Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

28.

Luna:
-Mit akartok tőlem?-Kérdeztem rángatózva, hogy szabadulni tudjak, de semmi haszna nem volt.
-Beszélgessünk.-Vonszoltak tovább a kocsi felé.
-Én dolgozom! Eresszetek el!-Vetettem meg a lábam, így egy pillanatra megtorpantak, de nem volt nehéz a négy srácnak tovább rángatni az ötven kilómat se.
-Milyen harcias vagy Cica.-Lépett közelebb Drue.-Vigyázz, nehogy a végén még neked fájjon.-Nyomta meg az egyik sérült bordám, mire felnyögtem fájdalmamban és megrogytak a lábaim.
Nem akartam megadni nekik azt az örömöt, hogy kiabálok fájdalmamban, pedig az az érzés, ami elárasztotta a testem, az a fájdalom pokoli volt. Mintha ezernyi izzó vassal hasítanák fel a bőröm.
-Te barom!-Pofoztam fel, amikor összeszedtem magam.
-Viselkedj te kis....
-Hé!-Hallottam meg egy hangot mögülünk.-Nem hallottátok? Eresszétek el!
Ahogy felé fordultak, engem a karomnál fogva tartva, szembe találtuk magunkat Zaynnel. A kezei ökölbe szorultak, az izmai megfeszültek, miközben már-már ijesztő tekintettel nézte a fiúkat.
-Mért, mi lesz? Leénekelsz minket?-Nevetett fel Bryce.
-Haggyátok békén Lunat.-Lépett közelebb.
-Óvatosan Malik.-Szólalt meg Jesse.-Még a végén fájdalmat okozol neki.-Tette kezét a hasamra, s megnyomta azt, amitől a hegbe éles fájdalom hasított.
Ugyan szépen begyógyult a heg ahhoz képest, ahogy kinézhetett volna, de a nyomásokra és hirtelen mozdulatokra még nagyon érzékeny volt. A fájdalom, ami átszáguldott a testemen, ismét megrogyasztotta a lábam és kicsalt belőlem egy újabb fájdalmas nyögést.
-Baszd meg!-Tapostam a lábára, majd hasba könyököltem.
Zayn is elindult felénk, de rászóltam, hogy maradjon ott. Csak az kellett volna, hogy még őt is bajba sodorjam és a címlapok tele legyenek Zayn szétvert fejével és újabb pletykák szülessenek róla. Bruce-ékat tökön rúgtam-,amivel kicsaltam belőlük pár "ribanc" megnevezést-, s a fájdalom ellenére Zayn felé kezdtem futni.
-Ennyivel nem úszod meg Luna!-Hallottam Jesse hangját, de nem fordultam felé futás közben.-Ne feledd, az enyém vagy!-A hangja nehézkes volt, ahogy zihált a gyomron vágástól, de nem tudtam sajnálni.
Ahogy közelebb értem Zaynhez, a karjaiba vetettem magam és sírni kezdtem.
-Semmi baj Kislány, itt vagyok.-Szorított magához és elkezdett visszavinni a bisztró menedékébe.
Shawn, Caleb és Sophie is edzésen voltak, Jessi és Elena pedig még fakton, így nem tehettek róla, hogy nem voltak mellettem. De ha Zayn nem jött volna, nem mertem volna lépni és nem lett volna erőm még utána elfutni. Nem akartam hisztis picsa lenni, de amit tenni akartak, az gyakorlatilag ember rablás lett volna és az még csak a kezdet. Nem mertem belegondolni, hogy mi történt volna azután, hogy elvisznek valahova.
-Hogy kerültél ide?-Kérdeztem a nyakába fúrt arccal.
-Ajánlattal jöttem hozzád, de megláttalak kint.-Ölelt szorosabban.-Hogy hívják a munkatársad?
-Allison.
-Allison.-Lépett a pulthoz, de ezt is csak azért érzékeltem, mert nekiütődött a fenekem.-Ne haragudj, de L...
-Láttam.-Szakította félbe.-Vidd innen, hogy le tudjon nyugodni.
-Jól vagyok.-Szálltam le Zaynről és megtöröltem a szemeim, de a könnyek újra ellepték.
-Lu-lépett elém Allison.-Láttam mi történt. Menj haza és próbálj megnyugodni. Nincs baj.-Fogta meg a kezem.
-Biztos?-Néztem a szemébe.
-Persze te.-Ölelt meg.-Csak vigyázz magadra kérlek.
-Vigyázok.-Öleltem vissza.
-Oh és Mr. Malik.-Nézett rá, mikor elváltunk.-Vigyázz rá, amíg haza nem ér. És...-ekkor határozottsága elillant és láthatóan zavarba jött.-Kaphatok egy autogrammot?
Zayn elmosolyodott, majd odaadta neki, amit kért, aztán elkérte a munkatársam mobilját és csinált vele egy szelfit, amin puszit ad a lánynak. Allison nem volt az, akivel megosztottam minden apró részletét az életemnek. Nem volt ezer éve az ismerettségi körömben, de tudtunk egymásról dolgokat és volt bent nálam a kórházban, valamint, ha bármi volt, számíthattam rá és ő is rám. Jó volt boldognak látni és sokat jelentett, amit értem tett és bevállalta egyedül a maradék munkaidőt. Talán akkor még nem volt a baráti körünk kihagyhatatlan tagja, de akkor eldöntöttem, hogy változtatok majd ezen.
Zayn segített nekem beszállni a kocsiba, majd elindultunk. Azt hittem, hogy a megjegyzések ellenére Jesse-ék lemondanak rólam. Nem is értettem, hogy mért voltam nekik ennyire "értékes" és hogy mért kellettem nekik ennyire. Mivel ebben a naív hitbe ringattam magam, ezért a történtek miatt visszatért az a remegés, reszketés és fázás, ami akkor, mikor megütött és majdnem megerőszakolt. Ami ahhoz hasonlított, mikor beszakadt alattam a tó jege és beestem a fagyos vízbe.
-Magamhoz viszem Shawn.-Szakított ki Zayn hangja a gondolataimból.
-Nagyon rosszul van?-Kérdezte, s a bluethooth miatt a hangja felverte a kocsi csöndjét.
-Jól vagyok.-Szólaltam meg.-Komolyan, nincs gáz, nyugodtan hazavihetsz.-Néztem Zaynre.
-Zayn, most indulok, olyan gyorsan nálad leszek, amilyen gyorsan csak tudok. Vigyázz rá addig.
-Jól vagyok.-Ismételtem, de mintha ott sem lettem volna.
-Vigyázok, ígérem.
-Köszönöm. Sietek.-Mondta Shawn, majd kinyomta.