Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 17.

Luna:
A kocsiban ülve a lábaim idegesen pattogtak, amit Shawn a combomra téve a kezét megállított. Rákaptam a tekintetem, s azonnal el is vesztem a szemeiben, miközben ő egy kedves mosoly kíséretében összefonta az ujjainkat. Még mindig alig akartam elhinni, hogy megint mellettem van, pedig már egy ideje így volt. A Calvin Klein fotózás és felvétel készítés nem sokkal a Grammy után volt, így egy kis időt együtt tudtunk tölteni. Már nagyon szükségünk volt rá. Nekem mindenképp, mert lelkileg már kezdtem olyan labilis lenni a suli miatt, mint amilyen a baleset után voltam, amikor elvesztettem az egyik legjobb barátnőmet.
A Grammy előadás amúgy hihetetlen jó volt. Shawn és Miley olyan jól szóltak együtt, hogy libabőrös voltam az egész produkció alatt. Állítólag Zayn és én is jók voltunk. Mivel maximalista vagyok, ezért nehezen, de be tudtam ismerni, hogy a hatalmas vastaps és állva fütyülés, amit a dal után kaptunk, az annak volt a jele, hogy jó volt. Az biztos, hogy én nagyon élveztem a Zaynnel való közös munkát. Mondjuk a végén inkább kihagytuk azt a kamu csókjelenetet, mivel helyre jöttek neki is a dolgai Gigivel, így nem akartam bekavarni ebbe. Persze így is jöttek a Layn shiperek, hogy mennyire izzott a levegő köztünk, meg, hogy milyen édesek vagyunk, de mások nem így gondolták. Sikerült akaratlanul is felrobbantanunk az internetet, pedig nem tettünk semmi félreérthetőt. Azok, akik Shawnnal hoztak össze folyamatosan, azok azért szólaltak fel, hogy egymás mellett ültünk, meg hogy hogyan nézünk egymásra, egyértelmű, hogy együtt vagyunk, azok, aki Zaynnel hoztak rendszeresen össze, azok pedig a saját igazukért harcoltak. Na meg beszálltak a vitába az új tagok, akik Luka-kal boronáltak össze a klipek után, hogy azokat ki ne felejtsem, akik Deannel shipeltek. Igyekeztem nem foglalkozni ezekkel, de olykor ez nehezebb, mint amilyennek tűnik. Szerencsére jó pár rajongóm csitítgatta a tömeget, mondván, hogy mindegy, hogy valójában kivel vagyok együtt, amíg boldog vagyok.
Amennyire nehéz volt ezeket nem észrevenni, annyira lettek jelentéktelenek, amint Shawnnal végre kettesben lehettünk. És áldottam a Calvin Kleinnel való munkát, hogy annyira közel volt a Grammy-hez, mert így volt ami és aki elterelte a figyelmem. Persze a barátaim is mindig mellettem voltak ezekben, meg igyekeztek, de Shawn végre mellettem volt és ez egy teljesen más érzés volt, mint a barátaimmal. Alap volt mindig is, hogy egyetlen fiú sem fontosabb Sophie-nál és a barátoknál, de amikor Shawn újra a karjaiba zárt, azt éreztem, hogy hazatértem.
-Nyugalom, mert mindjárt lerúgod a kocsi alját-tette hozzá és magához húzva puszit nyomott a homlokomra.
-Csak nagyon izgulok-hunytam le a szemeim és a vállára hajtottam a fejem.
-Felesleges, remek leszel-kezdett a hajammal játszani, s újabb mosolyra görbültek az ajkai.
-Szerinted mindig az vagyok. De a Calvin Klein egy nagy márka. Most nem hibázhatok majd-ráztam meg a fejem nagyot nyelve.
-Te viszont mindig túl szigorúan állsz magadhoz. A hibázással semmi gond nincs. Emberi dolog. Azért, mert, tegyük fel, hogy mondjuk elrontasz egy valamit és újra kell venni egy jelenetet, vagy két képpel többet kell csinálni, senki nem fog megharagudni. Hiszen csak gondolj bele, hogy milyen jókat mosolygunk, amikor a filmek végén bejátszák a bakikat. Ők is hibáznak, pedig ők profi színészek. Te pedig nem színész vagy, hanem énekes. Nekik tanítják ezt, neked pedig nem. Semmi nem történik, ha esetleg hibázol-rázta meg ezúttal ő a fejét, mire ráemeltem a tekintetem.
