Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

23.

Luna:
Négy óra előtt egy kicsivel már izgalommal vegyes idegesség járta át minden porcikám. Voltam már ideges dolgozat miatt, fellépés miatt, verseny miatt, vagy akár előadás miatt. De ez egészen más volt. Valami furcsa elegy. Hányingerem volt, mint egy dolgozat előtt. Görcsölt a gyomrom, mint egy versen, előtt. Hevesen vert a szívem, mint mikor Shawnnal voltam és melegem volt, mint mikor Shawn megérintette a bőröm. Nem tudtam pontosan miért is van ez az egész, de abban biztos voltam, hogy Jesse-nél egy randi előtt sem volt semmi hasonló.
-Mi van, ha megkérdezi, hogy leszel-e a barátnője?-Kérdezte az ágyamon ülve Evie.
-Nem tudom.-Bújtam a rózsaszín, kötött, pulcsi szerű, combközépig érő ruhába, mely pont annyira volt feszülős, amennyire kellett.
-És ha nem kérdezi meg?-Tette fel a következő kérdést Sophie.
-Nem tudom. Csak szeretném jól érezni magam vele.-Vettem elő fehér tornacipőm.-Így jó leszek? Vagy túlságosan olyan, mintha nem érdekelne?-Forgolódtam a tükör előtt.-Jézusom, át kéne öltöznöm. Tegyek fel sminket? De Shawn nem szereti, ha valaki sminkeli magát és....
-Luna.-Kapták el karomat egyszerre.-Gyönyörű vagy.-Nézett a szemembe Sophie.
-És Shawn oda van érted. Még kócos hajjal és minionos pólóban is képes lenne újra beléd zúgni.-Nézett rám Evie.
-Szeretlek titeket.-Öleltem meg őket.
-Remélem Shawn a gatyájában hagyja az oda valót, mert nem szeretném megölni.-Jelent meg Jacob.
-Emiatt ne aggódj. De amúgy sem vagyok már kislány.-Nyújtottam ki a nyelvem.
-Valóban nem, épp ez a baj.-Mondta sóhajtva.-Gyönyörű vagy Hugi.
-Kösz Bátyó.-Nyomtam puszit arcára.
Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, amikor csöngettek. Az órára pillantottam. Pont négy óra volt. Shawn nem késik.
-Ajánlom, hogy mindent elmesélj majd.-Ölelt meg Sophie, mielőtt lementem.
Bólintottam, fogtam a táskám, majd lerohantam a lépcsőn. Ahogy kinyitottam az ajtót, szembe találtam magam vele. A fekete nadrágja kiemelte izmos lábait, a pulcsija pedig írtó szexi látványt nyújtott rajta. Végigmért, majd szemei elkerekedtek.
-Gyönyörű vagy.-Mondta alig hallhatón.
-Köszönöm.-Sütöttem le szemeim zavaromban.
-Ezt neked hoztam.-Nyújtotta át az addig kezében tartott rózsaszálat.
-Köszönöm szépen.-Adtam puszit neki.-Vízbe rakom és mehetünk.-Rohantam be vázáért.

Egy darabig csak álltam a palánknál és nem léptem a jégre. Csak a miénk volt a stadion, ahova elvitt Shawn. Gondolom kibérelte, vagy valakivel elintéztette, de az egész mesés volt. Shawn ahogy rálépett ment egy kört rajta. Annyira felszabadult volt a csúszós felüleleten. Olyan volt, mint éneklés közben. Önmaga lehetett. Lefékezett előttem, majd a kezét nyújtotta.
-Nem hagylak elesni. Vagy max rám esel.-Mosolyodott el bíztatólag.
Bizonytalanul kezemet hatalmas kezébe csúsztattam, mely szinte elnyelte enyémet, majd a jégrelépte. Azonban ahogy a korcsolyám él hozzáért a fagyott vízhez, megint ott voltam a víz alatt kisgyerekként és összerezdültem.
-Minden rendben?-Fürkészte arcom aggódva Shawn.
-Semmi. Csak életemben egyszer álltam jégen és akkor beszakadt alattam és a jeges vízbe estem.-Nevettem fel zavaromban halkan.
-Mért nem mondtad? Akkor nem korizni vittelek volna, istenem, annyira hü...-Megcsókoltam, hogy ne szídja magát.
-Le akarom győzni ezt a félelmet és meg szeretnék tanulni korcsolyázni.-Suttogtam homlokom az övének döntve, miután elváltunk.
-Biztos vagy benne?-Cirógatta arcom.
-Teljesen.-Néztem szemeibe.
-Akkor gyere.-Húzott beljebb óvatosan, majd mögém állt.-Itt vagyok mögötted, ne félj.-Suttogta fülembe, s közelebb húzott magához.-Olyan, mintha görkoriznál.-Indult el mögöttem engem tolva.
Próbáltam követni mozdulatait és megtalálni az egyensúlyom, ami sportomnak köszönhetően könnyen ment.
Talán órák teltek el, amikor sikerült magamtól egyre gyorsabban menni már, addigra rengeteg nevetésen és szócsatán, valamint csókon voltunk túl.
-Shawn.-Kiabáltam, mikor felé csúsztam.-Nem tudok megállni.-Figyelmeztettem, de ő nem mozdult.
Elkapott, azonban a lendülettől mindketten szépen elterültünk. Ő alul, én felül.
-Ne haragudj.-Mosolyogtam, de nem bírtam elszakítani tekintetem az övétől.
-Semmi baj.-Mosolygott ő is.-Gyakrabban eshetnél belém.-Simított ki egy tincset az arcomból és fülem mögé tűrte.
-Ebben egyetértünk.-Bólogattam, s alsó ajkamba haraptam.
Lassan közelebb hajolt. Jobban habozott, mint eddig bármikor. Tekintete szemeim és ajkaim közt cikázott, lehelete csikizta számat. Egy örökké valóságnak tűnt, amikor végre a hideg ellenére neki forró ajkai az enyémekre tapadtak. Rögtön viszonoztam édes csókját, ami minden alkalommal más volt, mégis ugyanolyan mesés pillanatokat okozott. Akkor nem számított, hogy mi van a világban, nem érdekelt, hogy mi lesz ennek az estének a kimenetele, csak hagytam, hogy Shawn egyetlen csókjával a fellegekbe repítsen és a világ legboldogabb emberévé tegyen.
Ahogy elváltunk, ajkai elváltak egymástól, mintha mondani akarna valamit, de aztán csak egy remegő sóhaj hagyta el a száját.
-Jöhet a randi második fele?-Nézett a szemembe.
-Van második fele?-Mosolyodtam el.
-Nem hagyom ennyiben a dolgot.
-És hova megyünk?-Tettem kezem hevesen emelkedő és süllyedő mellkasára, így érezve gyors tempójú szívét.
-Meglepetés.-Villantotta meg tökéletes fogsorát.
-Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.
-Még sosem okoztam csalódást a meglepetésekkel. Bízz bennem.
-Az életem is rád bíznám.-Simogattam arcát.