Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

19.

Luna:
Megfogtam a kezét, majd a fürdőbe húztam.
-Zuhany, vagy fürdés?-Fordultam felé, miután bezártam az ajtót.
-Fürdés.-Mosolyodott el, de látszott rajta, hogy kissé aggódik a dolog miatt.-Figyelj.-Léptem elé.-Ha nem szeretnéd, nem kell.-Néztem a szemébe.
Őszintén én is valamilyen szinten tartottam a dologtól. Még senki nem látott meztelenül és bár szégyenlős nem voltam, azért hangulatomtól függött mennyire viseltem ezt a dolgot jól. Ráadásul Shawn annyira tökéletes volt. Tökéletes testtel. Én meg.... Haggyuk inkább. Bár neki mániája volt, hogy gyönyörű vagyok, én a nulla önbizalmammal mindent mondtam volna, csak gyönyörűt nem.
-Szeretném...csak...
-Tudom.-Szakítottam félbe.-Oké, legyen az, hogy szépen apránként, oké?
-Oké, egy próbát megér.-Nyitotta meg a vizet.
Bólintottam, majd mélyen a szemébe néztem. Épp a pólóm szegélyéért nyúltam volna, amikor Shawn megfogta a kezem és fejem fölé vezette, majd levette rólam a pólóm, tartva a szemkontaktust. Mikor levette a ruhadarabot, elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy.-Suttogta, de nem szakította meg a farkasszemezést.
Éreztem, hogy elpirulok, ezért csak inkább közelebb léptem hozzá és levettem róla is a pólót. Végigsimítottam tökéletes testét. Erős mellkasát, bordás hasát, majd izmos karjait is, mire közelebb húzott magához és lassan kigombolta a nadrágom, s abban a helyzetben hálát adtam, hogy visszaváltottam a saját ruhámra, nem pedig a show alatt rajtam lévő darabban voltam. Hatalmasat nyeltem, amikor Shawn elkezdte levenni rólam a gatyát, s térdeim megremegtek, amikor adott egy puszit a hasamra. Kiléptem a ruhadarabból, majd hagytam egy kis időt Shawnnak, aztán mikor biccentett, hogy megvan, én hámoztam le róla gatyáját. Ott állt előttem egy szál bokszerben. Hatalmasat nyeltem, ahogy minden porcikáját agyamba véstem, miközben a Hold fénye az ablakon besütve emelte ki jobban izmait. Shawn egyszer csak közelebb lépett, majd oldalamon átsimítva a derekemra, felcsúsztatta kezét a melltartó csattomhoz, amitől kirázott a hideg.
-Biztos vagy benne?-Kérdezte, mielőtt kicsatolta volna.
Egy pillanatig haboztam, de aztán bólintottam. Neki nem kellett több. Kicsatolta a fehérneműm, majd a pántokat lassan levezette vállaimról. Egy másodperc alatt végigmért, majd újra szemeimbe nézett. Ő látott először ruha nélkül. Ő volt az első, akivel hajlandó is voltam mindezt átélni. Ő volt, akivel másra is készen álltam volna életemben először. A szívem hevesen zakatolt, hogy már a fülemben hallottam és azt hittem a kis ketyegőm kiüti bordáim. Mellkasom furcsa nyomás szorította, gyomromban pedig kábé egy állatkert ébredt. Ez az egész csak akkor lett "rosszabb", amikor levettem Shawn bokszerjét és elém tárult férfiassága. Nem mintha bármit terveztem volna, de már csak a hosszát látva is megborzongtam. Igyekeztem nem sokáig nézni-ahogy ő nevezte, Franket-hanem vártam, hogy megszabadítson utolsó darabtól, ami eltakarta a maradék bőrfelületet, ami még nem volt meztelen. Mutatóujját beleakasztotta a ruhaneműm szegélyébe, majd közelebb húzott magához és szinte kínzó lassúsággal letolta rólam a darabot, amíg az magától le nem esett. Ezután kezeit derekamra tette és megcsókolt. Kezével hátam és fenekem simogatta, miközben én hajába túrva csókoltam vissza. Ahogy meztelen testem az övének simult, olyan varázs kerített hatalmába, mely még soha. Mely akkor sem volt még, amikor ruhában csókolt. Ez pedig a vágy volt. A vágy, hogy ne csak csók legyen. De nem az a vágy, ami az öltözőben volt. Ez sokkal erősebb volt. Sokkal erősebb és vadabb. Tartanom kellett magam, hogy Shawnnak se legyenek kellemetlen pillanatai és ne is siessünk el semmit. Az oxigén hiány ezúttal segítségemre volt, amikor elváltunk. Shawn a szemembe nézett és mosolyogva kisimított egy kósza tincset az arcomból. Én is elmosolyodtam, elveszve barnás szemeiben, majd megfogtam kezét és a kádhoz húztam. Belemásztunk, majd felkavarva a habot Shawn mellkasának dőltem, ő pedig erős karjait körém fonta.