-Tudod, hogy mindig parázom és, hogy nem szeretek hibázni.
-Igen, de legutóbb, amikor paráztál, hogy elrontasz valamit, megtudtad, hogy a nálad tapasztaltabbak is izgultak a hibázás miatt. Hiszen a Five Second of Summerös fiúkkal is ez volt. Sőt, már a reptéren féltél, hogy hogyan fog menni, aztán összehoztatok egy eszméletlen számot, egy szuper klippel és most az albumodra is készültök közös munkával. Calumék jobban izgultak, mint te és ma már kábé barátaidnak hívhatod őket, pedig amikor a reptéren vártad őket, hogy izgultál.
-Hát igen, az nem volt semmi-szólalt meg Dean és ahogy rákaptam a tekintetem, elmosolyodott.-Szerintem életemben nem láttalak olyan megszeppentnek, mint aznap a reptéren.
-Örülök, hogy téged jól szórakoztattalak, én majdnem elájultam-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Tudom, láttam. Ott voltam, emlékszel?-Húzta fel a szemöldökét.-Én nyugtattalak meg, hogy minden rendben lesz, mert téged nem lehet nem szeretni. És amennyire tudom, ezt később elmondtad Shawnnak és ritka pillanatok egyikeként még egyet is értettünk egymással.
-Pontosan-bólogatott Shawn is rám nézve.-Szóval felesleges aggodalmaskodnod. Hallgass ránk.
-Mondjátok, ti előre elterveztétek, hogy szövetkeztek ellenem, vagy ez ilyen váratlan csavarként jött ebben a pillanatban?-Mutogattam köztük felhúzott szemöldökkel, nagyokat pislogva, mire mind a két fiú ajkai felfelé görbültek.
-Nem szövetkeztünk ellened, pont hogy támogatunk mind a ketten. Légy büszke ránk, megint egyetértünk.
-Kár, hogy ezt anélkül teszitek, hogy beszélnétek-sóhajtottam elkeseredetten és a homlokom az ablaknak döntöttem.
-De beszélgettünk-vágták rá egyszerre, de én csak a fejemet ráztam.
-Lassan egy órája ülünk ebben a kocsiban és Dean beszéltél már hozzám Shawnt támogatva; Shawn te pedig hozzám Deant támogatva, de egymással még egy szót sem. Nem kényszeríthetlek titeket, hogy legyetek jóban, meg nem is akarlak-ráztam meg a fejem rájuk nézve.-De engem használtok szócsőnek az egymáshoz való beszédhez is. Nyáron utánad megyek, Shawn és nemcsak Sophie jön velem, hanem Dean is. Utána pedig együtt leszünk kábé folyton. Nem gondoljátok, hogy elég feszkós és kínos lesz, ha az együtt töltött idő alatt egyetlen szót sem szóltok majd egymáshoz? Ez olyan, mintha én nem beszélgetnék Jake-kel. Jó, nem pont olyan-húztam el a szám a fiúk pillantását látva.-De attólmég feszült a dolog. Tényleg nem kell jópofizni, ha nem akartok, csak azt mondom, hogy gondoljátok át. Shawn, te pár nap múlva folytatod a turnéd és, ha nincs Dean, akkor rengeteg alkalom lett volna már, amikor baj ér, vagy kikészülök és te nem tudsz segíteni és ez hamarosan újra így lesz. Ezt nem támadásnak mondom, tudod jól. De akkor is...legalább ne ítélkezzetek amikor nem is ismeritek egymást olyan közelről. Látjátok, hogy megy az egyetértés. És van közös nevezőtök, én-mutattam végig magamon.-Legalább a másik fontosságát ismerjétek el, kérlek-sóhajtottam újra az ablaknak dőlve és elkezdtem nézni az elsuhanó tájat, de Shawn kezét egy pillanatra sem engedtem el.
