Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 22.

Shawn:
Amint kicsit hidegebb fejjel tudtam gondolkozni, Andrew konyha részébe sétáltam és tárcsáztam FaceTime-on az Island Records vezető fejét. A lábam idegesen járt a földön és a szívem is ezerrel zakatolt a mellkasomban, miközben nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne roppantsam össze a telefont. Ez nem volt benne a szerződési feltételekben. És Andrew soha nem is használt úgy, mint egy bábut. Éppen ellenkezőleg, mindenben támogatott, mégha hülyeség is volt. Mindig elmondta a véleményét, de nem erőltette rám. Ha nem tudott hatni a makacsságomra, akkor hagyta, hogy a saját bőrömön tapasztaljam meg, hogy hibáztam. Mint például Luna esetében...ő volt az egyetlen, akinek meséltem a tervemről tavaly ilyenkor. Elmondta, hogy mennyire nem ért vele egyet és, hogy szerinte nem kellene ilyen drasztikus lépésekhez folyamodnom. Azt mondta, hogy mi meg tudnák oldani, de minimum találnák jobb megoldást. Viszont én annyira hülye voltam és-, mint említettem, makacs-, hogy nem hallgattam rá. Hát...azóta elég jól megtanultam a saját bőrömön, hogy mennyire másképp kellett volna.
-Szervusz, Shawn-vette fel a telefont Ziggy néhány csöngés után.
A szeme alatti táskákból ítélve vagy nem rég kelt, vagy le se feküdt, esetleg én keltettem. Bármelyik is volt a helyes válasz, engem egy kicsit sem érdekelt. Annyira ideges voltam, hogy tojtam kábé mindenki másra és ugyan főképp a kapcsolatom miatt zavart ez az egész, nem az volt az egyetlen ok. Én nem azért akartam énekes lenni, hogy utána úgy ugorjak, ahogy ő fütyül nekem. Ő, aki kábé azon kívül, hogy engedélyezte Amdrew-nak azt, hogy szerződtessen, semmit nem csinált. Tisztában voltam vele, hogy ez fontos kulcsa volt annak, hogy oda jussak, ahova, de ez volt az egyetlen "hegy", amit megmozgatott értem. Utána mindent Andrew tett értem, ő pedig csak meresztette a seggét az irodájában. Semmiféle segítséget, vagy támogatást nem adott. Kábé semmit sem köszönhettem neki.
-Helló, Ziggy-néztem egyenesen a szemeibe, már amennyire ez lehetséges volt, miután videóhívásban beszéltünk.
-Andrew elmondta már a nagy hírt?
-Pontosan ezért hívlak-feszültek be az izmaim, s az állkapcsomat is annyira szorítottam egymáshoz, hogy a fogaim is belesajdultak.-Ziggy, erről nem volt szó-kezdtem, de a férfi azonnal közbeszólt.
-Nem, nem volt szó, de megtörtént. Ilyen az élet, Shawn és neked kötelességed megadni a rajongóidnak azt, amire vágynak.
-A kapcsolatom a rajongóimmal őszinte, ez viszont egy bazi nagy hazugság lenne, amit le kéne nyomnom a torkukon-szorult ökölbe a szabad kezem, amiben nem a telefont fogtam és a kis körmöm ellenére is éreztem, ahogy azok a tenyerembe állnak.
-Ez csak egy kis füllentés-vont vállat sóhajtva, s megforgatta a szemét.-Úgy sem tudnak semmit a magánéletedről, most kapnak egy kis ízelítőt, nem nagy dolog, Shawn. Fogod Camila kezét az utcán, átöleled, meg néha adsz neki puszit, az a te dolgod eldönteni, hogy hova, nem szólok bele.
-Milyen nagylelkű-jegyeztem meg keserűen, szinte tocsogva az iróniától.
Ez Ziggy-nek kicsit sem tetszett.
A tekintete elsötétült és az arcizmai úgy megfeszültek, mintha botoxoltatott volna. Még a kamerán át is átjött az a sok negatív érzelem és harag, amit abban a pillanatban az irányomba táplált. Szerintem fejben háromszor el is átkozott. Sőt...elátkozott, aztán belefojtott egy kanál vízbe. Vagy ezerszer rosszabbat tett.