-Luna, el...el kell mondanom valamit.-Kezdte.
Hangja olyan volt, mintha vívódna, küzdene maga ellen, mintha mázsás súly nehezedett volna a lelkére. Ijedten ültem fel és felé fordultam.
-Baj van?
-Mondhatni.-Sóhajtott lemondón.
-Mi az?-Fürkésztem arcát.
Amíg gondolkozott mit mondjon, minden pillanat óráknak tűnt. Idegtépő óráknak. A szívem zakatolt az idegességtől, a mellkasom kellemetlen nyomás feszítette szét és szorította egyszerre, mintha valaki, vagy valami ülne a mellkasomon.
-Shawn, mi a baj?-Fogtam meg a kezét szemébe nézve.
-A...az van, hogy van ez a pánikbetegség dolog...-Mondta, de mintha nem találta volna a szavakat.-A fellépések előtt, muszáj vagyok bevenni gyógyszert, hogy a szívem ne verjen ezerrel....e...enélkül nem tudok koncertezni. Enélkül és a terapeutám nélkül.
-Shawn ezzel semmi baj nincs.-Tettem egyik kezem az arcára.
-De van, mert szeretnék gyógyszer nélkül koncertezni. Csak nem megy.
-Szerintem képes vagy rá.-Cirógattam arcát.-Menni fog, de ettőlmég ez az egész semmin nem változtat. Érted? És mikor először fel tudsz majd lépni gyógyszer nélkül, akkor ott keszek veled és eszméletlenül büszke leszek rád. És szorosan magamhoz ölellek és valószínűleg sírni fogok.-Könnyeztem be már a gondolattól is.-De addig is itt vagyok neked és támogatlak.
Shawn szemében is megcsillant pár könnycsepp, de hirtelen magához rántott és szorosan megölelt, mintha ezt nem akarta volna mutatni.
-Nem tudom mi lenne velem nélküled.-Suttogta karjaiban tartva.
-Én sem, hogy velem nélküled.-Simogattam izmos karját.
Teste forróbb volt, mint a víz, amiben ültünk. A szíve gyors zakatolását éreztem mellkasánál és a légvételei is remegőek voltak. Amíg meg nem nyugodott, így ültünk. Aztán visszakerültünk előbbi pozíciónkba. Ő nekem adott egy darabot magából azzal, hogy elmondta, csak gyógyszerrel a szervezetében tud fellépni. Úgy éreztem én is tartozom neki valamivel, ami belőlem egy darab.
-Azt hiszem nekem is el kell mondanom valamit.-Vettem nagy levegőt.-Az az kettőt, ha a Bruce-szal történteket is nézzük.
-Luna, ne...
