Add fel az egód, légy szabad! (Queen ff.)

It's easy if you try

Reena egy hónappal ezután, egy késő esti órában találkozott először Jim Huttonnel; egy darabig abban a hitben élt eztán, hogy egyben utoljára is, de az élet végül rácáfolt erre.

A napja már akkor jól kezdődött, mikor reggel, munkába készülődve, keresztülesett a macskájukon, Alexen, aki onnan kapta a nevét, hogy a nő épp akkortájt olvasta a Gépnarancsot, és úgy gondolta, egy pszichopata, gyilkos tinédzser után elnevezni a házi kedvencét egy jó ötlet.

Most már láthatta, hogy tévedett: a cica, úgy fest, néhány év sunyítás után, elkezdett komoly lépéseket tenni az ügyben, hogy kinyírja őt.

- Nekem is mindig a lábam alá mászik - mondta együttérzően Tim, mialatt felsegítette őt – persze, mindezt azután tette, hogy kulturáltan kinevette. – Mindig az az érzésem van olyankor, hogy a következő esésnél nem úszom meg egy véraláfutással.

- Valamit tervez – szólt baljósan, sötét pillantásokat vetve a macska felé Reena. – Csak egy maradhat! – vetette neki oda, álmában sem gondolva akkor még, egyszer egy szép napon ebből a mondatból szállóige válik.

Alex válasz gyanánt unottan nyalogatni kezdte a mancsát, egyetlen lapos pillantást vetve felé, ami mintha csak azt sugallta volna: Te még élsz?

Reena csöppet füstölögve indult el – aznap a férfi vitte a lányokat oviba -, legbelül tudva, hogy amikor este hazaérve a cica dorombolva hozzádörgölődzik, úgyis mindent elfelejt neki, és olvadozva vakargatja majd a kis hasát.

Ezt leszámítva közepesen jó napja volt a munkahelyén – tulajdonképpen szerette is ezt a helyet, azután talált rá, amikor nem sokkal a nagymamája halála után nekiállt munkát keresni. Mivel azon az őszön már Leila is betöltötte azt a kort, hogy óvodába mehessen, azt gondolta, itt az ideje ismét munkába állni. A mamája elvesztése továbbra is fájdalmas pont volt számára, és úgy vélte, hamarabb túlléphet rajta, ha nem ül otthon, magát emésztve, hanem emberek közé jár ismét, és lehetőség szerint igyekszik elterelni a figyelmét.

Hazafelé menet esett meg az, hogy ismét szembetalálta magát egy régi ismerőssel, akiről már meg is feledkezett, és akivel – ha lett volna beleszólása -, soha az életben nem akart volna ismét találkozni.

Mivel kissé elhúzódott az idő, kerülővel ment, amihez egyébként ritkán folyamodott; nem volt kimondottan lerobbant környék, ahol keresztül kellett vágnia, de ezen a bizonyos kerülő úton állt az a már erősen lepusztult játszótér, melynek eredeti funkciójáról csupán néhány ottfeledett talpazat árulkodott. Mostanság már inkább afféle kedvelt találkozási hely lett, a környékbeli prostituáltak – mindkét nembeli képviselői -, és a drogos-italozó fiatalok közt. Ugyan szerencsére sose kötöttek belé, pár röpke füttyentést  leszámítva, mindenesetre nem akarta kísérteni a sorsot, és csak akkor jött erre, ha (mint most is), már tényleg nagyon fáradt volt, és mihamarabb haza akart érni.

Ezúttal azonban nem úszta meg ennyivel; eleinte minden a szokásos menetrend szerint zajlott: valaki utána fütyült, elhangzott pár ótvar megjegyzés, de különösebben nem foglalkoztak vele, a maguk dolgával törődtek.

Aztán egyszer csak valamelyikük felhördült, és teli torokbók utána ordított:

- Te büdös kurva! Te büdös, büdös kurva!

Akaratlanul is sarkon fordult, hogy lássa, ez most tényleg neki szólt-e, és ha igen, akkor mégis ki tisztelte meg ezzel a kedves megszólítással... Aztán leesett az álla.

Sok év telt el, a másikon ez talán erősebben rajta hagyta nyomát; soványabb lett, és sápadtabb, amit az egyre gyérebb látási viszonyok közt is észrevett, a haját hosszabbra növesztette... De így is szinte azonnal ráismert Tessa egykori barátjára, Tommyra, aki miután annak idején rátámadt Amyre, börtönbe került egy időre, majd ezután nyoma veszett. Egyikük sem hallott róla többet, és őszintén, annyira nem is kutatták. Reena már a létezését is elfelejtette, egészen addig az estéig.