Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 26.

Shawn:
Még percekig meredtem az ajtóra, amin Luna sírva kisétált és nekem a szívem szakadt meg. Utána akartam rohanni, de az a részem, amelyik tudta, hogy egy ilyen helyzetben jobb őt egyedül hagyni, nem engedte, hogy mozduljak. Igazából teljesen leblokkolt a testem, miközben a szemeimből könnyek hullottak.
Nem is az történt, amit látott. Messze nem. Tetejében Ziggy kényszerített rá és pontosan ezt akartuk kijátszani Camival. Azt hittem, hogy sikerült is, de Luna látta és teljesen félreértette a dolgot. Másodjára törtem össze a szívét, pedig ez állt a lehető legmesszebb tőlem.
A telefonom rezgése ébresztett fel a transzból, amit az ajtó bámulása váltott ki belőlem. Amikor előhalásztam a zsebemből Brian üzenete adott egy virtuális pofont.
Brian: Luna a reptérre akar menni. Most találj ki valami megoldást, vagy egy életre elveszíted.
A vészcsengő azonnal üvölteni kezdett a fejemben és kicsit sem tetsző szavakat vágott hozzám:
El fog hagyni! Elvitte a cuccait, bőrönd volt a kezében, mi a francért vesztegeted az időd?! Hogy biztosan elveszítsd őt? Csakmert ez fog történni, ha most nem mozdulsz!
Idegesen a hajamba túrtam, majd mielőtt felfogtam volna, hogy mit csinálok a lábaim elindultak Andrew szobája felé. Nem kopogtam, de nem is volt időm erre. Helyette gondolkozás nélkül feltéptem az ajtót és elhadartam a szavakat:
-Luna elment, mert látott valamit, ami nem az volt, amit hisz.
A gépeket bújó férfiak lassan rám emelték tekintetüket, s értetlen tekintettel fürkészték az arcom.
-Most ezt higgadtabban, részletesebben és lassabban, ha kérhetem-pislogott a menedzserem, de Dean, mintha megértette volna, hogy mit mondtam felpattant az ülőhelyéről.
-Hova ment Luna? Mit csináltál vele?
A számat elhagyta egy reszketeg sóhaj, s a lábaim feladták a szolgálatot, így a fotelba zuhantam. Megdörzsölve az arcom próbáltam eltűntetni a sírásom nyomait és lehiggadni, de csak az járt a fejemben, hogy elveszítettem őt.
-Shawn!-Szólt rám erőteljesen Dean, amire felkaptam a fejem és ismét észbe kaptam.
-Amikor megérkeztünk a géppel Ziggy megint felhívott. Azt mondta, hogy idézem: cuki a kis színjátékunk Camival, de ez nem elég, mert az emberek kételkednek. Azt mondta, hogy többet kell mutatnunk és megint előadta, hogy hogy jár Luna, ha nemet mondok-sóhajtottam fel újra.-Úgyhogy elmondtam Camilának, hogy többet kell mutatnunk és megbeszéltük, hogy kijátszuk a dolgot. Luna azt hiszi, hogy megcsókoltam Camit, pedig erről szó sincs. Mégcsak a szánk sem találkozott, mert mind a kettőnk hüvelykujja ott volt, hogy véletlenül se történjen semmi, amit nem akarunk. De Luna ezt nem így látta, úgyhogy teljesen kiborult. Összetörtem a szívét, pedig semmi rosszat nem tettem és most úton van Briannel a reptér felé, hogy haza repüljön. Kérlek mondjátok, hogy megvan ami kellett. Hogy tudjuk, hogy miért csinálja és ma a koncerten kitálalhatok-kapkodtam közöttük a tekintetem a hajamat markolászva idegességemben.
-Igen, megvan-felelte Jake, amire felkaptam a fejem.
-Komolyan?-Kerekedtek el a szemeim, amire Andrew csak annyit reagált, hogy felállt és meglóbálta a telefonját:
-Visszahívom Lunát. Azt mondom, hogy valamit muszáj megbeszélnünk személyesen a lemezével kapcsolatban, addig nyugtassátok le-biccentett Jake és Dean felé, akik határozottan bólintottak.
-Mit találtatok? Mondjatok már valamit-sürgettem őket, ugyanis a testem remegése még a jó hír hallatán sem múlt el.