-Shh.-Tettem mutatóujjam ajkaira, mire csak elmosolyodott és adott rá egy puszit.-Szóval....ügye mondtam, hogy Caroline-nak az egy éve történt halálának dátuma hétfőre esik. Tudod ő később csatlakozott a mi kis társaságunkhoz. Sophie és én már kis korunk óta barátok voltunk, ő suliban lett a harmadik tagja a csapatunknak, de ugyanolyan fontosak voltunk egymásnak. Ugyanúgy szerette a te zenédet és oda volt érted, mint Sophie. A közös dalunk a Memories volt. Minden szívfájdalom után azt hallgattuk és az volt a kedvenc száma. Ő is találkozni akart veled és el akart jutni egy koncertedre és igen, nem olyan szinten, mint ők, de hallgattalak. Bár úgy mint emberről akkor sem volt jó véleményem. Ezt így utólag nagyon sajnálom. Egy éve...-Elcsuklott a hangom.-Egy éve elmentünk szórakozni, de apa azt mondta legyünk otthon éjfélre. Már a sarkon voltunk, amikor jött az autó és a zebrán elütötte Caroline-t.-Remegett meg a hangom.-A sofőr nem állt meg, Caroline pedig repült egy pár métert. Annyira hirtelen történt. Az egyik pillanatban még sehol nem volt az autó és arról beszélgettünk, hogy miket tervezünk a jövőben. Azt beszéltük, hogy hiába nem bírlak elmegyünk egy koncertedre miattuk. Amikor odarohantam hozzá, megfogtam a kezét. Könyörögtem, hogy bírja ki, amíg kiérnek a mentősök, akiket Soph akkor már hívott, de mélyen tudat alatt tudtam, hogy vége, csak én ezt nem akartam elfogadni. Caroline megpróbálta megszorítani a kezem és alig hallhatón megkért, hogy énekeljem el neki a Memories-t és megígértette velem, hogy egyszer elmegyek egy koncertedre Sophie-val. Énekelni kezdtem és a dal felénél Caroline gyenge szorítása elmúlt, miközben becsukta szemeit. Mikor kiértek a mentősök megpróbálták újraéleszteni, de már késő volt. Caroline-t rá egy hétre eltemettük. A temetésén is ezt a dalt énekeltem a szűk társaság előtt, akik eljöttek akkor. Ezek után Sophie még közelebb került hozzád idézőjelesen én pedig még jobban eltávolodtam. Téged hibáztattalak, pedig mégcsak a létezésünkről sem tudtál, de rád vetítettem ki a haragom és a gyászom, magam sem tudom miért. Talán azt hittem, hogy ha nem a koncertedről beszélgettünk volna, akkor nem történik ez. Vagy nem tudom. Pszichológushoz kellett járnunk vagy fél évig és minden hónapban látogatjuk Caroline sírját. Hol együtt, hol külön. Olyankor mindig elmesélem neki, hogy mi történt és viszek a kedvenc virágából, majd eléneklem a dalunkat.-Meredtem magam elé és fel sem tűnt, hogy sírok, amíg egy könnycsepp bele nem cseppent a vízbe buggyanó hangot kiadva.-Magamat is hibáztattam és azt kívántam bár visszacsinálhatnám, hogy bár engem ütött volna el az autó.-Ekkor már zokogtam.-Gyakrabban kéne járnom hozzá. Gyakrabban kéne beszélnem hozzá és énekelnem a kedvenc dalát.
Shawn csak szorosabban magához ölelt. Fejemet a mellkasába fúrva zokogtam. Shawn nem jött a tipikus "sajnálom, részvétem", sem pedig a " ne mondj ilyet, nem a te hibád, ennek valamiért így kellett történnie" szöveggel, amiért írtó hálás voltam. Helyette, mikor kezdett csillapodni a sírásom, a hátamat simogatva megszólalt:
-Holnap elmegyünk a sírjához a rádiózás után. Beszelünk vele és ott próbálunk.
A szavak...hogy kettőnkről beszélt, ettől melegség járta át minden porcikám. Lassan felnéztem rá, úgy éreztem magam, mint mikor egy kisgyerekkel közlik, hogy eljön a bohóc a szülinapi bulijára.
