Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 9.

Luna:
-Nem, ez egy nagyon hülye ötlet-ráztam a fejem hevesen, miközben Sophie a kezembe nyomta a műszaki eszközöket.
-Ezt már megbeszéltük Lu, Evie-nek szüksége van rád a Justinnal való megbeszélésen.
-Igen, a megbeszélésen, amire azért megyünk, mert Justin seggfej volt és megbántotta-csaptam a combomra ingerülten.
Pár nappal ezelőtt, amikor hazajöttem a stúdióból és szembe találtam magam a kisírt szemű húgommal, megtudtam, hogy durván összevesztek Justinnal és a fiú olyanokat vágott Evie-hez, amikért legszívesebben kinyírtam volna.
Na jó...a húgom, szóval már csak azért is kinyírtam volna Justint, mert egyáltalán megbántotta és összetörte a szívét.
De nem tehettem meg, ugyanis Justin rá egy napra már elkezdett könyörögni az én hugicámnak és Evie és Sophie belement egy találkozóba. Innen pedig jött a terv, ami nekem kicsit sem tetszett már az elején sem.
A "zseniális" ötlet ugyanis a következő volt: elkísérjük Evie-t az állatkertbe, hogy találkozzon Justinnal, ott pedig én egy bluetooth-os készüléken keresztül hallgatom a beszélgetést és segítek Evie-nek, hogy mit válaszoljon. Mindezt pedig a beteg állatok nyugis helyéről, hogy a lesifotósok véletlenül se tudjanak elkapni.
Én már az elején is elleneztem ezt.
-Luna, kérlek-ült le elém kiskutya szemekkel Evie.-Tudom, hogy mennyire összetörtem, amikor összevesztünk, de nagyon szeretem őt. Nem akarom elveszíteni.
Azon énem, aki Shawn Mendes-nek köszönhetően utálta az összes pasit a Földön, legszívesebben közölte volna vele, hogy mégcsak tizenhat éves és nem Justin lesz az az ember, akivel leéli majd az életét. A nyelvemre kellett harapnom, hogy ne mondjam meg neki, hogy rengeteg ilyen "nagy szerelem" lesz még az életében, de visszafogtam magam.
Evie ezerszer fontosabb volt nekem ennél. Ha ő azt érezte, hogy Justinra van szüksége, akkor nekem támogatnom kellett, hiába tartottam rossz ötletnek.
-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod Evie? Nem fog megint összetörni? Nem fogsz miatta megint a karjaimban zokogni, aztán fagyit zabálni, mint Bridget Jones?
-Nem fogok, esküszöm-rázta a fejét és a hangja nagyon izgatott volt.
Talán túlságosan is.
Elég fura volt a reakciója, ugyanis Evie sosem volt az a típus, aki ennyire ragaszkodott egy fiúhoz. Az meg végképp nem, aki ad egy második esélyt olyannak, aki egyszer már összetörte. Igazából kicsit komédiába illő is volt az elmúlt pár nap. Evie órák leforgása alatt nyomta le azt, amit én hónapokig próbáltam Shawnnal, s amikor megint jól lehetett volna, képes volt besétálni az oroszlán barlangjába.
-Akkor, ha úgy érzed, hogy tényleg nem fog többet megbántani és komolyan megbánta a veszekedést és őszintén helyre szeretné hozni, elmegyek veled ma a találkozóra és segítek a kapcsolatotok helyrehozásában.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm-ugrott a nyakamba, amitől én hátra estem az ágyon, ő pedig rám.
-Nincs mit, tudod, hogy érted bármit megteszek-nevettem fel és szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira szeretlek Luna, komolyan-enyhült meg a hangja és egy pillanatra összehúzva magát, hozzám bújt.-Szeretném, ha boldog lennél, ugye tudod?-Nézett a szemembe komolyan, mielőtt leszállt volna rólam.
