Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

22.

Figyelem! Ebben a részben enyhén 18+-os részek előfordulhatnak! Ha nem akarod, ne olvasd el, hanem majd folytasd a kövivel!✋✋🔞🔞🔞😘😘😘❤❤❤

Luna:
-Várj.-Vált el egy pillanatra.-Gyere.-Húzott fel a földről, majd ölébe kapott és az öltözőbe cipelt.
Azonnal ajkaimnak esett nyelvét is bevetve és a falnak nyomott, miközben fenekemnél fogva tartott. Forró, kieresedett teste, bedurrant izmai és lent dudorodó ágyéka testemnek és egyre lüktető nőiességemnek feszült. Mozgatni kezdte csípőjét és lejebb engedett, hogy férfiassága, ami egyre keményedett a nadrágjában, nőiességemnek dörzsölődött. A levegőt kapkodni kezdtük és teljesen az ösztöneim vezéreltek, amikor meghúztam haját és én is elkezdtem a csípőm mozgatni, mire felnyögött és fenekembe markolt, amivel elérte, hogy én is felnyögjek és ajkába haraptam. Nyögésének hangja átszáguldott a testemen és egyre pulzáló nőiessébembe végződött. Gyorsabban mozgatta csípőjét és elvált ajkaimtól, majd forró, megduzzadt, telt, nedves ajkaival elindult nyakamon. Soha, senki nem ért még hozzám így. Nem csak száraz puszik voltak. Nyelvével érintette a nyakam, amitől egész testem libabőrös lett és én autómatikusan is jobban szorítottam magamhoz, amitől fülembe nyögött. A mellbimbóim megkeményedtek, ahogy egyik kezével végigsimított testemen és egész testem remegett. A tudat, hogy egyetlen érintéssel el tudja ezt érni nálam, megrémísztett, de abban a pillanatban nem tudott érdekelni. Többet akartam és nem akartam, hogy vége legyen. A mellkasom összeszorult, a szívem ezerrel vert és ez nem az edzéstől volt. A vérem felpezsdült és felforrva a fülembe lüktetett, bugyim elázott, hogy már nadrágom is kezdett elázni.
-Biztos akarod ezt?-Suttogta fülembe zihálva, rekedtes hangon.
Nem volt erőm megszólalni, így csak egy bólintásra futotta tőlem. Folytatta nyakam felfedezését, s egyik keze rátalált mellemre. Óvatosan belemarkolt, mire újabb nyögést hallattam és végigkarmoltam erős hátát. A nadrágja már nagyon feszült, s éreztem nincs neki sok, ahogy nekem sem volt. Megharapta a nyakam, mire egy remegő, jól eső sóhaj hagyta el a szám. Még mozgattuk csípőnk egy darabig, közben egymás testét fedeztük fel kezünkkel és szánkkal, amikor mindkettőnk átlépte a gyönyör kapuját. A testemet még sosem érzett forróság öntötte el, az agyam elhomályosult, tekintetem üvegessé vált, mindenem remegett és gyengének éreztem magam, miközben zihálva próbáltam normalizálni légzésem és hevesen verő szívem nyugtatni. Shawn is hasonló állapotban volt, ugyan is lecsúszott a fal mentén, teste remegett, a levegőt kapkodta, arca kipirult, erősen zihált és tekintete fátyolos lett, de annyi volt benne, hogy megfordítson és karjaiba zárjon. Összekulcsolta ujjainkat és heves légzése nyakamat simogatta, miközben arany, kis ketyegője gyors tempóját éreztem a lapockámon, ami mellkasához ért. Olvastam már, hogy valaki anélkül elő tud idézni orgazmust, hogy levenné a ruhát a másikról, de azt álmodni sem mertem volna, hogy én ezt egyáltalán átélem, nem hogy Shawnnal és életem első orgazmusaként. Shawnnal, aki egyszerre vad és gyöngéd. Aki addig nem csinál semmit, amíg azt nem mondom és eleget tesz a kéréseimnek.-Merültem gondolataimba, amikből Shawn még mindig rekedt és gyenge hangja szakított ki.
-Megvagy?-Kérdezte aggódva.
-Shawn, mégcsak nem is szexeltünk, amivel fájdalmat okozhattál volna.-Hajtottam hátra fejem nyakhajlatába.
-Tudom, de...
-Jól vagyok.-Szakítottam félbe.-Sőt, a jobbnál is jobban. Ez eszméletlen volt.-Mondtam erőtlenül, s hangom vékonysága távolian hatott.-Ne haragudj, hogy nem állok még k...-Egy csókkal belém fojtotta a szót.
-Ne kérj bocsánatot.-Suttogta, mikor elváltunk.