-Komolyan mondod?-Néztem szemeibe.
-Caroline megkapja a koncertet tőlem és láthatja, ahogy az egyik legjobb barátnője milyen erős és gyönyörű és hogy Shawn Mendes-zel énekel.-Törölte le a könnyeket az arcomról.
A nevét úgy mondta ki, mintha egy másik személy lenne, mintha az a Shawn, aki ott ült velem a kádban egy sima, nem híres énekes lenne, hanem egy átlag ember. Tudtam mért mondja így. Amiért értekelte, hogy nem nézek utána a neten, s amiért tetszett neki, hogy átlag emberként kezeltem. Abban a pillanatban Shawn Mendes csak egy fiú volt, aki egy kádban ölel magához egy lányt. Egy átlagos fiatal volt, nem a híres kanadai énekes, akikért milliók rajonganak.
-Köszönöm Shawn.-Csókoltam meg finoman.
-Ezen nincs mit.-Suttogta, miközben visszacsókolt.
Egyik kezével az oldalam simogatta, míg másikkal az arcom cirógatta. A forró víztől a keze is lángolt, szinte perzselte a könnyektől hideg arcom, de ettől csak még mámorítóbb volt az egész. Az pedig még egy lapáttal rátett, hogy még érződött ajkain az öltözőkben megevett eper édes és savanyú mennyei kobinációjának íze. Ez most nem a vad csók volt, amitől karmolni akartam a hátát és levenni a ruháját. Ez most a szenvedélyes, érzelmekkel teli, nyugtató csók volt. Ami elfeledtette velem a fájdalmakat, a problémákat, minden rosszat a földről. Ami elvezetett egy olyan világba, ahol nincs gonoszság, erőszak és kegyetlenség. Ahol csak egy rét van, amin Shawn karjaiban fekve élvezem, ahogy a Nap édesen simogatja meleg sugaraival az arcom és a virágok csiklandózzák a ruhámból kilógó bőrfelülelet.
Mikor elváltunk, azokba a nyugtatóan barna, édes szemekbe néztem.
-Fáj még a hátad a...karmolásoktól?-Hajtottam le fejem.
-Luna.-Emelte meg államnál fogva, hogy ránézzek.-Nekem tetszenek a körmeid nyomai a hátamon.-Cirógatta arcom, s ettől csak elpirultam.
Még pár könnycsepp ugyan csordogált az arcomon, de Shawn gondoskodott róla, hogy ne cseppenhessenek le és ne azokra figyeljek.
-Először csináltam...mármint én még nem...-Habogtam, de félbeszakított.
-Tudom.-Hangja együttérző volt.-És semmit nem csinálok veled, amíg nem állsz rá készen és azt nem mondod, hogy szeretnéd.
Nem válaszoltam, csak megöleltem és arcomat a nyakába fúrtam.
-Pedig amúgy...-Kezdtem, de nem váltam el tőle.-Imádom az olyan Daddy-s, meg "Just Friends"-es és ezekhez hasonló képeket és gifeket.
-Tényleg?-Tolt el, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Igen. Erről még senkinek nem beszéltem, de így van.-Sütöttem le szemeim.-Most nyugodtan kinevethesz.
-Nem nevetek. Szerintem ez tök normális. Ettőlmég semmi nem változik.-Ölelt újra magához.-De nem úszod meg. Mit mondott Bruce?-Kérdezte, de nem engedett el.
-Azt, hogy...hogy tök mindegy hányan próbálnak megvédeni, megszereznek maguknak.-Húztam össze magam.
-Nem hagyom, hogy bántsanak.-Simogatta hátam.
Ezek után nem is tudom mi volt pontosan. Talán elnyomhatott az álom, mert szinte teljes képszakadás, de reggel Shawn egyik pólójában, egy bugyiban, Shawn karjaiban keltem az ágyamban. Annyira tökéletes volt az egész, amíg meg nem néztem az instagramot...