Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 8.

Figyelem!
Ebben a részben 18+-os jelenetek vannak. Ha nem akarod elolvasni, ugord át.✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤

Shawn:
Honey-val a Lunával történt veszekedésünk után egy nappal találkoztam és elmondtam neki, hogy mit érzek. Hogy őszinte legyek, jobban viselte, mint azt gondoltam. Nyilván nem volt boldog a szakítás miatt, hiszen fél évig fontos részei voltunk egymás életének, de nem landolt az itala a fejemen és pofont sem kaptam. Miközben a zongora előtt ültem, újra lejátszódott előttem a szakításunk története:
Idegesen doboltam az asztalon, miközben vártam rá. Ugyan erre a szünetre beköltöztem a családomhoz, ezt a beszélgetést a saját házamban akartam nyélbe ütni. Ott biztos volt, hogy nem fognak ránk nyitni, sem megzavarni, vagy minket nézni, miközben lezárunk egy korszakot az életünkben. A tekintetem folyamatosan az órára siklott, s a percek teltével a gombóc a torkomban egyre nagyobb lett. Nem akartam őt megbántani, vagy összetörni. Nem akartam ismét elkövetni azt a hibát, amit Lunával követtem el.
Amikor Honey kopogva jelezte, hogy megérkezett, akaratomon kívül is összerezdültem. A szívem a torkomban dobogott, a tenyerem izzadni kezdett, a gyomrom pedig összeugrott. Utáltam ezt az érzést, pedig meg sem közelítette azt, amit akkor éreztem, amikor szakítottam Lunával. Az a fájdalom pokoli volt. Konkrétan fizikailag és lelkileg is fájt. Azt éreztem, hogy lángol a testem és valami mázsás súly húz le a mélybe. Olyan volt, mintha fulldokoltam volna. Ez más volt. Nem volt olyan intenzív, újra bizonyítva, hogy ki iránt és pontosan mit is éreztem. Lassan álltam fel az asztaltól és a lehető leglassabban mentem az ajtóhoz is, miközben igyekeztem összeszedni a testem, a lelkem és a gondolataim.
-Szia-ölelt meg, amint beengedtem.-Minden rendben van? Elég vészjósló volt az üzeneted.
-Beszélnünk kell-nyögtem ki a szemébe nézve.-Kérsz valamit?
-Megijesztesz-nézett rám, miközben segítettem levenni neki a kabátját, s megrázta a fejét választ adva a kérdésemre.
Felakasztottam a ruhadarabot, s miután ő kibújt a cipőjéből, sóhajtva leültem vele szembe az asztalhoz. Egy pillanatra lehunytam a szemeim, hogy összeszedjem a gondolataimat, s hogy tudjam úgy kezelni, hogy nem teszek teljes kárt benne. Nem akartam még egy lányt összetörni.
Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam a szemem és összeakasztottam a tekintetünket. Már épp szóra nyitottam a szám, de akkor, mintha csak rájött volna, hogy mit akarok, megelőzött:
-Oh-nyögte ki, s nagyot nyelt.-Itthon vagyunk-hajtotta le a fejét, s a hangja megremegett.
-Ezt hogy érted?-Húztam össze a szemöldököm értetlenül, s a kezeim automatikusan ökölbe szorultak az idegességtől.
-Itthon vagyunk és Luna a szomszédod-nézett fel rám és nekem a szívem szakadt meg, ahogy láttam, hogy a tekintete könnyes.-Láttam, hogy hogyan néztél rá a fesztiválon és tudom, hogy miken mentetek keresztül. Most pedig megint találkoztatok és együtt töltöttétek a karácsonyt-mosolyodott el szomorúan.-Luna az igazi számodra, ugye?
A torkom összeszorult és levert a víz.
Velem szemben ült egy gyönyörű, kedves és okos lány, akivel fél évig egymás életének a legszebb részeinek bizonyoltunk. Ismertem az ő démonjait és küzdöttem a sajátjaimmal. Együtt harcoltunk a mindennapokkal. Segített kimászni a dögrömből, ami fogva tartott és rengeteg szép dolgot éltünk át együtt.
Szerettem.
De volt egy hatalmas baki a képletben: Ő nem Luna volt.
-I...igen-nyögtem ki a torkomat megköszörülve.-Honey, el nem tudom mondani, hogy mennyire saj...
-Nem kell magyarázkodnod Shawn-rázta meg a fejét és megfogta a kezem, majd kibontotta az öklöm.-Az érzéseiről senki nem tehet. Nem lehet őket irányítani. Sajnos nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele-húzta el a száját, de mintha a sarka felfelé görbült volna.
-Akkor megé...
-Megértem-bólintott, én pedig komolyan megkönnyebbültem, hogy nem nekem kell hebegnem és magyarázkodnom.-Megérdemled a boldogságot Shawn. Mindenkinek jár a szerelem. És az, ahogy egymásra néztek, az...-a hangja elcsuklott és legördült egy könnycsepp az arcán, amit én azonnal letöröltem.-Az valami csodálatos. Már a Szigeten feltűnt. Azért beszélünk majd még? Nem szakad meg a kapcsolatunk teljesen, ugye Shawn?