-Idefigyelj, Shawn-kezdte ellenkezést nem tűrően-, mindannak, amit te tőlünk kapsz azért, hogy éld az álmod; hogy emberek milliói rajongjanak érted; hogy dalokat adj ki; hogy klipeket forgathass és turnékra járj, ezeket mind mi álljuk. A legkevesebb, hogy te megteszed mindezt értünk és gyakorlatilag magadért. Nem nagy ügy eljátszani mindezt. Talán a végén még valami sokkal jobb sül ki belőle. De ez most kell, hogy növeljük a bevételt, megértetted?
Nem, egyáltalán nem értettem.
Az Island Records-nak minek kellett növelniük a bevételt? Így is remekül állt és álltunk, még Andrew is elmondta, hogy évről évre, sőt, hónapról hónapra döntöm meg a saját és világ rekordjait is. Folyamatosan új rajongók csatlakoztak, akik támogattak. Mindig újat villantottunk és kaszáltunk. Nem értettem, hogy mi a fenéért olyan fontos Ziggy-nek, hogy pont azt a dalt, ami szerintem amúgyis siker lett volna, még megsokszorozzuk bevételileg. Valami nagyon nem stimmelt a háttérben és talán ezért voltam annyira bátor, hogy kimondjam:
-Nem-feleltem annyira higgadtan, amennyire csak tudtam abban az állapotomban.-Nem értem. Mi van, ha nem vállalom? Amikor mellettetek döntöttem, egy szó sem esett arról, hogy a magánéletembe is beleszóltok majd.
-Amikor mellettünk döntöttél-emelte meg a hangját idegesen, de aztán egy nagy levegőt véve visszavett-, akkor megbíztál bennünk és vállaltad a következményeket. És én most úgy döntöttem, hogy te és Cami el fogjátok játszani, hogy egy pár vagytok.
-És, ha nemet mondok?-Húztam fel a szemöldököm, s éreztem, hogy az idegeim és az izmaim is pattanásig feszülnek.
Nem voltam soha az a nagyon káromkodós, mindenkit elküldök a francba típus. De abban a pillanatban igen közel álltam ahhoz, hogy őt igenis elküldjem az anyjába.
-Ha nemet mondasz?-Szaladtak fel az ő szemöldökei is a homlokán.-Természetesen megteheted-kezdte el játszani az ártatlant.-Ebben az esetben nincs más dolgod, mint most azt mondani, hogy nem és kinyomnod a hívást-vonta meg a vállát, s én már készültem, hogy megteszem, de amikor szóra nyitottam a szám, folytatta:-De remélem, hogy ebben az esetben felmérted annak a lehetőségét, hogy Luna milyen károkat szenvedhet.
Na ezt nem kellett volna.
A pattanásig feszült idegeim és izmaim abban a pillanatban olyan ütést kaptak, amibe mindegyikük belerogyott. Még a lábaim is majdnem feladták a szolgálatot és éreztem, hogy lesápadok.
-Ezt...ezt meg hogy érted?-Kérdeztem kiszáradt torokkal, s igyekeztem rájönni, hogy mégis honnan jött rá arra, hogy Luna kábé az egyetlen, amivel megfoghat.
Én nem mondtam el neki, hogy együtt vagyunk és ezer százalékosan megbíztam a csapatomban és a barátaimban is annyira, hogy tudjam, hogy ők sem voltak. Ez esetben pedig vagy nagyon jó megfigyelő volt, vagy szimplán beletrafált a dologba. Én pedig megadtam neki azt az örömöt, hogy láthatta rajtam, hogy ez mennyire elevenembe talált.
A férfi arcára egy vérfagyasztóan ördögi mosoly ült ki, majd újra megvonta a vállát.