Nem tudtam, hogy pontosan hogy érti, így először kisebb sokkot kaptam. Aztán, amikor eszembe jutott, hogy mi járhatott a fejében, szóra nyitottam a számat, de Sophie megelőzött. Összecsapta a tenyerét, majd dalolva így szólt:
-Ideje menni hölgyeim-dörzsölte össze a kezeit, s felhúzott az ágyról.-Ezt vedd fel-nyomta a kezembe a napszemüvegét, bár pontosan tudta, hogy mi a véleményem erről.
Mind a ketten nevetségesnek találtuk, amikor egy híresség azt gondolta, hogy nem ismerik fel, csakmert felvesz egy baseball sapkát és egy napszemüveget, de az elmúlt napokban épp eleget ellenkeztem már a tervük miatt, így csak felvettem a kiegészítőt és elindultam utánuk.
Miközben a kocsiban ültem, a tájat figyeltem. Mindig is imádtam a lakhelyemet, de annyira sajnáltam, hogy télen sem esik a hó. Mindig az volt az álmom kicsi korom óta, hogy fehér legyen a karácsonyom. Szerettem volna hóembert építeni Evie-vel és a bátyámmal, mint Spanyolországban a nagyszüleimnél, amikor beszakadt alattam a tó jege. Többször szerettem volna azt megtapasztalni, nem csak néha,-a jégbeszakadást leszámítva-de sajnos nem így mentek a dolgok. Viszont akkor, amikor úton voltunk az állatkert felé, hogy a húgomat egy olyan srác karjaiba lökjem, aki egyszer már összetörte a szívét, örültem, hogy nincs hideg, sem hó. Anélkül is sokat fáztam az elmúlt időszakban és nem viseltem volna jól még a rossz időt is. Lelkileg nagyon lenyomott volna és nem akartam mélypontra kerülni ismét.
-Oké, én a bejáratnál leszek-magyarázta Sophie, mikor megérkeztünk.-Üzenek, ha Justin megérkezik. Luna, te tudod, hogy hol van a beteg állatok kis barlangja.
-Igen-bólintottam nagyot nyelve.
Úgy izgultam, mintha fel kéne lépnem több millió ember előtt. Fogalmam sem volt, hogy mitől tartottam annyira, egyszerűen volt bennem egy kis bizsergés. Valami furcsa. Valami más. De, ha fegyvert fogtak volna a fejemhez, akkor sem tudtam volna megmondani, hogy mi volt az. Kicsit olyan volt, mintha nem is Evie, hanem én mentem volna randira, vagy mire.
-Evie, te az elefántoknál leszel-mutatott Sophie a húgomra, aki határozottan biccentett.-Menni fog-mosolyodott el a legjobb barátnőm, majd rákacsintott Evie-re, amitől kacajt kapott válaszul.
-Mikor ér majd...
-Menjünk-ragadott meg Evie, mielőtt befejezhettem volna a mondatom és elkezdett a helyeinkre húzni.
Szerencsére az ünnepek miatt nem sok ember volt ott, és akik igen, azok is inkább az állatokkal, vagy egymással voltak elfoglalva, nem velem. Főképp fiatal párok, vagy kisgyerekes szülők sétálgattak a kerítések között és boldogan magyarázták a gyerekeiknek, hogy miket látnak és mit kell tudni az adott állatról. Megható volt és szívet melengető, ahogy néztem őket, miközben a húgom a helyemre rángatott.
Sophie: Megjött.
Az üzenet csak pár perccel azután érkezett, hogy Evie jelezte, hogy a helyén áll.
A szívem a torkomban dobogott, a lábam heves ritmust ütött a padlón, a gyomrom görcsbe rándult, miközben félretettem az összes pasi gyűlölő gondolatomat. Nem akartam elszúrni ezt Evie-nek. Komolyan azt akartam, hogy boldog legyen, még akkor is, ha nem értettem egyet feltétlenül a döntésével. Ha ő azt érezte, hogy neki Justinra van szüksége, akkor nekem támogatnom kellett. Ha pedig megbántotta, akkor az én vállamon sírhatta ki magát. Ez volt a feladatom nővérként.
