Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 6.

꧁December꧂

Shawn:
A tél közeledtével már alig vártam, hogy hazamehessek. Már vágytam a barátaim és a családom közelségére. Hiányzott a húgom és a szüleimmel közös téli szünet, amit én is megkaptam pihenőnek. Talán még életemben nem viseltem olyan nehezen a turné okozta távolságot, mint akkor. Szinte a másodperceket is számoltam, amíg végre le nem szálltam a reptéren a légijárműről és a karjaimba nem zárhattam a családtagjaimat. A képletben csak egy baki volt... Valaki, akit nem tudtam kiverni a fejemből, hiába próbáltam. A Sziget fesztivál óta folyton Lunára gondoltam. Nagyon hiányzott. Legalább annyira, mint a családom. Azt hittem, hogy tovább tudok majd lépni rajta, hogy majd nem keresem őt mindenben és mindenkiben, ha sokáig leszek távol és már karjaiban keresek vígaszt, de hiába áltattam magam. Azért szakítottam vele, mert azt hittem, hogy ha megteszem, akkor nem lesz neki olyan fájdalmas a távollétem, de a találkozásunkkor rájöttem, hogy így nagyobb kárt okoztam neki, mintha távkapcsolatban kellett volna élnünk.
Magamnak is nagyobb fájdalmat okoztam.
Honey nagyon aranyos lány. Szerettem őt, fontos volt nekem, de nem voltam belé szerelmes. Azt hittem, hogy az vagyok. Nem akartam sem őt, sem magamat áltatni, vagy becsapni, de miután Luna megjelent a koncerten, csak rá tudtam koncentrálni. Csak ő létezett számomra, hiába állt a színpad mellett a barátnőm. Úgy éreztem, hogy Luna az egyetlen a világon. Csak rá kellett néznem a lányra, hogy tudjam, hogy még mindig szerelmes vagyok belé. A szívem megint kalapált és a tekintetemet sem tudtam levenni róla. Azt kívántam, hogy bár örökre megállt volna az idő, hogy nézhessem őt. Tudom, hogy szemétség volt úgy, hogy Honey közben áhitattal nézett rám és szeretett engem, de nem tudtam az érzéseim ellen tenni. Az érzéseim ellen, amiket Luna váltott ki belőlem, senki más.
A régi szobámban az ágyon fekve meredtem a plafonra és próbáltam helyre tenni az agyam, a szívem és a lelkem. Muszáj voltam eldönteni, hogy hogyan tovább, mert Honey-t nem áltathattam, ha máshoz húzott a szívem és nem tehettem meg azt vele, amit anno Lunával tettem.
-Haver, mi van veled?-Ült az íróasztalomra Caleb, kiszakítva a fojtogató gondolatokból.-Végre itthon vagyunk. Karácsony van, tudod. Az ünnep. A szeretet és a család ünnepe. Örülnöd kéne, hogy megint itt vagy velük, velünk.
-Ma Lunaék átjönnek-morogtam a plafont nézve, s megdörzsöltem az orrnyergem.
Az egy évvel korábban létrehozott hagyományunknak hála, a Blake család átjött ünnepelni egy napot a karácsonyból és azt hiszem, hogy nem titok, hogy rohadtul féltem a találkozástól, tekintve, hogy fogalmam nem volt, hogy akkor pontosan mit is érzek. Felmerült bennem, hogy talán csak az emlékek okozta fellángolás történt a koncerten, de egyáltalán nem voltam biztos benne. Az egyetlen dolog, aki fix volt számomra, hogy Luna gyűlölt engem.
-Tudom-mosolyodott el gyermetegen.-Tök jó, Sophie is jön. Végre megint láthatom. Nagyon hiányzott már. Mióta szünet van, nem találkoztunk, mert a családjával minden felé mászkáltak.
-Luna utál engem-szorultak ökölbe a kezeim, s összepréseltem a szemem.
Nem volt elég, hogy utált, de Niall mesélte, hogy az elmúlt időszakban elég közel kerültek Zaynnel egymáshoz.
-Szóval ez a baj-váltott komoly hangra egy együttérző sóhaj kíséretében.
-Mit kéne tennem Caleb?-Fordultam felé.-Elcsesztem, nagyon csúnyán és ott van Honey, de mióta találkoztam Lunával, azóta nem tudom kiverni őt a fejemből. Nem akarom megbántani a barátnőm, de hiányzik Luna.
A mondandóm végére a hangom elhalkult és megremegett.
