Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Attack from the rear

Fél évvel később:

- Nektek mi bajotok? Miért vagytok ilyen „vidámak"? – kérdezte Freddie, mikor egy este ő, Roger, valamint a két Ramsay testvér összefutott egy péntek esti sörözésre és csevejre.

A testvérpár fáradtan összenézett.

- Apa pár napja telefonált, vasárnap végre meglesz az a nagy találkozó, amit hónapokkal előre beharangozott – felelte végül savanyú arccal a lány.

Az öccse szintúgy a száját húzta.

- Pedig annyira azt hittem, már el is felejtette...

- Mintha nem ismernéd őt! Apa sose felelt el semmit; lehet, néha húzza az időt, de aztán mindig betartja, amit ígér.

- Fogalmatok sincs, mit akarhat? – kérdezte Fred.

Reena és Max a fejét csóválta.

- Nem. Annyit mondott csak, be akar nekünk mutatni valakit. Én az öccsére tippeltem, de... Nem tudom, az ő bemutatásával mit érhetne el nálunk – túrt bele a hajába tanácstalanul.

- Nem ismeritek a testvérét? – döbbent le Rog. – Soha nem is találkoztatok vele?

Reenáék erre láthatóan zavarba jöttek.

- Nem, ahogy anyáét se, neki egy nővére van – próbálkozott meg aztán a válaszadással a lány. – Hogy vele mi a problémájuk, nem tudom. Apa testvére pedig, nos... Nem volt éppen szívesen látott vendég a szüleink meglátása szerint, mert hát...

- Szerintem felesleges kerülgetni a forró kását: apa öccse meleg! – mondta ki kereken Max, kissé nyersen. – Úgyhogy nemhogy, nem szívesen hívta volna meg hozzánk, de még beszélni sem volt hajlandó róla soha. Mindent, amit róla tudunk, anya súgta meg nagy titokban.

A két drámakirálynő erre meglepetten pislogott egy sort.

- Ez... Váratlan volt – reagálta le végül Freddie.

- Így is mondhatjuk. Szegényt az egész rokonság meglehetősen ridegen kezeli, egyedül a nagyszüleink, az ő szüleik, tartották vele a kapcsolatot úgy, ahogy. Mikor anno bevallotta ezt nekik, eleinte ők is elég elutasítóak voltak vele szemben; beletelt egy kis időbe, de aztán megenyhültek – mesélte a lány. – Bár tőlük nem is vártam mást – mosolyodott el a végére. – Apa szülei annyira aranyos és csupaszív emberek voltak, néha nem is értem, hogy lett a fiuk olyan rideg és komor...

- Csak voltak? – kérdezett közbe Rog; Max és a nővére összenéztek egy kurta másodpercre, majd az öcs ragadta magához a szót.

- Nos, részben... A nagypapánk pár éve meghalt, de a nagymamánk még él; egy idősek otthonában van, tőlünk nem messze. Egy ideje már nem tudott gondot viselni magára önállóan, és nem akart a terhére se lenni senkinek – ő kérte, hogy apáék vigyék el oda. Párszor meg is látogattuk... Szóval, igen, egyelőre homályos, mi lesz a nagy családi vizit célja – ugrott vissza ismét az eredeti témára Max, meglehetősen átlátszóan – szerencsére a két másik volt annyira tapintatos, hogy ne feszegesse tovább a családi ügyek kérdését, így minden további nélkül hagyták, hogy másra terelődjön a szó.

Reena ezalatt kissé rosszkedvűen sütötte le a szemét a műanyag asztallapra; eddig sem volt épp jókedve, a nagyszülei szóba hozatala pedig még inkább letörte.

Eddig csak a barátjával beszélt arról, ami leginkább nyomasztotta a nagymamájával kapcsolatban; nevezetesen, hogy már lassan egy éve nem is látta őt.