-Próba, próba, hallasz?-Kérdezte Evie a készüléken keresztül a fülemben.
-Igen, hallak. Te értetted, amit mondtam?
-Tisztán-jött azonnal a válasz.-Itt van-szólt bele izgatottan néhány másodperc után, majd hallottam, ahogy vett egy hatalmas levegőt.
-Oké, kezdjük-suttogtam magam elé, bár nem voltam biztos abban, hogy neki, vagy magamnak szólok inkább.
-Hát eljöttél-hallottam meg Justin hangját.
-Mondd meg neki, hogy tudni szeretted volna, hogy mit akar mondani.
-Kíváncsi voltam, hogy hogy szeretnéd helyre hozni-fordította le Evie, amit mondtam neki.
-Tudom, hogy nem lehet csakúgy helyre hozni, de el kell mondanom élőben, hogy mennyire sajnálom.
-Azzal, hogy azt mondod, hogy sajnálod, nem lehet mindent helyre hozni-válaszoltam, Evie pedig leutánzott.
-Tudom-sóhajtott a fiú, s a hangja tényleg meggyötört volt.-De én nem csak úgy mondom Evie. Hanem komolyan is gondolom. Egy barom voltam, hogy olyanokat vágtam a fejedhez és, hogy azt mondtam, hogy szakítani akarok.
-Erre hogy jöttél rá? Mi volt az, ami rávilágított?
-Az, hogy mióta összevesztünk, csak rád gondolok. Eddig is te voltál az első gondolatom reggel és az utolsó este, de miután összevesztünk és én ott kuporogtam a padlón az ajtómban, életemben nem éreztem magam még annyira egyedül. Rájöttem, hogy mennyire hülye voltam és, hogy nagyon szeretlek. Senki sem tudna a helyedbe lépni. És tudom, hogy idő, amíg visszakapom a teljes bizalmadat, de helyre akarom hozni, mert szeretlek.
Amit mondott és a szavak, amiket használt, kísértetiesen hasonlított valakire. Egészen pontosan Shawn szavajárására és a mi történetünkre. Shawn is az ajtóm előtt kuporgott és ezeket hajtogatta nekem, mióta újra találkoztunk, s ettől a szívem összeszorult, majd még gyorsabban kezdett zakatolni.
-Van, amit nem lehet helyre hozni. A bizalmamat nem lehet csak úgy elnyerni. Nem úgy működik, hogy te bocsánatot kérsz és máris el van felejtve minden, ami történt. A fájdalom nem múlik csak úgy el, Sh... Justin-javítottam ki magam, mielőtt kimondtam volna a nevét.
-Tudom. Hidd el, tudom, hogy mennyire nem könnyű megszerezni a bizalmadat. Emlékszem, hogy ez régen sem ment annyira könnyen, amikor a mi történetünk elkezdődött. De nem fogok lemondani kettőnkről Luna-hallottam meg magam mögül Shawn hangját, mire összerezdültem.-Innentől átveszem srácok, köszönöm-mondta a kis kütyübe, amiből neki is pihent egy a fülében.
-Na ne, ezt ne-hátráltam a fejemet rázva, de az amúgyis szűk és sötét helyen, a hátam hamar a falnak ütközött.
-Luna, hallgass meg kérlek-lépett elém, én pedig hallottam, hogy a húgom kinyomja a hívásunkat.
-Ezt már megbeszéltük Shawn, nem akarom újra átélni azt a fájdalmat, amit akkor-hajtottam le a fejem nagyokat pislogva a könnyek ellen.