-Szerintem tudod kivel kéne beszélned erről helyettem-nézett a szemembe őszinte együttérzéssel.
-Tudom-ültem fel sóhajtva, a hajamba túrva, majd felálltam.-Kösz Haver-ütögettem meg a vállát, ahogy elindultam kifelé.
-Bármikor-tette a kezét a kezemre egy pillanatra, majd hagyta, hogy kimenjek.
A testemet mázsás súlynak éreztem, miközben lépdeltem. Talán nem is a testem volt a nehéz, hanem a szívem. Csak azt tudtam, hogy nehezen mozogtam és bennem mérhetetlen üresség áradt szét.
-Apa-álltam mögé a konyhában, s a pultnak dőlve támaszkodtam meg, hogy ne essek össze.-Beszélhetünk?
-Persze Fiam. Mi a baj?-Fordult felém a kezét törölgetve, majd mélyen a szemembe nézett.
-Én nem tudom...azt hittem, hogy tovább léptem Lunán. Mármint ez nem igaz...azt hittem, hogy szeretem Honey-t szerelemmel, de...
-Nézd Shawn-szakított félbe közelebb lépve.
Pontosan tudta, hogy mit akarok mondani. Tisztában volt vele, hiszen ismert.
-Elhiszem, hogy Honey rendes lány és azt is, hogy szereted-kezdte összefonva a karjait a mellkasa előtt.-De amikor Lunával voltál teljesen kivirultál. Folyton mosolyogtál és a szemed csillogott, na és úgy énekeltél, olyan érzelmekkel, mint még soha. Szerintem számodra ő volt a 'nagy ő'. És valamit tanulj meg-lépett még közelebb.-Sose használj egy embert arra, hogy felejts egy másikat.
-Azt hiszem még mindig szeretem Lunát-mondtam ki hangosan, ahogy lepörgött előttem a múltunk.-Tudom, hogy így van-hajtottam le a fejem sóhajtva.-Bűntudatom van Honey miatt, de nem tehetek ellene. Az érzéseimet nem tudom befolyásolni. Szeretem-néztem vissza rá.-Szeretem, de nem belé vagyok szerelmes. Még mindig Luna arca jelenik meg előttem ahányszor lehunyom a szemem. Folyamatosan nézem, hogy kitett-e valamit a közösségioldalára, elképzelem, hogy mellettem van és az ő dalait hallgatom, miközben arra gondolok, hogy nekem énekel.
-Az érzéseidnek nem parancsolhatsz Shawn-tette a kezét a vállamra.-És Luna és te olyan párost alkottatok a nehézségek ellenére, mint akik már ezer éve házasok. Miután szétmentetek, Luna napokig el sem hagyta a házat és utána is csak azért, mert mentek Magyarországra. Nem tudom mi történt köztetek, de mindkettőtöket megviselte és szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy még mindig látszik rajtatok a hatása.
-Egy barom vagyok apa-nyeltem nagyot, s teljes testem megfeszült.-Én csesztem el. Csúnyán és kegyetlenül és Luna most gyűlöl.
-Akkor ideje, hogy helyre hozd a dolgokat Shawn-szorította meg a vállam finoman.-Jó ember vagy. Néha a jó emberek is hibáznak, ne emésztd magad, hanem tegyél azért, hogy helyrehozd a hibád.
-De Luna együtt van Deannel.
-Dehogy van-nevetett fel.-Kavarnak, de ez nem szerelem és nem is egy pár alkotás. Zaynnel is megcsinálja azt, amit Deannel, csak fiatal korú szórakozás.
-De a Szigeten ő...
-A fesztiválon, ahol te a barátnőddel voltál, ők pedig azt mutatják a közönségnek, hogy még mindig együtt vannak, hogy ne szálljanak rá a magánéletére jobban?-Húzta fel szemöldökét félbeszakítva engem.
-Bassza meg-morogtam az orrom alatt a hajamba túrva idegesen.-Mekkora egy barom vagyok-ismételtem a mostanában már megszokott szídást.
-Helyre fogod hozni-nézett mélyen a szemembe határozottan.-Tudom.
-Köszönöm-öleltem meg, összeszedve magamat, s felállva a padlóról.
-Ezért vagyok-ölelt vissza szorosan, egy lelki támaszt nyújtva.
Igaza volt. Helyre kellett hoznom Lunával a dolgokat és megmondani Honey-nak, hogy nem csinálhatom ezt vele. Az ijesztő az egészben az volt, hogy tudtam, hogy melyik lesz a nehezebb és nem, nem a szakítás.