Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Think all my thoughts with you, and only you

Reena egy jó ideig szóhoz sem tudott jutni; Chuck percekig csak kiabált vele, melynek során kérdőre vonta, mégis hogy gondolta ezt, mi a fene baja van – de persze, ezek csak költői kérdések voltak, nem is várt rájuk választ.

Mikor valamelyest lenyugodott, tért rá a konkrétabb kérdésekre.

- Csak így, ilyen egyszerűen? Annyi év ismeretség és fél év kapcsolat után, nem mellesleg az első komolyabb vitánk után rögtön kidobsz? Ez a megoldás?

- Nem csak azért – felelte csendesen Reena; annyira borzalmasan érezte magát, hogy úgy érezte, képtelen lenne akár csak kicsit is megemelni a hangját, akármennyire is kiabált vele a másik. – Chuck, én valahol már régóta tudtam, nincs jövőnk – egyszerűen eddig ez nem került szóba, így inkább nem akartam törődni vele. Most már muszáj volt. Mondjuk ki: mi teljesen mást akarunk. Mikor korábban vitatkoztunk, megértettem a te álláspontodat is, és hogy számodra a szeretet egyik kifejezése a másikról való teljes gondoskodás – de nekem nincs erre szükségem. Valaki biztosan nagyon hálás lesz neked ezért, aki viszont nem én vagyok.

A fiú hitetlenkedve felhorkantott.

- Elképesztő vagy, tudod? Csak arra kellettem tehát neked, hogy legyen valakid, aztán, amikor már akad más, lapátra tegyél? – vetette a szemére, mire a lány döbbenten pislogott.

- Tessék?

- Azt hiszed, nem vettem észre, mennyire jól elvoltál azzal a loboncos hajúval – hogy is hívják, Tim? Miatta van ez az egész, mi? Láttam, hogy nézett rá; két próba között talán téged is behangolt...

Ettől a teljesen alaptalan vádaskodástól érezte, hogy kezd felforrni a vére, de igyekezett továbbra is nyugodt maradni.

- Neki ehhez semmi köze – felelte, még ha ez csak félig is volt igaz. Lehet, ő nyitotta fel a szemét, de annyiban igazat mondott, hogy nem konkrétan érte akart szakítani. Jelen pillanatban kicsit abban is kételkedett, az eldurvult szóváltásuk és az ő tapintatlansága után Tim akar-e még egyáltalán a barátja maradni. – Beismerem, hogy ezt már hamarabb meg kellett volna lépnem, de soha, soha nem azért voltam veled, mert kellett valaki mellém. Én... Tényleg szerettelek, és bizonyos szempontból, most is szeretlek.

Chuck gúnyosan felnevetett, mindenfajta jókedv nélkül.

- Bizonyos szempontból, mi? Ezért most talán hálásnak kéne lennem?

- Csak elbeszéltünk egymás mellett, Chuck. Neked is megvannak a terveid, nekem is, és ezek egyszerűen nem illeszkednek egymáshoz...

- Jól van, felfogtam – szakította félbe durván a fiú. – Ha annyira menni akarsz, akkor tessék! – intett az ajtó felé. – De csak hogy tudd: meg fogod ezt még bánni. Kíváncsi vagyok, mikor találsz valaki olyat, aki annyi mindent megtenne érted, mint én.

Reena minden további szócséplés nélkül, és egy halkan elmormogott „Szia!" után, kifordult az ajtón.

Részben igazat adott Chucknak: tudta, ritka az, ha egy férfi annyira tiszteli és szereti a párját, mint amennyire Chuck szerette és tisztelte őt.

Azt azonban cáfolta, hogy valaha is meg fogja bánni a szakítást; ahogy akkor hazafelé sietett, bár kicsit rosszul érezte magát azért, amiért megbántotta a másikat, hónapok után ismét könnyebbnek érezte a lelkét.

Mondhatni, iszonyatosan nagy teher esett le a válláról.

....

Az izgalmak csak másnap reggel tértek vissza, miután összekészülődött és nekiindult egy újabb csodálatos, családi hétvégének.