-Persze-öleltem magamhoz szorosan.-Persze Honey, mindig itt leszek. Szeretlek, csak...
-Csak belé vagy szerelmes-fejezte be ismét a mondatom helyettem, mire bólintottam.-Remélem, hogy helyre tudod hozni a dolgokat, mert talán azt mondja, hogy nem megy neki, de a szeme mást árul el.
-Én is remélem-sóhajtottam a hátát simogatva.
-Hát eddig nem megy fényesen-nyögtem fel és a homlokom a zongora billentyűire hajtottam, amitől az hangosan felnyögött, valami borzalmas kombinációt kiadva az amúgy gyönyörű hangokból.
A karácsony óta eltelt három nap katasztrofálisra sikerült, ha a Lunával való kapcsolatom helyrehozását vettem figyelembe. Már nem veszekedtünk. Ha beszélni kellett, beszéltünk, de teljesen távolságtartó és rideg volt. Ez talán jobban fájt, mintha veszekedtünk volna. Az legalább valami érzelmet váltott ki belőle. De az újabb találkozásaink alatt csak úgy beszéltünk, mintha egy riporter lettem volna, akinek kötelezően válaszolnia kell. Bezzeg Zaynnel meg olyan szoros lett a kapcsolata, hogy ahányszor megláttam őket, a kezeim ökölbe szorultak a látványtól. Andrew említette, hogy együtt fognak fellépni a Grammy-n, amin én Miley-val, de a Nialltől kapott informánciók alapján, köztük nem csak munkakapcsolat volt.
Félreértés ne essék, örültem, hogy nem volt magára hagyva, amikor én hátrahagytam és annak is, hogy ennyire felfelé ívelt a karrierje, de ettőlmég a féltékenység mardosott belül.
-Vajon ő is ezt érezte a fesztiválon, amikor meglátta Honey-t?-Motyogtam magam elé a kezeimet nézve, s összekulcsoltam őket.
Egyre gyakrabban tört rám a bűntudat okozta depresszió, ahányszor csak a történtekre gondoltam. És egyre sűrűbben éreztem magam világi baromnak, amiért ezt tettem vele.
-Kész! Zseni vagyok!-Rontott be a szobába Caleb harsányan.
-Persze Szívem, zseni vagy-helyeselt Sophie, de amikor felnéztem, láttam, hogy nem vette komolyan a barátját.
-Ne gúnyolódj Asszony-csapott a fenekére játékosan, majd lehuppant a fotelbe és rám nézett.-Megmentettelek Tesó, zseni vagyok-vigyorgott rám.
-Mit csináltál?-Vontam össze a szemöldököm és a szar hangulatom ellenére elmosolyodtam.
-Kitalált valamit, hogy hogyan tudjatok Lunával megint normálisan beszélni-ült az ölébe Sophie, nekem pedig a szívem kihagyott egy ütemet.
Mióta elhagytam őt, csak erre vágytam.
-És mi a terv?-Fordultam teljes testtel feléjük, s a lábam magától kezdett pattogni a földön.
-Előre szólok, hogy Aaliyah, vagy Evie és a barátaik is benne kell, hogy legyenek-figyelmeztetett.-De beszéltem már velük és elvileg mindjárt itt vannak. Talán Evie jobb lenne, olyan szempontból, hogy ha Aal lenne a dologban, akkor "nem lenne természetes"-mutatott idézőjeleket-a te reakciód.
-Caleb, egy szavadat sem értem-ráztam meg a fejem a szemöldököm ráncolva.
-Mindjárt megérted, csak megvárjuk a lányokat-kacsintott rám mutatva, Sophie pedig felnevetett.
-Kicsit be van most pörögve.
-Jó, de honnan tudjátok, hogy Luna bele fog menni? Vagy hogy nem rohan majd el, ahogy meglát?
-Bízz bennem Shawn-kért Caleb lényegesen komolyabban, mint ahogy eddig beszélt.
-Amúgysem rohanna el-nézett a szemembe Sophie.-Tagadhatja és mondhat mást, de nagyon hiányzol neki Shawn. Próbál továbblépni és boldog lenni. Nem hagyja, hogy a depresszió maga alá gyűrje, de mióta elmentél, csak árnyéka önmagának. Próbáltuk benne tartani a lelket, meg a srácok és Cami is mellette volt, de senki sem tud téged pótolni a számára.
-Azt mondta, hogy nem tudna megint bízni bennem-nyeltem nagyot lesütve a szemeim.
-Nehezen tudna inkább szerintem-mosolyodott el halványan, de abban a mosolyban egyszerre volt bíztatás, remény és szomorúság.-Amit tettél, tényleg elég szemét húzás volt, de valamilyen szinten megértem a te oldaladat is. Nem lépett túl rajtad és ugyanúgy szeret. Helyre kell hozni, ennyi-biccentette oldalra a fejét.
Szóra nyitottam a szám, hogy elmondjam, hogy mennyire reménytelennek éreztem magam, de a húgom és az ő társasága belépett a szobába, ezzel belém fojtva a szót.
-Akkor nézzük a tervet-csapta össze a kezét Caleb, majd összedörzsölte őket, mint a mesefilmek gonosztevői, mi pedig száz százalékosan neki szenteltük a figyelmünket.