Háromszög /BTS-JK+JM/

65.

*Jungkook POV*

Ma itthon aludtam, a Jimin-nel közös szobánkban, amíg Min hazament a szüleihez az estére, hogy beszéljen velük. Mondtam, hogy megyek vele, vagy esetleg mind a ketten Jimin hyung-gal, de nem szerette volna. Megértem, hogy egyedül akarja ezt lejátszani a szüleivel és sejtem, hogy nem lesz egyszerű. Imádom a szüleit, tényleg. Nagyon jó fejek és viszonylag lazák is, de ha arról van szó, hogy a lányukkal mi történik, nagyon régi módiak. Tartós kapcsolat, elvontatott és az esküvőig húzott szexuális élet, rendes munka és család, biztos háttér, lassan egy gyerek... Ha megtudják, hogy az egy szem kislányuk már lefeküdt valakivel és még nem házas, nem akkor baj, hiszen az a valaki én vagyok és engem kedvelnek. De ha megtudják, hogy Min két pasival van és én teljesen beleegyeztem ebbe, sőt én ajánlottam, kinyírnak mind a kettőnket vagy hármunkat. Azért bíztam benne, hogy lassan leülepszik nekik és megbékélnek vele, hiszen Min elárulta, hogy most már biztos kezd lenni a dolgában velünk kapcsolatban. Elfogadta ezt a kettősséget, elfogadta a tudatot, hogy mind a ketten szeretjük és azt hiszem, hogy ő is mind a kettőnket. Egyre bátrabban mozgolódott a kettőnk társaságában és egyre fesztelenebbül volt mind a kettőnkkel. Ez azt hiszem, nem csak a mi kapcsolatunkat mélyítette, de a hármunk között mindenkiét mindenkivel. Sok időt töltöttünk együtt, szinte közvetetten csókoltam meg az idősebbet, ha a lány szájára adott csók után azonnal én kaptam a következőt. Furcsa volt, meglehetősen, de nem zavart. Jimin hyung-gal különleges kapcsolatot ápoltunk, de ez nem azt jelentette, hogy vele is szeretnék ágyba bújni.

- Hyung? - Szólítottam meg az idősebbet, közben pedig leültem az ágyára.

Jimin kivette az egyik kezét a feje alól és gyorsan megállította a filmet, amit a laptopján nézett éppen. Mosolyogva rám nézett és hümmögött egyet, hogy mondjam, mit szeretnék.

- Nézhetem veled? - Kérdeztem, de választ se várva már fel is tettem a lábaimat az ágyára.

- Gyere csak - Felelt, holott mind a ketten tudtuk, hogy ha nemet mond, akkor is befekszem mellé és nézem vele a filmet vagy a mesét vagy sorozatot, nézzem bármit is. 

Felemeltem a takarója szélét és bebújtam az idősebb mellé. Sokszor aludtunk együtt vagy pihengettünk egymás mellett. Jimin olyan volt nekem, mint egy pót szülő. Tizennégy éves korom óta mellettem volt, nyitott felém, amikor még szégyenlős és visszahúzódó voltam, mivel egy városból származtunk, a dialektusunk is egy volt és nagyon könnyen meg tudtuk érteni egymást már fél szavakból is. Elhelyezkedtem valahol a vállánál és kényelmesen elfeküdtem. Jimin aranyos volt és visszatekerte az elejére a filmet, habár még csak negyed óra ment el belőle. Mosolyogva megköszöntem neki, hogy figyelt rám, hogy én is értsem, aztán mély levegőt vettem és ellazultam.

- Hyung? - Szólítottam meg megint.

- Hm? - Hümmögött vissza megint és fejét a párnáján az enyémnek támasztotta.

- Szerinted Min szülei el fogják fogadni ezt?

- Minket? - Kérdezett vissza halkan.

Nem feleltem, csak bólintottam egyet, mert aggódtam és féltem, hogy ha kinyitom a számat, ez nagyon hallható lesz a hangomon.

- Nem tudom, Kook - Sóhajtott Jimin és megint leállította a filmet, amint végigért a főcímdal, hogy mind a ketten figyelni tudjunk rá és ne terelje el a beszélgetés a figyelmünket.

- Ha nem? - Kérdeztem halkan.

- Olyan nincs - Felelt Jimin. - Téged imádnak, egyenesen rajonganak azért, hogy veled legyen a lányuk. 

- De nem csak velem van - Mondtam halkan.

- Nehéz ezt megérteni - Mondta és éreztem, ahogy a fejem búbján mozognak az ajkai, mert rám volt dőlve. - Tudod, hogy Min is hetekig próbálta lerázni magáról a feszültséget. Gondolj bele, hogy a szülei mit fognak hinni.

Bólogattam és megnyaltam a számat. Igaz, biztos, hogy nem fogják azonnal megérteni ezt az egészet, ha még a lánynak sem sikerült, akivel történik ez az egész.

- És ha később sem fogják? - Aggodalmaskodtam. - Nem akarom elveszíteni Min-t. És gondolom te sem.

- Nem, Jungkook - Vágta rá azonnal, határozottan. - Ha már így alakult, szeretném, ha mind a hárman boldogok lehetnénk együtt, de tudod, hogy a szülők fontosak.

- Min szerinted szakít velünk, ha a szülei megkérik rá? - Feszült meg a takaró alatt a karom kicsit, ahogy belegondoltam.

- Nem tudom - Felelt Jimin hyung. - Ha nincs más választás, akkor veled marad és kész. Semmi értelme, hogy mind a hárman beleőrüljünk ebbe, ha nemet mondanak a szülei.

- Én sem akarom, hogy te egyedül beleőrülj - Sóhajtottam és egy kicsit kijjebb csúsztam.

Az idősebb feljebb emelte a fejét, hogy ki tudjak kászálódni és rá tudjak nézni végül. Komolyan a szemébe néztem és ő is határozottan csillogó íriszekkel figyelt engem. Egy apró mosolyt eresztett el és finoman megsimogatta a hajamat, ahogy szokta, ha le akart nyugtatni.

- Fölöslegesen gondolkozunk ezen, amíg nem tudjuk, mit reagálnak - Mondta Jimin halkan, közben szüntelenül cirógatta a tincseimet. - Majd, ha esetleg gond adódna, megoldjuk és ráérünk akkor gondolkodni a továbbiakon. 

- Oké - Bólintottam egyet.

- Min szeret és mi is őt - Jelentette ki a tényeket. - Reméljük, hogy minden rendben lesz.

- Igen - Sóhajtottam egyet.

- Helyes - bólintott Jimin hyung. 

Lehajolt és egy apró puszit nyomott a hajamba, amit megmosolyogtam. Visszatettem a fejem a válla mellé, ő pedig visszadöntötte az arcát a fejemre, miközben a párnáján elhelyezkedett.

- Nézhetjük? - Kérdezte hyung.

- Persze - Feleltem mosolyogva.