Az autóra csend telepedett. Nem is vártam azt, hogy azonnal beszélgetni kezdenek és tényleg nem akartam őket semmire sem kényszeríteni, de mind a ketten fontosak voltak nekem. Nem akartam, hogy utálják egymást, mert az komolyan fájdalmat okozott nekem.  Tetejében egy olyan butaság miatt utálni egymást, mint én, az a világ legnagyobb hülyesége volt. Persze tudtam, hogy nem így működnek a dolgok és, hogy vannak olyan emberek, akik egyszerűen képtelenek bírni egymást, de azért reménykedtem.
-Igaza van-szólalt meg hosszú percek után Shawn, mire felkaptam a fejem.-Tényleg kínos lenne úgy dolgozni, hogy egy helyen vagyunk, de egy szót sem szólunk egymáshoz a köszönésen kívül. Komolyan örülök, hogy Luna téged kapott testőrének, mert nagyon vigyázol rá és barátjaként is ott vagy neki, amikor arra van szüksége. Mint például a Luke-ék érkezésekor. Ezt tényleg köszönöm neked-nyújtotta a jobb kezét Dean felé, én pedig gombóccal a torkomban vártam, hogy a testőröm mit reagál.
Egy darabig csak nézte Shawn kezét és láttam rajta, hogy a fejében kattognak a fogaskerekek. Nekem a szívem pillanatokon belül gyorsult fel kétszázra és a gyomrom görcsbe ugrott. Végül aztán halványan elmosolyodott és megrázta Shawn kezét.
-Én pedig örülök, hogy ennyire boldoggá teszed őt-nézett Shawn szemébe, majd rám pillantott.
A pulzusom lassan normalizálódott és a gombóc a torkomban, a gyomorgörccsel együtt oldódott fel, miközben az izmaim is kiengedtek. Tudtam, hogy ez nem egy életbiztosítás, de kezdetnek nem volt rossz. Lehet, hogy már előbb el kellett volna mondanom ezt a hegyibeszédet. De a lényeg az volt, hogy legalább egy kicsit oldódott a feszültség köztük és ezáltal a kocsiban is.
-Szóval, visszatérve rád, Szépségem-biccentette oldalra a fejét Dean rám nézve.-Igaza van Shawnnak és feleslegesen aggódsz. Előtted voltam már színészeknek is testőre és, ha tudnád, hogy milyen bakikat vétenek, amikor forgatnak, akkor igazán nem aggódnál az ilyenek miatt.
-Tudom, hogy ők sem tökéletesek és, hogy olykor hibáznak, de ettőlmég én jól akarok teljesíteni és nem akarok hibázni-túrtam a hajamba sóhajtva.
-Picit maximalista a lány-grimaszolt Shawn Deannek beszélve, miközben átkarolt.
-Na te meg se szólalj-kaptam fel rá a fejem.-Te, aki ha kell, háromezerszer felvesz egy klipet és újra veszi a stúdióban a hangot is, hiába mondják, hogy jó, csakmert neked nem tökéletes. Pontosan olyan vagy, mint én ilyen téren.
-Vigyázz, Shawn, mert kapsz egy pofont-vigyorodott el Dean, nekem pedig az arcom égni kezdett.
-Szeretnéd te a másodikat?-Húztam fel a szemöldököm felé fordulva, de persze nem kérdeztem komolyan.
Sosem tudtam volna bántani őket, hacsak nem önvédelemről lett volna szó.
-Nyugalom, Édesem-ölelt magához Shawn nevetve, s Deanből is kiszakadt egy kacaj.-Senkit nem kell megütni.
-Az, hogy azt mondtam, hogy próbáljatok meg beszélgetni, azt nem úgy képzeltem, hogy összefogtok ellenem és szívattok. A hülye pasi kódex-forgattam meg a szemem.-Szereznem kell egy lány testőrt is, aki az én pártomat fogja-bújtam Shawnhoz sóhajtva, de mélyen belül nagyon jól szórakoztam velük.
Na persze ezt hangosan sosem mondtam volna ki. Az kellett volna még, hogy elismerjem, hogy bírom ezeket a csípkelődéseket velük, akkor az egójukat növeltem volna és nem úsztam volna meg ezeket.