- With my hand on your grease gun.. Igazán éteri...
- Ez egy metafora, Brian!
Ezen a ponton Reena megforgatta a szemét és amennyire lehetett, próbálta ignorálni a körülötte lezajló veszekedést. Az elmúlt pár nap viharos vitákkal volt övezve, már meg sem lepte, hogy a mai reggelt is azzal kezdik.
Mikor anno Freddie meginvitálta magukkal erre a kis Isten háta mögötti helyre, ahol a legújabb albumuk felvételére készültek, kapásból nemet mondott – nem azért, mert ne hangzott volna jól, egyszerűen csak elfáradt a turné végére, másfelől meg, miután túljutottak azon a bizonyos döccenőn, jobb szeretett volna a barátjával maradni.
A harmadik indoka az volt, időt is akart, hogy átgondolhassa, mihez is akar kezdeni ezzel a munkával, de ezt már nem mondta ki.
Az énekes azonban addig-addig győzködte, mígnem nem bírta tovább erővel, és egy gyenge pillanatában igent mondott – innen már nem visszakozhatott. Tim előbb kissé ingerülten fogadta a hírt, de aztán áldását adta rá.
- Ismerem már Freddie-t régről – szólt akkor. – Egy időben elválaszthatatlan barátok voltunk. Mostanában azt érzem rajta, hogy valami bántja őt, és talán emiatt, görcsösen kapaszkodik beléd.
A barna hajú lány rábólintott – ő is ugyanezt érezte. Különösebb oka ugyanis nem volt annak, hogy ő is a bandával menjen, egyszerűen az utóbbi időben Fred mindig maga mellett akarta tudni őt; mint egy kisfiú, aki fél egyedül maradni. Egyelőre csak tippelni tudott arra, vajon miért.
- Leugrom a faluba; hozzak nektek valamit? – lépett be köreikbe Paul Prenter, a banda egyik legújabb alkalmazottja - körülbelül akkortájt vehették fel, amikor őt, valamivel később. Még Reid ajánlotta be, Fred külön kérésére.
- Kell nekünk egy személyi... - Itt elhallgatott és sokatmondóan nézett a menedzserre.
Az elsőre nem vette a lapot.
- Egy személyi mi?
- Jaj, drágám, most komolyan mondjam ki? Az olyan degradáló lenne!
- Ó! – esett le neki a tantusz. – Meglesz.
Mindeközben a körülöttük állóknak fogalma sem volt, ezek ketten mi a fenéről hablatyolnak.
Paul amolyan mindenes volt, ha csúnyán akartak fogalmazni, egy általános csicskás, aki tartotta a kapcsolatot Reiddel és bárki óhaját teljesítette. Mind ez idáig azonban, Freddie kivételével, különösebben senki szívébe nem lopta be magát, Roger pedig egyenesen megutálta.
Ezt ezúttal sem igyekezett megcáfolni.
- Mindegy, csak ne gyere vissza!
Prenter erőltetett nevetéssel fogadta a nyilvánvaló sértést, mielőtt ismét magukra hagyta volna őket.
- Rog, ezt most tényleg muszáj volt? – tett neki szemrehányást Reena, mire a szőke dobos csak vállat vont.
- Most mondd, hogy téged nem idegesít ez a mézes-mázos maszlag, mialatt pontosan tudom, hogy magában folyton sunyít valamiről!
- Ez most kissé paranoiásan hangzott – szólt kételkedve a lány; ugyan neki sem volt a szíve csücske a pasas, de nem is volt ellene különösebb kifogása – Paul hozzá eddig mindig udvarias volt, ő pedig úgy gondolta, mindenki megérdemel egy esélyt. Sok alkalmuk nem volt arra, hogy beszéljenek, de ha mégis, tiszteletteljesen szóltak egymáshoz. Nem volt hát rá nagyon oka, hogy gyűlölje a férfit.
YOU ARE READING
Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)
FanfictionReena szülei úgy gondolták, nem várnak el sokat: ők csak arra vágytak, hogy a lányuk tisztességes családanya legyen, és egyszerű élete legyen. A lány azonban többet akart: világot látni, karriert építeni, és persze egy olyan kapcsolatot, ahol egyenr...
