Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Wind me up and let me play

- Meglepetés! – vigyorgott a nő elégedetten, mialatt megölelték egymást.

- Ez már az! Ne vedd sértésnek, de valaki másra számítottam.

- Ó, tudom én azt! Én, mondhatni, a beugró ember vagyok. Ezidáig csak borítótervezőkkel, esetleg producerekkel készítettem interjút, de minap a főnök jelezte, hogy aki ezt a mai riportot lebonyolította volna, lebetegedett, kell valaki a helyére. Kérdezte, nem jönnék-e zavarba akkor, ha ezúttal egy nagyobb halat kapnék...

- Én nem nagyobb hal vagyok, hanem a nagy fehér cápa! – biggyesztette le a száját elégedetlenül Freddie. – És mit feleltél?

- Megkérdeztem, kiről lenne szó – Freddie Mercuryról, közölte. Mondtam, ez igazán nem okozhat problémát.

- Még szép! Eldicsekedtél régi, szép barátságunk emlékeivel?

- Nem – ismersz, nem vagyok az a dicsekvős fajta.

- Azért lehetnél kicsit büszkébb is arra, hogy ismersz! Mindenesetre, ha már ez így alakult, mi lenne, ha ismeretségünkből fakadóan csak improvizálnál valamit, és inkább lelépnénk együtt valahova, interjú helyett?

- Arról sajnos szó sem lehet – jelentette ki a nő szigorúan, majd helyet foglalva, intett a férfinak is, hogy üljön le.

Az énekes úgy engedelmeskedett, mint akinek a fogát húzzák.

- Nos, Freddie! Először is köszöntelek ismét idehaza, ahogy láthattuk, egy igencsak hosszú, több szakaszból álló turné áll mögöttetek.

- Köszönöm, drágám! Valóban, nagyon hosszú utat tettünk meg, szerte a világon. Ha kicsit még tovább húzzuk, talán Brian haja is kiegyenesedik, és ezt igazán nem hagyhattuk. Szóval ideje volt ismét hazatérni, hogy újra eljárhasson a kedvenc szalonjába hajat bodorítani. Valószínűleg most is épp ott ül.

...

- Köszönöm, hogy átjöttél! – terelte be a vendéget Brian, - Tudom, elég váratlan lehetett.

- Nem gond, úgyis egyedül maradtam otthon, az asszony lelépett. És veled mi a helyzet, nem inkább a családdal kéne töltened most az időt?

- Nincsenek itt, Chrissie elment meglátogatni a szüleit, és a gyereket is magával vitte.

- Értem – adta át a kabátját Tim a házigazdának. – Nálunk is a lányok most nagyszülőznek.

- Egyébként Reena ilyenkor is dolgozik?

- Így alakult; azt mondta, őt küldték a beteg kollégája helyett valami nagyinterjúra, de nagyon nevetett közben, és elég izgatottnak tűnt; már-már arra gyanakszom, hogy magával Keith Richards-szal, kamaszkori szerelmével lesz az interjú...

- Ennyire kedveli a basszusgitárosokat? – húzta fel a szemöldökét a göndör, visszafojtott nevetéssel.

– Annyira, hogy még feleségül is ment egyhez! Szóval, mit akartál megmutatni?

Brian ekkor intett neki, hogy kövesse, majd a házon átvágva levezette az alagsorba, ami eredetileg pince gyanánt funkcionált volna, de idővel teljesen berendezte és átalakította, így ez lett a házi stúdiója.

A férfi „felszerelését" látva az egykori basszer elismerően füttyentett.

- Nem semmi! Emlékszem, amikor még csak egy szál gitárból áll a gyűjteményed...

- Az első számú szerelmem továbbra is ő – paskolta meg finoman a Red Specialt Brian, olyan áhítatos tekintettel, mintha valami földre szállt angyal lett volna. – Őt nem is engedem át, de a többiből válassz nyugodtan!