Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Wouldn't you like to know?

Reena egy héttel később halk kuncogással figyelte, ahogy az öccse a szokott iskolai gönceiben, hátán tömött hátizsákkal kilép a gimnázium kapuján, az arcán meglehetősen mogorva kifejezéssel.

- Miért vágsz ilyen fancsali képet? - kérdezte, elfojtott mosollyal, miután futtában megölelték egymást.

Magában már sejtette a választ.

- Nem hiszem el, hogy így megyek el egy rock koncertre! - morogta Max, dühösen megrángatva egyszerű, barna pulóverét, melyet a kihajtott gallérú, fehér ingére vett fel. Ahogy annak idején nála is, úgy egyelőre az öccsénél is a szülők döntöttek az öltözködésről.

- De kis piperkőc vagy! Hidd el, senkit se fog érdekelni - nem rád, a zenére fognak figyelni.

- Az rendben van, de akkor is! Úgy fogok kinézni ott, mint a stréber, aki véletlenül rossz helyszínre érkezett!

- Mondom, ne foglalkozz vele! Inkább örülj, hogy egyáltalán elmehetsz! - intette le a nővére, mialatt felszálltak a buszra.

A testvérén látszott, továbbra sem lépett túl a dolgon, de inkább már nem is mondott semmit ezzel kapcsolatban.

- Mi a menetrend? - kérdezte ehelyett.

- Most elmegyünk hozzám, lepakolunk, én is elkészülök, aztán továbbállunk Rogerékhez; náluk beszéltük meg a gyülekezőt, és onnan együtt megyünk el az Imperialba.

Max bólintott; az arcára enyhe izgalom ült ki.

- Mindent összevetve, azért örülök, hogy itt lehetek! - jegyezte meg. - Még akkor is, ha úgy nézek ki, mint egy idióta...

- Igen, és még stréber módjára is vagy felöltözve!

Az öccse felhördült.

- Más körülmények között ezért kapnál, de mivel a lekötelezetted vagyok... Igaz, megköszöntem már, hogy elhoztál magaddal?

- Hm... Még nem.

- Jól van - majd meg fogom.

A lány lakhelyére érve, miután lepakolták a fiú holmiját, gyorsan összedobtak valami kaját, amit aztán a nappaliban ücsörögve ettek meg, miközben beszélgettek - volt még idejük bőven estig.

Egy órával indulás előtt lassanként Reena is nekiállt, hogy rendbe szedje magát; mivel már napokkal korábban kitalálta, mit akar majd felvenni, így szerencsére ezzel már nem kellett az időt húznia.

Miután átöltözött és megcsinálta a sminkjét, kipenderült a nappaliba, Max elé.

- Nos, hogy festek?

A testvére tetőtől talpig végigmérte - a fekete-ezüst mintás, térdig érő ruhájától kezdve, a szokásosnál jóval erősebb sminkjéig.

- Jól - felelte végül egyszerűen. - Egész jól... Megnézném anya és apa arcát, ha egyszer így állítanál haza.

Reena halkan felhördült.

- Na hiszen... Azt hiszem, abba valaki belehalna: vagy ők, mert szívszélhűdést kapnának, vagy én, mert agyonvernének.

Ezen kicsit elröhögcséltek, bár a helyzet távolról sem volt olyan mulatságos, sőt - Reena tulajdonképp a szomorú valót írta le.

Miután mindketten menetkészek voltak, elindultak a két zenész lakásához.

Pontban fél nyolcra értek oda; már az ajtó előtt hallották, ahogy halk duruzsolás és nevetgélés zaja szűrődik ki odabentről. Mikor becsöngettek, a beszélgetés egy kurta pillanatra elhalt, majd hallották, ahogy valaki közeledik.