-És én nem is akarok fájdalmat okozni neked Luna-nyúlt az állam alá és finoman megemelte az arcom.-Tudom, hogy hatalmasat hibáztam és nem lehet simán tovább lépni azon, ami történt köztünk. Azonban jár nekem, hogy megmagyarázzam a dolgokat. Életem legnagyobb hibája volt, hogy akkor szakítottam veled és az, ahogy tettem arra...nos nem is találok szavakat rá, de komolyan. Egy barom voltam, hogy ezt tettem veled. Bíznom kellett volna a kapcsolatunkban, csak féltem. És tudom, hogy ez nem mentség, de rájöttem, hogy mekkora idióta voltam és mindezek ellenére eléd álltam nem egyszer és elmondtam, hogy sajnálom. Őszintén-remegett meg a hangja.-Le sem tudnám írni, hogy mennyire szeretlek és ezen sem ember, sem távolság, sem idő nem változtathat. Megmondtam Honey-nak, hogy téged szeretlek és, ha kell, az egész világnak elmondom. Mert így van Luna, nem csak mondom. Még senkit sem szerettem úgy, mint téged.
-Ezt az egészet te tervelted ki?-Haraptam az alsó ajkamba, miközben a könnyek lassan és halkan folyni kezdtek az arcomon.-Te találtad ki, hogy ide csaltok? Hogy Justin és Evie lesz a két közvetítő?
-Mindannyian benne voltunk. Calebnek volt az alap ötlete és együtt javítottuk ki.
-Kijavítottátok?-Húztam fel a szemöldököm.-Te ezt így hívod? Azt hittem, hogy a húgomnak összetörték a szívét, erre kiderül, hogy az egész kamu volt. Mért csináltad?
-Azért, mert kellett egy ürügy, hogy találkozzunk-törölgette a könnyeimet és a háttérben megszólalt a One Direction Half a Heart című száma.
Tudtam, hogy ez is az ő művük.
-Mit vársz tőlem most Shawn? Hogy ugorjak a nyakadba és mondjam azt, hogy megbocsájtok mindent és folytassuk, ahol befejeztük? Mi a terv további része? Csakmert te pár napon belül megint elutazol a turnéd folytatására és én itt maradok. Akkor mi lesz? Megint szakítunk majd?
-Soha többet nem szakítunk majd Luna-rázta a fejét.-Nem hagylak el, mert szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, nem foglak magadra hagyni. Csak kérlek, válaszolj még egyetlen egy kérdésemre.
-Shawn...
-Kérlek-szakított félbe határozottan, mégis kétségbeesetten.
A szemeiben ott volt az a melegség, amibe beleszerettem. A tudat, hogy ezt kitalálták értem, forróságot robbantott a szívemben. Az érintése az arcomon, bizsergette a testemet. A porcikáim szinte üvöltöttek érte.
-Jó-sóhajtottam, s igyekeztem abbahagyni a sírást.
-Szeretsz még engem?
Hatalmasat kellett nyelnem, hogy ne essek ott helyben össze. A válasz annyira egyértelmű volt. Ha nem lett volna az, nem sírtam volna érte minden este titokban. Nem lettem volna féltékeny Honey-ra és nem hiányoltam volna, ahányszor csak megláttam a rózsát az asztalomon.
-Szeretlek Shawn, de nagyon félek. Félek, hogy megint itt hagysz és én összetörve kuporgok majd a szobámban, miattad sírva. Rettegek, hogy megint odaadom a szívem és nem becsülöd majd meg annyira, amennyire én becsültem meg a tied. Nagyon szeretlek, de...
-Nem foglak összetörni. Bebizonyítom Luna, esküszöm.
-Meglátjuk, hogy sikerül-e-suttogtam sóhajtva, majd bebújtam a karjaiba és jó mélyen magamba szívtam az oly' rég érzett illatát.
-A maradék pár napot, amíg még itt vagyok, csak neked szentelem majd-suttogta és megpuszilta a homlokomat.
Hihetetlenül hiányzott.