-Ziggy sikkasztott-nézett a szemembe Jake komolyan.-Kihasználta, hogy szeretnek titeket Camival az emberek együtt és így növelte a bevételét a Señoritának, amit aztán magán zsebbe tett. Nem olyan rég beszéltem egy otthoni barátommal, Ziggy nem lesz többet útban. Sikkasztás és zsarolás miatt hosszú évekre börtönbe csukják, nem tud majd többet ártani nektek. Viszont most ezt muszáj lesz tisztáznod Lunával.
-Márha nem túl késő tisztáznom és elhiszi nekem, hogy tényleg nem csaltam meg-hajtottam le a fejem, s az ujjaim a tarkómra fonva szorítottam a nyakam, hogy ne boruljak teljesen ki.
Komolyan úgy volt, ahogy elmondtam. Szó nem volt a szánk találkozásáról. Ott volt az ujjunk és csakis azzal találkoztak az ajkaink maximum. És mindezt azért, hogy Ziggy végre békén hagyjon minket. Annyira úgy terveztem, hogy a koncert előtt, amikor visszamegyünk a barátainkkal való lógásból a szobánkba akkor elmondom neki, hogy az a barom megfenyegetett és a koncerten meg az embereknek is kitálalok, erre ez történt.
Elrontottam.
Csakis ez lebegett az arcom előtt és ettől pillanatról pillanatra egyre jobban megszakadt a szívem.
-Luna szeret téged-lépett mellém Dean és a vállamra téve a kezét megszorította azt.
Lassan ráemeltem a tekintetem, s éreztem, hogy a szemeim megint égni kezdenek.
Nem tudtam elviselni a tudatot, hogy talán ezzel a megcsalásnak tűnő, nem megcsalással teljesen elvesztettem őt, pedig pont az ellenkezője volt a célom. Hogy végre minden igazság kitudódjon és teljesen egymáséi lehessünk.
Barom.
-Te nem láttad azt, ahogy rám nézett-akasztottam össze a tekintetem a fiúéval.-Nem láttad azt a fájdalmat a szemében és...szerintem gyűlölet is volt benne-nyeltem nagyot a torkomban ragadt gombóc ellen, de az ettől csak még nagyobbá vált ott.
-Az ki van csukva-rázta a fejét Dean komoly tekintettel.-Hidd el, hogy így van. Luna nem tudna gyűlölni téged-ült le a karfára.-Ahhoz túlságosan szeret. És azok után, amennyi rosszon átmentetek már igazán kijár nektek a boldogság.
-Igen, én is ezt hittem, ezért is volt az a műcsók. Be akartam vallani neki, hogy Ziggy mivel zsarolt meg, miután visszajöttünk volna, de csak rontottam a helyzeten. Mi van, ha ez pontosan azt jelenti, hogy nem illünk össze? Mi van, ha ez a sors keze és az nem akar nekünk közös jövőt?-Remegett meg a hangom, de valahol mélyen egy kis ördög hangosan nevetett rajtam.
Az, amelyik szórakoztatónak találta, hogy pont Dean az, aki megvigasztal és segít nekem. Biztos, hogy én magam is jót röhögtem volna ezen a szituáción és gondolaton, ha nem lettem volna annyira pocsék állapotban. Ha nem éreztem volna azt, hogy kihúzták alólam a talajt.
-Ezt a gondolatot azonnal felejtsd el-jött vissza Andrew a telefonálásból.-És gondold át inkább, hogy mit fogsz mondani a rajongóknak és Lunának.
A lány nevét hallva azonnal felkaptam a fejem.
-Tényleg rá tudtad venni, hogy visszajöjjön?
Ekkor Andrew ajkaira hatalmas mosoly ült ki és a hátamat megveregetve azt felelte:
-A menedzsere vagyok, nem igazán tudott volna ellenkezni.
Szerintem életében soha nem játszotta ki ellenem ezt a kártyát és biztos voltam abban, hogy Lunánál sem alkalmazta volna, ha nem én kértem volna, hogy tegye meg. Ha nem arról lett volna szó, hogy mi boldogtalanok vagyunk. Ugyanis Andrew mindig is úgy kezelt, mintha a fia lettem volna és mióta Luna az életünk része lett, azóta őt is a szíve alatt hordta, mégha nem is tudott mellette lenni, amíg ő suliba járt, én meg turnéztam.
Andrew megadta a kezdő lökést, márcsak magamat kellett annyira összeszednem, hogy helyrehozzam mindazt, amit elrontottam azon a napon, mégha nem is állt szándékomban mindez.
Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem és köszönöm a dolgot, majd fogtam magam és lassan felállva elindultam vissza a szobámba, hogy átgondoljam, hogy hogy fogom jóvá tenni mindazt, amit tettem.