A Másvilág titkai

17.rész

Az ajtó halk csilingeléssel nyílt ki. Bent egyből megcsapott a könyvtárakban lévő egyedi illat. Az emberek a könyvekbe merülve ültek vagy álltak, észre se véve engem. Egy nő jött hozzám, segítség nyújtásért. Fekete szemüvege kiemelte a zöld szemeit. Kedvesen mosolygott, amit viszonoztam, és elmondtam, hogy a régi mondákról és történetekről szeretnék olvasni. Megmutatta azt a könyves-szekrényt, aztán magamra hagyott.
A falak világosbarnák voltak, a könyvespolcok nem sok árnyalattal sötétebbek. Elől inkább az asztalok, míg hátrébb a hatalmas polcokat helyezték el.
Elindultam megkeresni az általam keresett tárgyat, közben pedig óvatosan kerülgettem az embereket, a székeket és asztalokat, miközben hallgattam, ahogyan a parketta halkan nyikorog alattam.
Rengeteg különböző színekben voltak a borítók, de főleg a barna, fekete és a bordó uralkodott. A többségnek a gerincére is ráírták a címét, ezért először azokat figyeltem meg. Mivel nem találtam meg, így egyenként vettem le a polcról, majd vissza, amíg meg nem untam. Végignéztem az egészet, sikertelenül. Pedig már annyira hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjak valamit a Másvilágról.
Mérgesen megfordultam, a kijárat felé indultam, viszont figyelmetlenség miatt véletlenül belerúgtam az egyik könyvbe, ami nagy súrlódással végigcsúszott a padlón. A többiek rám néztek, én meg kínosan, elnézést kérve gyorsan felvettem a vastag könyvet.
Elkezdtem letörölni a port és a koszt, amit én okoztam. A fekete borítón nem láttam semmilyen címet. Megforgattam a kezemben, de sehol sem találtam egy szót sem. A pólómmal már megtisztítottam, még sincs rajta semmi. Kinyitottam, hátha benne van, de ott csak üres lapokkal találkoztam.
Furcsa... Nem értettem.
Még utoljára, a tenyeremmel megszabadítottam a láthatatlan piszoktól, utána készültem visszatenni, de eszembe jutott valami. Egy utolsó, végső ötlet. Ilyen könnyen nem adhatom fel. Lehet, ez az a könyv, amit keresek.
Egy eldugottabb helyre siettem, ahol nem láthatnak. Védőpajzsot varázsoltam magam köré, így remélhetőleg végleg eltűntem a szemük elől. Aki idenéz, nem fog semmit látni, könyveken és bútorokon kívül.
Becsuktam a szememet, és erősen koncentrálni kezdtem. Már sokkal erősebbnek éreztem magamat, ezért könnyebben tudtam azt varázsolni, amit akartam.
Kék szikrák jelentek meg. A kezemet feltartottam, és mintha fognék valamit, úgy tartottam. Az apró fények kezdtek összegyűlni egy tollá. A kék pöttyök alul már kiadták a formáját, és ott lassan visszaváltozott az eredeti, fekete színéhez. A ragyogó kék lassan teljesen kiadta a Holló tollának a formáját, majd pár másodperccel később már azt a madártollat fogtam a kezemben, ami még előttem hullott le az erdőben. Az éjfekete toll, amiben enyhén ragyogott az ezüst is.
Mivel a borító fekete, gondoltam tintának használnom. A toll végét a borító közepére helyeztem, és mintha tintába mártottam volna elhúztam a kezemet. Hunyorítva vizsgáltam. Tényleg tintás lett a vége.
A könyv sarka ekkor kéken kezdett el világítani, majd mintha leégne a fekete borító, úgy változott át. Helyette sötétkék pikkelyes borítóvá vált, Másvilág címmel. A kezemre néztem, nem égetett-e meg, de semmi bajuk sem volt.
Döbbenten bámultam a tárgyra. Igyekeztem úgy tenni, mintha teljesen hétköznapi dolgok történnének, vagyis legalább nekem azok.
Milyen lehet maga a hely, ha már ezektől elámulok?
Amint kinyitottam a könyvet, újra elakadtam. Mit kéne írnom? A számat rágcsáltam, amikor bevillant egy ötlet. A tollon rajta maradt a tinta, ezért egyből le is körmöltem a sárga lapra.

Izabella Monerist.

Az utolsó betűt leírva a két szó elkezdett halványkéken ragyogni, miközben alattuk egy szöveg jelent meg. Az én történetem. Nem volt túl hosszú, de nem lepett meg.

Izabella Monerist, Elizabeth Monerist elsőszülött, a trónörökös, és Hardin Steele, Christofer Monerist jobbkeze, egyetlen gyereke. A gyermek születése közben történt valamilyen változás a Rejtély erdejében, még nem tudni, mi. Annabell lázadása és bosszúja miatt jelenleg Nihilandben él, nem tudni, pontosan hol. Nem tudni életben van-e a hercegnő vagy a szülei.