Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

Kiegészítő fejezet: Tessa és Amy

Amy a legelső találkozásuktól kezdve érzett valamiféle vonzalmat a szőke lány iránt, de eleinte nemigen foglalkozott vele; időbe telt, míg rájött, hogy szerelmes belé.

Két hónappal azután történt, hogy Tessa hozzáköltözött; egy este néhány üveg sör társaságában cseverésztek, majd váratlanul a másik lány mindent elmondott neki, ami korábban vele történt.

Ennyi idő kellett neki ahhoz (meg némi alkoholos oldottság), hogy megbízzon benne; na, nem mintha magától nem sejtette volna addigra, hogy valami nincs minden rendben vele.

Mikor anno Reena leírta neki Tessát, rögtön arra gondolt: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és előbb, vagy utóbb, csak kibújik a szög a zsákból. Igaz, azt Reena maga sem tagadta: van, amit elhallgat előtte, és majd Tessa beavatja, ha akarja.

Eleinte minden rendben volt; lassanként kezdtek összecsiszolódni, bár az estétek leszámítva nem sokat találkoztak. Aztán egyik éjszaka arra ébredt, hogy a szomszéd szobából halk neszezés hallatszik. Beletellett némi fülelésbe, mire rájött, hogy a lakótársa sír.

Valahogy nem volt kérdéses, átmenjen-e hozzá, vagy sem.

Tessa vadul forgolódott, halkan nyöszörgött és megállás nélkül folyt a könnye – mindezt úgy, hogy láthatólag továbbra is aludt.

Ilyen durva rémálma lenne?

Mikor letérdelt mellé, és finoman simogatni kezdte a hátát, lassan elcsendesedett, majd sűrű pislogások közepette felébredt.

- Mi...? – ült fel zaklatottan.

- Semmi baj, csak álom volt – ült le mellé Amy.

- Igen, persze, csak álom – ismételte meg a szőke lány, mint aki saját magát is igyekszik meggyőzni erről.

- Akarsz beszélni róla?

- Nem... Nem megy – préselte ki magából a választ Tessa. – Majd inkább máskor... Már ha tényleg akarod hallani.

- Szívesen meghallgatlak akármiről, amennyiben el szeretnéd mondani – szólt Amy kedvesen.

A másik lány hálásan elmosolyodott; Amy zavartan lesütötte a szemét, és érezte, hogy hevesebben kezd dobogni a szíve.

Na, ne!

Egy ideig még a másik mellett maradt, amíg az teljesen meg nem nyugodott és lassan ismét álomba nem szenderült.

Mialatt visszatért a saját szobájába, a szíve továbbra is vadul zakatolt.

...

Az igazságot hetekkel később tudta meg; aznap, amikor egy este hazaállított azokkal a bizonyos sörökkel, és bár Tessa eleinte visszakozott, hamarosan már vele együtt vedeltek.

Hát igen, van, amire nem lehet nemet mondani!

Mialatt iszogattak, változatos témákról csevegtek, a munkáról, tanulmányokról, hobbikról...

Végül a családnál kötöttek ki.

Tessa itt kicsit megfeszült, ezért Amy úgy döntött, inkább ő kezd bele, hátha ez segít a lánynak megnyílni.

- Sokan voltunk testvérek; rajtam kívül még két lány és három fiú van a családban. Szépen eloszlott a nemek aránya, mi? A szüleim igazán rendes emberek, igaz, ennyi gyerek közt időnként azt sem tudták, hol a fejük, így amikor egy nap fogtam magam és Londonba jöttem, szerintem kicsit meg is könnyebbültek, hogy egy fővel kevesebbről kell gondoskodniuk. Néha azért beszélünk telefonon. Most, idősebb fejjel már elég hajmeresztő belegondolni abba, hogy anno képes voltam csak úgy nekiindulni a vakvilágba, szerencsét próbálni... Bár végül is, tényleg szerencsém volt; találtam egy olcsó lakást, és munkát is, még ha elég alja is volt – de hát, koldus ne válogasson, igaz? És az évek alatt azért szépen előrehaladtam; ez sem éppen a Buckingham-palota – intett körbe -, de ahhoz képest, ahol annak idején éltem, már-már annak tűnik.