Háromszög /BTS-JK+JM/

94.

Szinte éreztem, ahogy lángol a testem, miközben néztem a srácokat. Akárhogy elválasztott minket több méter, hiszen ők a színpadon voltak, mi pedig a háttérben és csupán egy kijelzőn keresztül néztük őket, akkor is éreztem a forróságot. Ellenállhatatlan volt minden mozdulat, minden hang, minden mondat, amit kiejtettek a szájukon, minden bolondozás és minden mosoly, amik könnycseppekkel vegyültek. nagyokat nyeltem és hiába töltöttünk együtt Jungkook-kal egy forró éjszakát és nem egy aktust, még mindig bizsergett a testem a hiányra. Nem csak Jungkook, de Jimin hiányára is. Eddig szinte nem is gondoltam rá, de amióta bátrabban csókol, ölel és simogat, egyre jobban vágyom rá. Amikor ketten vagyunk, mert Jungkook éppen felvételen van vagy a táncteremben ragadt, egyre nagyobb erőfeszítésbe telik ellenállni a kísértésnek és nem az ölébe ülni, nem letépni róla a pólót vagy bezárni a szobába.

Az utóbbi napokban viszont kissé rosszul éreztem magam, hiszen úgy éreztem, elhanyagoltam Jimin-t. Hiába voltunk együtt munkában, csupán egy-két csókon kívül semmi sem történt, amíg Jungkook-kal beszélgettem, lefeküdtem és többet voltam. Úgy éreztem, hogy neki szüksége van rám, hiszen nagyon kimerült és minden apró hibáját hatalmas bakiként fogta fel. Szüksége volt arra, hogy mellette legyek, hogy támogassam és megvigasztaljam, nekem pedig szükségem volt rá, hogy érezzem őt, hogy szerethessem. Jimin viszont eléggé elvonult mostanában, szinte úgy éreztem, hogy kerül. Persze ez nem így volt, csupán ő is rendkívül kimerült és kissé jobban elzárkózott emiatt. De hibásnak éreztem magam, mert nem mentem oda, nem kérdeztem meg, hogy minden rendben van e, nem öleltem meg és nyugtattam le, amikor láttam, hogy felhúzta magát valamin. Csak elvonult, ostorozta magát kicsit és lenyugodott. De nem voltam ott. Nem is éreztem azt, hogy annyira szüksége lenne rám, mint a fiatalabbnak, hiszen Jimin mindig is maga oldotta meg a problémáit, maga küzdötte le a félelmeit. Tudtam, hogy azt mondaná, hogy minden rendben van, rám mosolyogna, közben pedig marcangolná magát egy elhibázott hang miatt vagy egy esés miatt a csúszós színpadon.

A fogaim közé szorítottam az alsó ajkam, amikor egy véletlen rántás miatt Jungkook inge kigombolódott. Mintha mi sem történt volna, folytatták a koreográfiát és nem állt le a koncert. Csupán foszlányokat lehetett látni, ahogy Jungkook megpróbálja visszagombolni legalább az egyik gombot, hogy fedje magát, de amikor már majdnem sikerült neki, mozdulnia kellett a tánccal. Mosolyogva figyeltem, ahogy Jimin kissé elé állt az egyik formációnál, hogy takarja őt, amíg egy kicsit segít az öltözetén. Közben elvesztem egy pillanatra a kijelzőn és kamerán keresztül Jimin szemeiben, amik egy villámcsapásként hasítottak át a kamera lencséin.

*Jimin POV*

Folytattam és nem álltam le, mosolyogtam, hülyéskedtem a többiekkel. Mindent úgy csináltam, ahogy kellett, mégis inkább morogtam volna. Idegesített, hogy elcsúsztam és bár nevettem rajta, nagyon kínosnak éreztem. A rajongók csak sikítottak és tudtam, hogy nem érdekli őket, akkor is tudtam, hogy hónapokig minden erről fog szólni az interneten. Amennyire szerettem a technológiát, annyira gyűlöltem is. Ebből a csúszásomból és esésemből készíteni fognak legalább ötven videót, csinálni fognak belőle internetes vicceket és ki tudja, hogy még mit. Igen, fáradt voltam és tudom, hogy nem is az én hibám volt, hiszen ahogy ittunk, kicsöpögött egy kis víz és azon estem el. Mégis, tökéletesnek kellett volna lennie ennek a koncertnek is.

Frusztrált voltam, ahogy leültünk a színfalak mögött. Mélyeket lélegeztem és hagytam, hogy ketten letörölgessék rólam az izzadtságot és legyezzenek, hiszen alig kaptam levegőt, olyan meleg volt. Lehunytam a szemem, amikor láttam, ahogy Min lassan lehajol és Yoongi kabátját hámozza le róla, hogy nehogy rosszul legyen a srác a melegtől. Szoknyába bújtatott lábai gyönyörűek voltak és nem hagytak nyugtot nekem. Egyre kevésbé bírtam magammal, de nem tehettem mást. Tudom, hogy Jungkook végre lefeküdt vele a napokban, de nekem nem volt rá alkalmam. Egyrészt nem tudtam, hogy Min megengedné e nekem ezt a nagy lépést, másrészt pedig még nem volt idő rá. Jungkook mellett nyilván nem akartam semmit, kettesben pedig még nem nagyon sikerült maradnunk, amióta az új házba költöztünk. Egy kicsit megpróbáltam tartani a távolságot, nehogy kísértésbe essek, de ez sem segített. Lassan muszáj volt találnom egy alkalmat, hogy legalább kiderítsem, hajlandó e odaadni magát nekem vagy ne is próbálkozzak. Beszélnem kell Jungkook-kal, hogy nem akarok bunkó lenni, de szükségem van egy estére a lánnyal.