***

-Kik vannak még a listán a híres barátaid közül, akik meg akarnak ismerni?-Bújtam bele a combközépig érő, nem túl kivágott ruhába.
-Hát, Camila biztos, továbbá Ariana, meg Bebe és Alessia biztosan.-Feküdt az ágyamon engem nézve.-De biztos lesznek többen.-Mosolygott.
-És minden ilyen alkalommal elmegyünk majd bulizni?-Léptem a tükör elé.
-Ez most nem Charlie miatt van.-Lépett mögém és kezeit összekulcsolta hasamon.-Hanem miattad.-Helyezte állát a nyakhajlatomra.-Hogy kikapcsolj. Húzós hét volt és rád fér.
Elmosolyodtam és fejem az övének döntve, egyik kezemmel a hajával játszva néztem rá a tükörből.
-Pontosan kik is jönnek ma?-Mosolyodtam el.
-Niallék, a banda, Jessiék, Calebék, Dean, Connor, Brian meg Charlie és ügye mi.
-Kissé sokan leszünk, nem gondolod?
-Egy szórakozóhelyen nem mindegy?-Kuncogott.
-Jó, csak kérdeztem.-Tettem fel kezeim védekezésképp.-Talán át kéne öltöznöm.-Tereltem a témát.
-Nem kell. Gyönyörű vagy.-Simította át hajam egyik vállamról a másikra gyöngéden.-Csak nem nagyon hagylak majd egyedül.-Suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.-Nem akarom, hogy beléd kössenek, vagy rád mozduljanak.-Nyomott puszit a fülem mögé.
Autómatikusan eldöntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen, s ajkaimat elhagyta egy jól eső sóhaj.
-Ott lesz Sophie, Jessi és Elena, mellettük láthatatlan vagyok.-Suttogtam mellkasának dőlve.
-Számomra te leszel ott az egyetlen lány, hiába lesznek ott több százan.-Haladt lefele nyakamon, mire térdeim megrogytak.
-Mert elfogult vagy.-Vezettem egyik kezem göndör fürtjeibe.
-Itt nem elfogultságról van szó.-Kezdte levezetni egyik kezét a combomon, miközben tovább puszilgatott.
-Shawn.-Remegtek meg lábaim.-A többiek mindjárt itt lesznek és még meg kell csinálnom a hajam.
-Megcsinálom neked.-Adott még egy utolsó puszit a nyakamra, majd az ágyra ültetett.-Hogy szeretnéd?
-Csak egy fonást.-Mutattam meg, hogy hol.-Parkettába.
-Máris Édes.-Nyomott puszit az arcomra, majd elkezdte befonni.
Édes.-Visszhangzott a fejemben, amitől forróság öntötte el a mellkasom, onnan tovább terjedve minden porcikámban, bizsergést hagyva maga után.
-Kész is van.-Szólalt meg, ezzel kiszakítva a gondolataimból.
A tükörhöz sétáltam és megnéztem magam.
-Milyen ügyesen fonsz hajat.-Fordultam felé mosolyogva.
-Camila tanított. Meg hát... Van egy húgom, szóval muszáj voltam megtanulni.-Nevetett fel édesen.
-Hallottam olyat, hogy több van köztetek Camilaval, mint barátság.-Vettem fel az emelt talpú tornacipőm, közben valami keserű íz keletkezett a számban.
-Rólunk is azt mondták már akkor, amikor még tényleg semmi nem volt köztünk.-Szállt le az ágyamról.
-Volt olyan, hogy köztünk nem volt semmi?-Fontam össze karjaim a mellkasom előtt.
-Az elején.-Lépdelt felém.
-Ha jól emlékszem az első percben rám hajtottál.-Néztem szemeibe.
-Féltékeny vagy?-Húzta fel szemöldökét.
-Ch, dehogy.-Kaptam fel a bőrdzsekim, s elindultam lefelé.
-Szerintem de.-Jött utánam vigyorogva.
-Nem vagyok a csajod, hogy féltékeny legyek.-Szaporáztam meg lépteim, de hatalmas lépéseivel beért.
-Pedig szerintem az vagy. Látszik rajtad. Befeszültél.-Kezdte masszírozni a nyakam.
-Állj már le.-Löktem el kezeit.-Nem vagyok féltékeny! Jogom sincs féltékenynek lenni!-Emeltem meg a hangom, s mérgesen felé fordultam.
Shawnból kitört a nevetés, hogy egyik kezét mellkasára tette, s enyhén előre görnyedt.
-Most mi olyan vicces?-Kérdeztem felháborodva.
-Irtó aranyos vagy, amikor dühös vagy, meg mikor féltékeny.-Nevetett még mindig.
-Menj a francba Mendes.-Hagytam el a házat, a kulcsot a zárba téve.
-Luna.-Futott utánam, miután bezárta az ajtót.-Várj már, ne csináld ezt kérlek.
-Kösz, hogy bezártál.-Nyúltam a kulcsért, de elrántotta a kezét.-Add vissza.-Nyúltam ismét érte sikertelenül.
-Visszaadom, ha már nem haragszol. Szóval.-Nézett a szemembe.-Haragszol?
-Inkább tartsd meg a kulcsot.-Fordultam el tőle, majd elindultam Sophie és Caleb felé, akik Shawnék háza előtt álltak.
-Ne csináld már Luna.-Futott utánam.-Kérlek.-Nyúlt a kezemért, de elhúztam.
-Most hagyj.-Húztam össze magam.
-De...
-Shawn hagyj.-Szakítottam félbe, mire elkapta a karom és maga felé fordított.
-Pontosan mi bajod?-Fürkészte arcom.
-Semmi.-Mentem volna tovább, de nem engedett el.
-Luna, mi a baj? Hallom a hangodon, hogy van valami. Mivel bántottalak meg?
-Semmivel Shawn, engedj el.
-Nem. Mi a baj?
-Nem szeretem, ha nem vesznek komolyan, vagy, ha learanyosoznak, vagy cukiznak.
-De komolyan veszlek.
-Azért nevettél ki az előbb.-Forgattam meg szemeim.
-Nem rajtad nevettem.
-Hanem min?
-Luna, téged komolyan veszlek. A helyzet volt vicces, de nem szégyen beismerni, ha féltékeny vagy.-Nézett mélyen a szemembe.
-De nem vagyok féltékeny.-Háborodtam fel megint.-A te dolgod, hogy mi van közted és Camila között és nem kell magyarázkodnod nekem, mert nem vagyok a csajod.-Fordítottam hátat neki, majd csatlakoztam Calebékhez, de még hallottam, ahogy azt mondja:
-Ha nem félnék, hogy elveszítelek, már rég a barátnőm lennél.-Sóhajtott szomorúan, mire egy pillanatra megálltam.