Kis idő elteltével már az orvosa közölte vele a jó hírt:
- Gratulálok, Mrs. Staffell! – Reena ekkor vágott egy apró fintort; Dr. Stewart volt talán az egyetlen ember az egész világon, aki így szólította őt. Egyszer próbálta csak meg kijavítani, mondván, nem így hívják, de aztán hamar rájött, a doki annyira régimódi, hogy kár is erőlködni, ezért inkább ráhagyta. Anno, amikor elment a babájuk, már férjként és feleségként hivatkozott rá és Timre, pedig akkor még csak házasok sem voltak. Arra pedig, hogy a keresztnevén szólítsa, szintúgy nem tudta rávenni; még abban az esetben is, ha a rendelőn kívül futottak össze, is csak a vezetéknevén szólította őt. – Jól gondolta: kisbabája lesz!
A nő ekkor egyszerre érzett határtalan boldogságot, és egy kis félelmet is, ami eddig minden terhességét végigkísérte titkon, attól kezdve, hogy a legelső babáját elvesztette.
- Gondolom, így, a harmadiknál, már nem kell elsorolnom a szokásos tudnivalókat – jegyezte meg aztán a doktor, mire mosolyogva megrázta a fejét.
Aztán hirtelen eszébe ötlött valami.
- Doktor úr... Nemrégiben a kisebbik lányom...
- A bájos Leila – szúrta közbe az orvos, mire a nő somolyogva biccentett egyet – a doki már annyira jól ismerte a lányait születésüktől kezdve, hogy akár családtagnak is számíthatták volna.
- Igen. Szóval a közelmúltban influenzás volt, én maradtam otthon ápolni. Nem tudom, ez lehet káros hatással a babára...
- Ha maga lett volna influenzás, az sem jelentene különösebb gondot – sietett lecsillapítani az orvos. – Egy ilyen típusú betegség semmilyen káros hatással nincs a magzatra, egyedül talán a nagyon magas láz jelenthet komplikációt, de az egyébként sincs hasznára az egészségnek – viccelődött. – Magának volt láza, vagy egyéb tünete?
- Nem volt.
- Ebben az esetben semmi oka nincs az aggodalomra; minden eddigi jel szerint ezúttal is egészséges kisbabát vár – nyugtatta meg az idősebb férfi, mire Reena fellélegzett. – Gondolom, az apuka boldog lesz.
- Az nem kifejezés – jegyezte meg a nő, mialatt felállt és kezet nyújtott. – Köszönök mindent!
...
Aznap este, már hazafele sétálva, Tim váratlanul ismerős alakba futott bele.
- Mr. Staffell! – A férfi itt titkon elhúzta a száját; az őt igazoltató rendőrökön kívül talán egy ember volt az egész világon, aki így szólította: a szülész-nőgyógyászuk, Dr. Stewart. – Örülök, hogy látom! – köszöntötte az idősebb férfi. – Hogy van?
- Nem panaszkodom, doki. És maga? – viszonozta az érdeklődést udvariasan.
- Köszönöm, remekül. Egyébként engedje meg, hogy gratuláljak!
- Köszönöm, én is magának! – vágta rá azonnal, mielőtt átgondolhatta volna, mit is mond tulajdonképpen, és amitől az orvos egy kissé ledöbbent.
- Már mihez gratulál?
- Ahhoz, amihez maga nekem! Vagy volt valami különösebb oka ennek?
- Akkor maga még... - Itt hirtelen elharapta a mondatot. – Vegye úgy, hogy nem mondtam semmit.
- Mi sem egyszerűbb ennél – reagálta le Tim, mielőtt a doktor búcsút intve elszelelt volna.
Aztán átgondolta, mit is történt itt tulajdonképpen.
A szülész-nőgyógyász azt mondja, gratulál, majd, amikor nem veszi a lapot, visszakozik, és olajra lép... Nem kellett sok ész hozzá, hogy kitalálja, pontosan merről is fúj a szél.
YOU ARE READING
Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)
FanfictionReena szülei úgy gondolták, nem várnak el sokat: ők csak arra vágytak, hogy a lányuk tisztességes családanya legyen, és egyszerű élete legyen. A lány azonban többet akart: világot látni, karriert építeni, és persze egy olyan kapcsolatot, ahol egyenr...
