Háromszög /BTS-JK+JM/

32.

*Jimin POV*

Annyira mások voltak, mégsem tudtam volna megmondani, hogy miért. Jungkook és Min ugyanolyan hevességgel és nevetgéléssel töltötték a napot a készülődés közben, ahogy általában, mégis valami más volt. Hiába volt ugyanolyan minden mozdulat, a kettejük közötti kisugárzás valahogy megváltozott. Mosolyogtam, hiszen mindig szerettem nézni, ahogy a fiatalabb srác végre kibontakozik egy lány közelében és nem is akármilyen lány mellett, hanem a szerelme mellett, akiért több, mint egy éve epekedett. Mégis elszorult a szívem a látványra, hiszen szerettem volna Min mellett lenni. Azt akartam, hogy most üljön ide mellém, hajtsa a fejét a vállamra és csak beszélgessünk a semmiről, miközben kezeivel a lábamat simogatja, én pedig az ő kis kezeit cirógattam volna. De nem lehetett, ez már csak ábránd maradt a számomra, hiszen ahogy azt terveztem, Jungkook-hoz löktem közelebb. Hogy most összejöttek e vagy sem, nem tudtam volna megmondani, de az biztos, hogy közelebb kerültek egymáshoz, még annál is, amennyire voltak. Féltékeny és büszke voltam egyszerre őket látva, amit nem igazán tudtam hova helyezni magamban.

Persze ha én léptem volna, nem csak boldogságot éreztem volna a lánnyal, de végtelen keserűséget és lelkiismeretfurdalást is Jungkook miatt, hogy ő ugyanúgy ott van, mint legjobb barát, holott talán jobban szereti a lányt, mint én. Pedig azt vettem észre, hogy én is egyre jobban akarom őt, akármennyire is el akartam felejteni. Akármelyik idol lánnyal összehoztak a pletykák, mindig igyekeztem abban a személyben megnézni, miért is adhatott okot a pletykákra a viselkedésünk vagy bármi más. Azt reméltem, hogy tényleg van valami alapja, úgy néztem az egyik énekesre, ahogy nem kellett volna, úgy mosolyogtam rá, ahogy talán azt félreérthették. De nem, semmi nem történt és nem is akartam, hogy történjen. Egyrészt rohadt idegesítő volt, hogy minden apró integetésből egy újabb viszony született, másrészt meg sosem éreztem azt, hogy bármelyik énekes felléphetne Min ellen. Idegesítő volt ez az érzés és sajnos nem tudtam mit tenni ellene, mint elnyomni és jó pofát vágni Jungkook és a lány szórakozásához, nevetgéléséhez.

- Hyung - Jött oda Jungkook, miután Min elküldte őt, hogy hadd dolgozzon már.

A fiatalabb ledőlt mellém a kanapéra és a fejét a vállamra hajtotta egy pillanatra, ahogy azt az előbb képzeltem a lánnyal. Nem kellett sok idő, mire elhajolt és inkább a kanapé háttámlájára dőlt.

- Mi az Jungkook-ah? - Mosolyogtam rá. - Mi történt itt?

- Miért? - Nevetett fel nagyon átlátszóan és inkább felült, hogy szemben legyen velem.

- Na? - Böktem meg a könyökömmel. - Végre beszéltetek?

- Igen - Bólintott Jungkook és egy széles vigyor jelent meg az arcán, ami azt hittem, rögtön kettészeli az arcát.

- Úgy látom, jól sikerült - Mosolyogtam rá, holott sírtam volna.

- Végre - Sóhajtott és megrázta a fejét, hogy a haját elrendezze. - Azt hiszem, jobban féltem tőle, mint kellett volna.

- Mondtam - Vontam vállat.

- Kösz, hyung - Nézett rám hálásan és azonnal meg is ölelt.

Viszonoztam az ölelését és már nem látott, így gyorsan el tudtam rejteni a mű mosolyomat, amit már fájt magamon tartani, ha erről a témáról volt szó.

- Hálás vagyok neked - Mondta a fülembe az ölelés közben. - Köszönöm, hogy feláldoztad magad ezért és hátra léptél. Te vagy a legjobb barát a világon.

Elváltunk egymástól és újra rá mosolyogtam. Jungkook zavartan elmosolyodott a saját szavai után és megint inkább megrázta a fejét, hogy a hajába túrhasson és elrendezhesse a tincseit.

- Tudod, hogy mit mondtam, ugye? - Paskoltam meg a combját. - Lehet, hogy én is szeretem, de te sokkal jobban és sokkal több mindent meg tudsz neki adni, mint én. Ezt én is tudom és nem fogok visszatáncolni. 

- Kösz, hyung - Mondta még egyszer.

- És? Milyen járni valakivel? - Tereltem el a témát magamról, mielőtt kiszaladt volna a számon, hogy akarom a lányt.

- Nem is tudom - Nevetett fel. - Olyan, mintha semmi nem változott volna, csak felszabadultabb - Vont vállat. - Már nem kell eltitkolnom semmit.

- Csók? - Faggattam tovább és akaratlanul is a fejembe villant Min édes csókja, ami egyszerre volt visszahúzódó és félénk, valamint édesen buja.

- Nem - Hajtotta le a fejét Jungkook leporolt pár szöszt a farmerjáról. - Még nem.

- Akkor hajrá - Nevettem fel. - Jó lesz az.

- Te csak tudod - Nézett rám Kook egy kis megbántottsággal a szemében, ugyanakkor egy mosollyal a száján.

- Nem akartam, bocsánat - Köszörültem meg a torkom.

- Nem, igazából örülök - Sóhajtott Jungkook. - Milyen volt?

Meglepődtem a kérdésén, hiszen a helyében én nem akarnám tudni attól a sráctól a csókot, aki a barátnőmet kapta le.

- Biztos, hogy..

- Hm - Bólintott, félbeszakítva a kérdésemet. - Tudod, hogy nem csináltam még. Semmit. Csak azt akarom tudni, hogy ő mennyire tudja majd megmutatni nekem - Motyogta zavartan. 

Elmosolyodtam és bólintottam.

- Jól csókol, Jungkook-ah, ne aggódj - Feleltem és sóhajtottam egyet. - Úgyis jönni fog magától, nem kell megijedni, te is érezni fogod. Min meg majd felrobbantja a lelkedet is.

- Annyira jó? - Mosolygott rám őszintén.

- Hajaj - Sóhajtottam, mire mind a ketten felnevettünk.

Örültem, hogy ő sem neheztel rám a hibám miatt, sőt okosan előnyt kovácsol belőle. Bárcsak ne kellene mást ösztönöznöm arra, hogy megízlelje azt a finom szájat.