Háromszög /BTS-JK+JM/

23.

*Jungkook POV*

Jimin azt mondta, hogy tegnap beszélt Min-nel. Nem árult el sokat, csak annyit, hogy egyelőre kibékültek és minden rendben van közöttük. Ezt örömmel fogadtam, hiszen nem szerettem volna, ha továbbra is feszültség van közöttük és Min tovább emészti magát a történteken. Azt nem mondta viszont, hogy elárulta e neki az érzéseit vagy sem, de úgy tűnik, a lány semmiről nem tud, hiszen ha álmai férfia bevallotta volna neki a szerelmét, már valószínűleg rózsaszín felhőkön csónakázna örömében és helyettem Jimin-nel lenne. De nem, mintha semmi sem változott volna, persze azon kívül, hogy felszabadultabbak egymás társaságában.

- Min-ah! - Szólítottam meg a lányt.

A kanapén ültem, vagyis inkább már elcsúszva, félig feküdtem rajta, miközben várakoztam. Én már készen voltam mindennel, már csak NamJoon hyung sminkje és Hoseok hyung haja várt a befejezésre, aztán minden klappolt volna az interjú elkezdéséhez. A lány rám mosolygott és a zsebébe csúsztatta a telefonját, miközben lépdelt felém. Kérdés helyett csak rám nézett és kicsit felfelé biccentette a fejét, némán jelezve, hogy mondjam, mi van.

- Éhes vagyok - Közöltem vele.

- Komoly? - Nézett rám felvont szemöldökkel. - Ezért hívtál ide?

- Igen - Bólintottam és teljesen elfeküdtem a díványon. 

Alkaromat a fejem alá tettem és felnéztem a lányra, hogy mit szól hozzá. Igazából olyanokért is szóltam neki, aminek semmi értelme nem volt, de nem tudtam mit tenni, egyszerűen szerettem a közelségét. A semmiről is órákig el tudtunk beszélgetni, hülyeségekről még inkább, de az se volt rossz, amikor mind a ketten a telefonunkat nyomkodtuk, játszottunk rajta vagy beszélgettünk valakivel, de legalább egymás mellett voltunk. Lenyugtatott a közelsége, mégis olyan izgatott lettem mellette, hogy azt nem tudtam volna elmagyarázni. Min leült a kis dívány szélére, a csípőm mellé és sóhajtva rám nézett.

- Mit ennél? - Kérdezte megadóan. - Rendeltek nektek csirkét, tésztát, gyümölcsrizst - Sorolta az asztalon fekvő ételeket, amiket nekünk hozattak.

- Nem tudom, úgy nem kívánok semmit - Húztam el a szám.

- Akkor most éhes vagy vagy nem? - Vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

Éhes vagyok, rád, Min. A szerelmedre, a közelségedre.

- Nem tudom - Feleltem. - Mit főzöl?

A lány halkan felnevetett és megingatta a fejét.

- Most meghívtad magad hozzám estére? - Kérdezte jókedvűen.

Én is elvigyorodtam és megrántottam a vállam.

- Szeretek veled lenni - Feleltem.

*Min POV*

Elmosolyodtam és megpaskoltam a srác hasát. Bár volt rajta egy ing és egy pulóver is, szinte tökéletesen éreztem a kemény hasfalát, amiket ott lapult a sok kocka, amiket kidolgozott magának. Nehéz volt bevallanom magamnak, de a legjobb barátom rohadt jól nézett ki. Ha nem ismertem volna ennyire és nem tekintettem volna rá testvéremként, bizony Jimin szintjén kezeltem volna őt. 

És amit vele tegnap beszéltem, az összezavart. Nem tudtam, miért mondta, hogy figyeljek Jungkook-ra. Eddig is figyeltem rá, anyja helyett anyja voltam, legjobb barátja, bizalmasa, szakácsa, mindene. És ne barátként figyeljek rá? Hát hogy? Idegenként? Férfiként? Egyiket se tudtam volna elképzelni. Eltávolodni nem tudtam volna tőle, hogy objektívebben nézzem a dolgokat vele kapcsolatban, férfiként meg fura lett volna. Olyan rég óta voltunk már együtt, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy másként figyeljek rá, mint a legjobb barátomra.

- Dolgod van este? - Sóhajtott Jungkook és felemelte  a jobb kezét.

Én csak mosolyogva belecsaptam a sajátomat, mire ő azonnal körbefonta a hosszú ujjaival az enyémeket. Csak felnevettem és én is megfogtam a kezét. Megvontam a vállam és lenéztem a kezeinkre. Milyen kicsi az enyém az övéhez képest.

- Nincs dolgom, csak aludni akartam - Feleltem.

Szétbontottam a kezeinket és a tenyeremet az övéhez igazítottam, hogy megnézzem, valójában mennyi méretkülönbség van kettőnk között. Ügyesen a tenyerem alját az övéhez érintettem és az ujjaimat az övéihez irányítottam. Jungkook csak mosolyogva figyelte a mutatványomat, miközben nyugodtan tartotta a kezét, hogy kényelmesen tudjak méricskélni.

- Zavarnék, ha átmennék? - Kérdezte halkan, nehogy megzavarjon a koncentrálásban. - Jimin hyung edzeni megy este és nem akarok egyedül lenni.

Befejeztem a nézelődést és csak tartottam a kezem az övén, miközben rámosolyogtam.

- Gyere csak, sose zavarsz - Feleltem. 

- Szuper - Vigyorodott el Jungkook, még az orrát is felhúzta hozzá egy kicsit.

Aprót fordított a kezén, hogy ujjai az enyémek között legyenek és rákulcsolta őket az enyémekre. Én csak nevetve utánoztam a mozdulatot és kicsit megráztuk a kezeinket.

*Jimin POV*

Elvehettem volna azt, amit szerettem volna. Min-t magaménak tudhattam volna, csupán egyetlen szavamba került volna. De milyen barát lennék, ha elvenném Jungkook-tól azt a lányt, akit valószínűleg életében először és utoljára engedett magához ilyen közel. Ismertem a srácot, tudtam, mennyire félénk és szinte ijedt, ha nőkről volt szó. Csodálkoztam is, amikor Min-nel ilyen jóban lett, ennyi mindent mutatott magából, ilyen nyíltan egymáshoz értek és elszórakoztak. Én majd megtalálom azt, aki nekem kell, de Jungkook.. neki valószínűleg Min a mindene, nem tehettem volna meg vele azt, hogy elhalászom előle, míg ő a barátjaként végig nézi, ahogy velem enyeleg. Na meg ahogy rájuk néztem, egyértelmű volt, hogy hogyan is döntsek. Jungkook szinte minden szabad idejét feláldozta a lányra, nála volt, esténként, ha csak egy pár órára is, de átugrott hozzá, elmentek vásárolni vagy moziba. Persze ő is edzett, dolgozott és kevés ideje maradt a semmit tevésre, ezt mégis a lányra szánta. Én mit adhattam volna neki? Folyamatos edzéseket, énekgyakorlásokat, tömött terveket és nulla szabadidőt. Jungkook-ah sokkal jobban megérdemli őt, sokkal többet tud adni Min-nek, mint én.