként, mivel nagyon elfoglalt, hogy befogadjam az infókat a házról és a "lehet" vagy "soha" kategóriába soroljam. - Nem rosszak, de eddig egyik sem az igazi.

- Én is néztem párat. Majd átküldöm őket és nézd meg te is.

- Oké - Sóhajtottam egyet és az éppen előttem lévő ház adatait a piros X-szel a kukába küldtem.

Nyújtózkodtam egyet, a kezeimet a fejem fölé dobva. Már egy jó órája egy helyben kuporoghattam a gép fölött és észre se vettem. Nem baj, valamit valamiért. Meg kellett hagyni, nem volt rossz ötlet, hogy összeköltözzünk, hárman. Jungkook-kal már évek óta együtt laktunk, nem lett volna újdonság. megszoktuk egymást, tudtuk, hogy mi a másik igénye és szüksége, két éve egy szobán is osztoztunk, nagyon jól megfértünk egymás mellett. Min pedig egy tündér volt, baj nem lehetett belőle, ha ő is ott van velünk. Aludtunk már együtt, töltöttünk már együtt napokat, kezdtem őt is jobban megismerni. Még nem feküdtünk le egymással és nagy félelmem volt, hogy egyrészt lehet, hogy soha nem kapom meg igazán ebből a szempontból, hiszen Jungkook mindig is előrébb lesz nálam a lány szívében. Másrészt viszont attól is tartottam, hogy ha összeköltözünk, nem fogjuk túl sokáig tudni türtőztetni magunkat. Én legalábbis nem. Eddig egyszerű volt, de egy saját lakásban látni fogom őt bugyiban, törölközőben, lenge ruhában, esetlegesen  a Jungkook-kal való hetyegése után ki tudja, hogy hogyan és nem érzem magam már olyan erősnek, hogy ne robbanjak fel rögtön. Így is nehéz volt kibírni a csókokkal és apró érintésekkel, hiszen hiába tudtam, hogy egyszer már elrontottam a vehemenciámmal és el kellett nyernem újból a bizalmát, tudtam azt is, hogy most az enyém is a lány és egyre jobban akarom. Néha azon kaptam magam, hogy elszorult torokkal néztem Jungkook üres ágyát, ha a lánynál volt, hiszen féltékeny voltam az érintéseire, amit ő megkaphat, a szeretkezésükre, a csókjaikra, amikből én akkor kimaradok. Mégsem éreztem úgy, hogy neheztelnék a fiatalabbra, sőt, még mindig hálás voltam inkább, hogy elintézte magában és mind a hármunkban, hogy együtt lehessünk. 

- Hyung? - eszméltem fel Jungkook hangjára.

- Hm? - Fordultam felé felvont szemöldökkel. - Mondtál valamit?

- Elgondolkodtál? - Kérdezett vissza.

- Igen - Mosolyodtam el egy kicsit. - Csak átfutott rajtam, milyen lesz hárman.

- És? 

- Szerintem meg fogjuk oldani - Feleltem. - Szeretjük egymást, baj nem lehet.

- Igen - Vigyorgott Jungkook. - Most, hogy mondod..

- Baj van? - hervadt le az arcomról a mosoly.

- Nem - Ingatta meg a fejét a fiatalabb és nyugtatólag rám mosolygott. - Csak beszélgettünk tegnap Min-nel. És szóba került a kapcsolatunk.

- És? - Kérdeztem vissza kissé elszorult torokkal, hiszen a legrosszabbra gondoltam.

- Csak megkérdeztem, hogy mondtátok e már egymásnak.

- Micsodát?

Jungkook vállat vont és felállt az asztaltól. Hangosan kifújta a levegőt és a pulthoz lépett, hogy a korábban lerakott kancsót felvegye és töltsön magának egy pohárral a benne lévő citromkarikákkal és jéggel tűzdelt vízből. 

- Hogy szeretitek egymást - felelt a kérdésemre.

Elmosolyodtam és egy pillanatig néztem a fiatalabbat, ahogy belekortyol a hideg italba, majd lassan felém fordul. Végre a szemembe nézett, így felelni tudtam a kérdésére, meg tudtam ingatni a fejem mosolyogva, anélkül,  hogy kinyitottam volna a számat. 

- És így éreztek? - Kérdezte. - Mármint én szeretem Min-t és amikor beszélgetünk és szóba kerülsz te is, úgy beszél rólad, hogy szerintem ő is szeret. És úgy látom, hogy te is őt. Csak még nem hallottam.

- Szeretem, igen - Bólintottam mosolyogva, végighallgatva a szégyellős és zavart beszédét. - És remélem, hogy Min is szeret, ahogy mondod. Csak a mi kapcsolatunk más, Jungkook-ah. 

- Miért lenne más? - Kérdezett vissza és kortyolt még egyet a hűsítő vízből.

- Mert ha jobban belegondolunk, ti alkottok egy párt - Magyaráztam. - Én csak utólag jöttem a képbe, tehát hivatalosan a mi kapcsolatunk Min-nel csak egy pótkerék. Lehet, hogy szeretjük egymást, de így sokkal macerásabb kinyilvánítani. És nem is hiszem, hogy szükségünk lenne szavakra, ha érezzük.

- Hm - Bólintott Jungkook. - De nem akarom, hogy úgy érezd, el vagy nyomva ebben az egészben.

- Nem, Jungkook - Mosolyogtam rá. - És köszönöm.