Háromszög /BTS-JK+JM/

6.

Lehajtottam a szürke garbóm nyakát egy kicsit, hogy ne az államig legyen feltornázva az anyag, ugyanis a számba tettem pár gombostűt, amíg mind a két kezem le volt foglalva Jimin ruhájával. Alig volt hátra pár perc az egyik táncvideójuk felvételéhez és bár nem voltunk szigorú ütemtervhez kötve, mint egy koncerten, szerettünk mindig időben végezni a feladatainkkal. Összehúztam a dzsekije varrását és kicsit beszűkítettem, ahogy azt kérte. A lábaim előtt egy aprócska varrókészlet hevert, hogy pár öltéssel meg tudjam oldani a feladatot a kis videóhoz, majd aztán rendesen megvarrom neki, ha kéri. 

- Min-ah - Szólt Jimin mély hangon, amitől azonnal kirázott a hideg és úgy kaptam fel rá a fejem, mintha a megváltóra néznék fel.

felvontam a szemöldököm, ugyanis a szám tele volt gombostűvel és nem szerettem volna egyiket sem lenyelni. Jimin halványan rám mosolygott, amitől, ha tehettem volna, azonnal a seggemre huppantam volna és csak bámultam volna órákig. Felém nyúlt és óvatosan kivette a számból a három, hegyes tárgyat.

- Veszélyes - Közölte nyugodt hangon és megingatta a fejét, mintha csak az apám lenne. - Majd fogom neked.

- Köszönöm - Mosolyogtam fel rá és inkább visszavezettem a tekintetem a kabátja varrásához, mielőtt kedvem támadt volna mosolyogva bambulni rá hosszú percekig. - Ennyire elég, ha behúzom? - Kérdeztem és egyelőre két ujjammal tartva a varrást mutattam meg neki a tervezett kinézetet.

Jimin felemelte egy kicsit kezeit, hogy megnézze, mennyire bő rá az anyag, majd visszatette maga mellé.

- Szerintem jó lesz - Bólintott. 

Odanyújtotta a kezét, amiben az előbb elvett tűk voltak, én meg óvatosan kivettem egyet az ujjai közül, hogy összetűzzem a varrást. 

- Hogy nem szúrod meg magad? - Kérdezte, amikor felvont szemöldökkel lenézett a kezeimre, amik éppen átdugták a tűt a kabátján, elég gyorsan. 

Halkan felnevettem és megvontam a vállam. Felnéztem rá és kivettem egy újabb gombos fejűt két ujja közül.

- Gyakoroltam - Feleltem mosolyogva és egy másodpercre visszanéztem a kabátra, amíg a másikat is betűztem. - Nem hiába végeztem el a sulit.

- Hát, tény, hogy ügyes vagy - Dicsért meg aranyosan, amitől azonnal szétfolytam és szerintem már el is pirultam. 

- Aranyos vagy - Motyogtam mosolyogva, zavartan.

Inkább felvettem az aprócska varrókészletet a földről és elkezdtem megvarrni a bejelölt részt, hogy tartsa magát legalább a táncvideó erejéig és minél hamarabb kiszedhessem a gombostűket a kabátból, mielőtt Jimin megszúrja magát.

- Ha leveszed, biztonságosabban megcsinálom - Néztem fel rá, amikor görcsöt kötöttem a cérna végére. - Véletlenül se akarlak megszúrni.

Jimin megvonta a vállát és újból elmosolyodott. 

- Bízom benned, mondom, hogy ügyes vagy - Bókolt megint, amitől már a kezeim is olyan szintem beremegtek, hogy kétséges volt, hogy egyáltalán az anyagot eltalálom e a tűvel, nemhogy normális varrást csináljak.

*Jungkook POV*

Keserédes ízt hozott a számba a látvány. Annyira jó volt látni, ahogy Min végre így beszél Jimin-nel, ahogy felnézett rá és ahogy Jimin hyung is rá mosolygott. Ugyanakkor szerettem volna én lenni az, akit Min így szeretne elérni, akire így vágyik. Azt hittem, hogy idővel megtanulok élni azzal, hogy barátságnál talán kicsivel jobban kedvelem őt. De tévedtem. Ahogy haladt az idő és egyre többet töltöttünk együtt, egyre többet beszélgettünk és egyre többet tudtunk meg egymásról, egyre jobban kezdtem belehabarodni. Ráadásul ahogy egyre többet beszélt Jimin-ről, nekem egyre jobban fájt. Szerettem volna, ha boldog, de azt is, ha én tehetem boldoggá és nem csak úgy, mint legjobb barátja. Néha már elgondolkoztam azon, amikor Jimin-nel kettesben voltunk, hogy elmondjam neki. Annyiszor kibukott volna a számon a kérdés, hogy mit gondol a lányról és miért nem veszi már észre, hogy mennyire szerelmes belé. De mivel megígértem Min-nek, hogy nem teszem, most minden csak áll és nem haladunk semerre. Pedig én már nagyon szerettem volna, ha történik valami. Ha nem is a maga módján, majd én rásegítek, beszélek Jimin-nel, elejtek egy megjegyzést vagy én lépek Min felé. Nem sokáig tudtam már türtőztetni magam, egyszerűen szükségem volt a lányra.