Háromszög /BTS-JK+JM/

78.

Szinte nem tudtam, hogy mit csinálok, csak robotként szedtem elő a ruhákat és adtam oda a srácoknak, hogy időben el tudjanak készülni a koncertre. Most nem gondolkodtam azon, hogy melyik árnyalatú felső a jobb, milyen alakú és anyagú dzsekit adjak rájuk, egyszerűen kiszedtem pár farmert és egyszerű felsőt és kész. A fejem tele volt anyám szavaival még mindig és azt próbáltam eldönteni, hogy vajon komolyan gondolta e azt, hogy kidob a lakásból vagy csak felindulásból mondta ezt. Ha komolyan gondolta, nagyon sürgősen albérlet után kellene néznem, hiszen az évnek ebben az időszakában megrohamozzák a várost a turisták és az egyetemre vagy iskolába készülő diákok, akik nem akarnak vidékről ingázni, így inkább kivesznek itt egy kis lakást. Gőzöm sem volt, hogy hol találnék olyan kecót, ami ilyen hirtelen átvehető, költözhető és tényleg minden rendben van vele. 

- Hé, jól vagy? - Hallottam meg Jungkook halk és nyugtató hangját mögöttem.

Vettem egy mély levegőt és felé fordultam. Barna haját a fodrászok most ketté fésülték és ezzel kivillantották a homlokát. Nagyon tetszett így is, férfias és csábító volt. Sminkjét kissé bordósra vették a korábban kikészített bordó zakóhoz, amit rá akartam adni. Nem maradhatott el a fekete vonal a szemhéján, ami gyönyörűen kiemelte a sötét íriszeit és magába szippantotta a tekintetem. Elmosolyodtam halványan és bólintottam egyet.

- Azt hiszem - Sóhajtottam.

Ezzel vissza is fordultam a ruhák felé, hogy elővegyem a neki szánt fekete, térdénél szaggatott farmert, a fekete-fehér csíkos felsőt és a bordó zakót. A kezembe soroztam minden ruhadarabot, míg a következőt kerestem. Jungkook kihasználta ezt az időt és két kezével a derekamra simított. Nagy tenyerei miatt kissé összerezzentem, de egy sóhaj kíséretében elmosolyodtam és átengedtem magam kicsit az érzésnek. Feszült voltam és nagyon hiányzott, hogy vagy egy forró fürdőt vegyek vagy elmenjek egy masszázsszalonba, ahol kipüfölik belőlem a nyűgöt. Ezek híján Jungkook volt a legjobb megoldás, hiszen mindig lecsillapította a pattogó idegeimet csak a jelenlétével, az illatával és a puha érintéseivel. Mellkasát a hátamhoz szorította és magához húzott, hogy egy ölelésbe vonjon. Állát megtámasztotta a vállamon és halkan kifújta a levegőjét.

- Anyukádon kattogsz, igaz? - Kérdezett rá a problémára, mintha a vesémbe látna.

Nem feleltem, csupán egy bólintással válaszoltam neki, hogy így van. Jungkook megsimogatta az oldalamat és a hasamra vezette a kezét, hogy még kényelmesebben álljunk. Jungkook és Jimin is tudott mindent, szóról-szóra elmeséltem nekik a beszélgetést, a kiabálást, a lakás ügyét és a családi viszályt, ha még egyáltalán a családom tagja vagyok anyám szemében. Aranyosan próbáltak belém lelket önteni mind a ketten, Jungkook beszélgetéssel és figyelemeltereléssel, Jimin csak ölelésekkel, csókokkal és csendes összebújásokkal. Azonban hiába volt minden, újra felerősödött bennem a feszültség, ahogy eltávolodtak tőlem.

- Tudod, hogy megoldjuk - Motyogta a nyakamba. - Itt vagyunk neked és nem hagyunk az utcára kerülni.

Elmosolyodtam és a szabad kezemmel az övére simítottam, amiben éppen nem a ruhakupac állt.

- Aranyosak vagytok - Bólogattam. - De nem oldhattok meg helyettem mindent. 

- De segíthetünk - Mondta Jungkook.

- Igen - Bólintottam. - De nem szeretném, hogy akár egy pénzérmét is arrébb tegyetek ebben az ügyben. Az én gondom, az én lakásom, az én felelősségem.

- Min, a te gondod a miénk is - felelt határozottabban Jungkook, kicsit erősítve a hangján is. - Együtt vagyunk és felelősséggel tartozunk egymásért.

- Tudom, Jungkook-ah - Mosolyodtam el megint és apró köröket rajzoltam az alkarjára. - De szeretném ezt egyedül lejátszani anyával. Egyelőre remélem, hogy nem gondolta komolyan, csak a hév beszélt belőle. 

Jungkook sóhajtott egyet és éreztem, ahogy bólint egyet. Kicsit oldalra araszolt és orrával megbökte az arcomat, majd ajkait finoman a nyakamhoz nyomta és egy édes puszit hagyott a vékony bőrömön. Lehunytam a szemem és mosolyogva kiélveztem a gyors, de annál érzelmesebb pillanatot, ami jót tett a felhevült fejemnek.

- Szeretlek - Motyogta még mindig a nyakamba. - És nem szeretem, ha feszült vagy.

- Én sem szeretek az lenni - Sóhajtottam megint. - De sajnos nem tudok ellene mit tenni.

A srác felegyenesedett és az engem átkaroló kezeivel kissé meghúzott, hogy némán utasítson a megfordulásra. Letettem a ruhákat a kezemből a közelembe eső székre és engedelmesen felé fordultam arccal. Jungkook mosolyogva megfogta mindkét kezem és határozottan a nyakába pakolta őket. Halkan felnevettem és még közelebb léptem hozzá, annyira, hogy már a felsőtestünk teljesen összeért, a lábaim pedig az övéi között voltak. Jungkook a derekamra fogott megint és még közelebb húzott, amennyire csak lehetséges volt. Lehajolt és mosolyogva egy gyors csókot nyomott a számra, amit boldogan fogadtam. Alig vált el, máris visszanyomta az ajkait az enyémekre, ám ezúttal nem hagyta ott. Óvatosan mozgatta a száját, mintha csak félne attól, hogy ha éhesebben csókol, ott hagyom. Csókja puhasága ellentétben állt a vasmarokként szorító kezekkel, amik akaratosan húztak a férfi felé, mindig jobban és jobban, habár már levegőt alig kaptunk, úgy összepréseltük magunkat. 

Jungkook a hajamra simított és közelről, még szinte a számra hajolva nézett rám egy halvány mosollyal. Én is viszonoztam neki az aprócska vigyort és engedtem, hogy egy pár másodpercig játsszon a hajammal.

- Így, nyugodtan - Suttogta a számra.

- Hihetetlen vagy - Sóhajtottam és sietve egy újabb, apró csókot loptam, amíg a közelemben volt.

- Szeretlek és nem akarom, hogy fölöslegesen idegeskedj - Orrával aprót bökött az enyémre, aztán csak mosolyogva figyelt. - Ha maradsz, felesleges idegeskedned, ha meg menned kell, elintézzük.

- Nem megy az olyan hamar - Sóhajtottam.

- Mondom elintézzük - Ismételte magát és szélesebben elmosolyodott.

- Oké - Hagytam rá a dolgot egy fejingatás közepette.