Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

The world that we created

A hetek ezután ismét gyorsabban peregtek; a banda tagjainak napjait javarészt a szervezés, majd ezt követően a próbák töltötték ki. Amikor pedig épp nem dolgoztak, akkor sem maradt idejük unatkozni – Roger és Brian épp a közös életüket tervezték, bár még mindig nem voltak bizonyosak abban, ebből mennyit akarnak kiteregetni a külvilág előtt. Már amúgy is nagy volt körülöttük az érdeklődés, miután a sajtó és a pletykalapok megneszelték, hogy a gitáros után a dobos is elköltözött a családjától. Rog, igen gáláns módon, minden közös ingóságukat maga mögött hagyott Dominique-nak, aki, bár, ahogy azt már előre sejtette, nem lepődött meg különösebben a dolgok ilyetén való alakulásán, egy-két könnycseppet elejtett – és ettől kicsit neki is elszorult a szíve. Pedig sejtette előre, hogy, ha vita nem is lesz, valahol igenis meg fogja bántani ezzel a párját.

- Akartam, hogy ez működjön köztünk, Dom! – mondta neki, kissé esdekelve, mire a nő haloványan elmosolyodott, és biccentett egyet.

- Tudom jól, hogy akartad – ahogyan én is. Isten látja lelkemet, nyitott szemmel léptem be ebbe a kapcsolatba; mindvégig tisztában voltam azzal, hogy igazán sosem leszel az enyém. Ahogy azzal is, hogy egyszer még eljön az a nap, amikor végleg el kell majd engedjelek...

Ezek után, bár Dom szavai mögött nem húzódott szemrehányás, még cefetebbül érezte magát.

Tudta, hogy a nő nem bántani akarja őt, sem a szavaival, sem a könnyeivel, de ettől csak még rosszabb volt az egész.

Mindenesetre, amit megtörtént, megtörtént – ezen is túljutottak, utóbb pedig, valahol azt érezte, mélységesen megkönnyebbült.

Igen, együtt tudott élni Dominique-kal, szerette őt... De az egész inkább volt amolyan túl hosszúra nyúlt, barátság extrákkal viszony, mintsem tényleges, egy egész életre szóló párkapcsolat. És tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy a nő ennél sokkal többet érdemel.

Mindeközben Deacyt is lekötötte a próbák mellett a családi élet – a hosszúra nyúlt szünet alatt sikerült rendeznie a kissé hűvössé vált, nem egyszer veszekedésekkel tűzdelt kapcsolatát a feleségével, Veronicával, és azóta is igyekezett minél több időt az övéivel eltölteni.

Freddie-t meg az foglalkoztatta leginkább, milyen új randihelyekre vigye el élete legfrissebb szerelmesét, Jim Huttont.

Miután anno csak sikerült felhívnia a férfit, és megbeszélnie vele egy lehetséges randevút, végül össze is hozták nagy nehezen. Őt magát is meglepte, milyen jól sikerült; már-már el is felejtette, Jimmel mennyire könnyű volt jól kijönni. A fodrász egyszerű, de kedves, őszinte ember volt – talán a kívülállók azt mondták volna, nem sok közös lehet bennük, de ők pont a lényeg felett siklottak el.

Jim mellett azt érezte, ő is csak egy egyszerű valaki; utoljára egy pultos fiú, Vince volt az, akit ennyire hidegen hagyott az énekes hírneve. Nem hódolt be neki, nem leste minden óhaját, nem akart tőle semmit sem kicsikarni – pénzt, hasznot, befolyást -, és tökéletesen egyenrangúnak tekintette.

Ez volt az, ami teljesen levette őt a lábáról – és emiatt is rettegett legbelül. Félt ezt elveszteni – márpedig, tudta jól, eljön az a pillanat, amikor muszáj lesz beavatnia a másik férfit a betegségébe, és egyelőre fogalma sem volt, milyen reakcióra számíthat.

Borzadással töltötte el az a gondolat, hogy esetleg Jim elhagyja őt emiatt.

Így, egyelőre, inkább nem törődött ezzel – homokba dugta a fejét, és igyekezett a meglévő szép pillanatokra fókuszálni.

...

A napok múltával Reena azt érezte, percről percre egyre terhesebb, minden szempontból: várandós és gondterhes.