-Csak arra gondoltam, hogy Luna még viszonlag friss tagja a mi kis gépezetünknek. Igen könnyen kiszedhető alkatrész ebben a folyamatban. A karriere, a tovább tanulása, a megélhetősége. Mindenbe van beleszólásom és befolyásom. Nemet mondasz? Legyen, megértem. Ki akarná ezt eljátszani, amikor a szíve teljesen más emberhez húz. Nem hibáztatlak, én sem kockáztatnám a barátságom Camilával csak azért, mert valaki ezt mondta. De remélem, hogy azt tudod, hogy Luna sorsa és gyakorlatilag a lelke a kezemben van. Egy pillanat alatt távolíthatom el a hírességek sorából és ugyanennyi idő alatt törhetem össze a szívét egy olyan hírrel, ami vagy igaz, vagy nem. Például-gondolkozott el teátrálisan-, Shawn felhívott a klip forgatása után, hogy elmondja mennyire köszöni ezt, mert rájött, hogy kihez is húz igazán a szíve.
-Ezt nem teheted-szűrtem a fogaim közt, s mintha a levegőt kiszívták volna a tüdőmből.
-Igazad van, nem tehetem. De mennyi mindent tesznek az emberek, amit elvileg nem tehetnének. Elég, ha bogarat ültetek a fülébe, a többit majd megoldjátok ti magatoknak. De persze nézhetjük más honnan is. Nem kell kírúgnom, csak egy gyors imidzs váltást véghez vinnem rajta. Két pillanat alatt lehet Luna Blake-ből, a lányból, aki bevállalja önmagát, sosem mutat túl sokat és általában egyedül nyomja. A lány, aki miniatűr ruhákban, mondjuk Luke Hemmings oldalán alakít valakit, aki teljesen más, mint ő maga. Valaki, aki esténként már nem Shawn oldalán talál vígaszt, hiszen ő összetörte a szívét-biggyesztette le az alsó ajkát mű szomorúsággal, én pedig éreztem, hogy teljesen megtörtem.
-Ne tedd-feleltem halkan az orrnyergem masszírozva.-Kérlek, ne. Vállalom, esküszöm, megteszem Camival, amit csak lehet.
-Én is így gondoltam-bólintott elégedetten, mint aki jól végezte a dolgát.-Ha ez bejön a rajongóknak, emeljük a tétet. Oh, és...Lunának egy szót se arról, amit az előbb mondtam, mert tudni fogom, ha elmondod neki és meg is teszem őket-mutatta fel mutatóujját fenyegetőn, majd kinyomta a hívást.
Abban a pillanatban legszívesebben elhajítottam volna a mobilom. Már emeltem a karom, hogy megtegyem, de valaki mögém lépett és elkapta azt. Ahogy rákaptam a tekintetem az aprócska lányra, minden haragom felett győzedelmeskedett a kétségbeesés.
-Hallottad?-Kérdeztem mélybarna szemeibe nézve, s a hangom megremegett.
-Nem az egészet-felelte Cami a fejét rázva, majd kivette a kezemből a telefont és magához ölelt.
Én úgy adtam át a súlyom szegénynek, mint régen anyának, amikor rossz napom volt a suliban és sírnom kellett.
-Hogy mondom majd el neki? Most akartuk végre felvállalni, ennek semmi értelme...minek neki a plusz bevétel?-Motyogtam Camila hajába megtörten.
-Majd együtt megoldjuk valahogy-simogatta a hátam a kis kezével.
-De ez...ez akkor sem stimmel, valami nem jó ebben az egészben-ráztam a fejem, s próbáltam megfejteni Ziggy észjárását.
-Andrew-ék már rajta vannak az ügyön-próbált meg nyugtatni, de túl jól kiismertem már az évek alatt.
Ő is bizonytalan volt. Neki sem álltak össze a dolgok és ez zavarta. Cami sosem szerette, ha nem ő irányíthatja a dolgait, márpedig ez nem az ő irányítása alatt folyt.
-Hogyan tovább? Hiszen megfenyegetett, hogy Lunát...
-Hallottam-szakított félbe finoman.-Azt már hallottam, de bíznunk kell Andrew-ban és Jake-ben. Most a legfontosabb, hogy bármennyire ijesztő és nehéz, de el kell mondanunk Lunának. Meg fogja érteni, hogy nem mi döntöttünk így.
Tudtam, hogy a legjobb lány barátomnak igaza van. Nos...legalábbis nagyon reméltem.