Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 12.

Luna:
-Mondd, minden oké?-Pillantott rám Sophie, miközben kipakoltuk a rágcsákat és italokat.
Végül anyáék megengedték, hogy nálunk legyen a buli, amin a barátainkkal együtt terveztünk elköszönni Shawntól. Sophie pedig átjött segíteni még mielőtt a többiek ideértek volna, hogy ne egyedül kelljen megcsinálnom mindent.
És, hogy minden oké volt-e?
Azt azért nem mondanám, de kifejezetten rossz sem volt a helyzet. A Shawnnak való kiborulásom után azt éreztem, hogy a testem megtisztult és a lelkem kicsit megkönnyebbült. Talán tényleg ki kellett volna öntenem valakinek a lelkem már korábban is, de nem tudtam, hogy ki az, akinek ezt megtehetném. Tudtam, hogy Sophie meghallgatott volna, ha arra lett volna szükségem, de én képtelen voltam neki kiönteni az aggodalmaim azok után, hogy a sok mélypontomkor mellettem állt. A lányok is támogattak a nehéz időszakok alatt és a fiúk is mellettem voltak, így egyikőjüket sem akartam terhelni.
Na nem, mintha Shawnt akartam volna, de valahogy ő mindig pontosan tudta, hogy mi van bennem. Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de megértette, hogy mi van a lelkemben, olyankor is, amikor senki más nem tudta. Sejtelmem sem volt, hogy azért, mert ennyire jól kiismert, vagy mert alapból volt egy ilyen kötelék köztünk, de egyáltalán nem bántam soha, hogy ez így volt. Néha kicsit zavart, hogy minden alkalommal a lelkembe látott, mert azt éreztem olyankor, hogy képtelenség elrejtenem azt, ami bennem van, még akkor is, ha jót tett általában, hogy kiborulhatok. Mindenkinek szüksége van magánéletre és arra, hogy egyedül is rendezni tudja azt, ami a lelkében van. Nekem is sokszor szükségem volt, ugyanakkor volt valami szép és megnyugtató abban, hogy tudtam, hogy Shawn mindig ott áll mellettem.
-Persze, minden-tettem le a sósperecet a kisasztalra.-Csak rossz belegondolni, hogy ez az utolsó előtti nap, amit itthon tölt és láthatom. Februárig csak egy hónapot kell várnunk majd, de mégcsak most kaptam vissza és most megint el kell engednem, tudod?-Húztam el a számat, miközben leültem a kanapéra és hatalmasat sóhajtottam.
-Miben maradtatok kapcsolat szempontjából?-Ült mellém és átkarolta a vállaimat, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.
-Együtt vagyunk, ezt tőle kaptam-mutattam meg a karperecet, amit azóta egyszer sem vettem le, s az ajkaimra mosoly görbült.-Ha hiányzik nekünk a másik, akkor csak megérintjük és az rezegni kezd neki.
-Ez irtó édes-nézte meg mosolyogva.-Akkor ezekszerint minden jó most köztetek?
-Igen, minden. Naponta bocsánatot kér és elmondja, hogy mennyire szeret. Visszatért a napi kis cetlis üzenetekhez és szokott hozni egy szál rózsát is.
-Nem bántad meg, hogy megbocsájtottál neki?
-Egyelőre azt mondom, hogy nem. Nagyon remélem, hogy ez így is marad majd.
-Szerintem igen-simogatta a vállam.-Shawn nagyon szeret téged és rájött, hogy hibázott. Kizárt, hogy önszántából még egyszer megbántana.
-Most nem lesz könnyű a következő időszak a kapcsolatunk szempontjából. Biztos, hogy meg fogjuk szenvedni a távolságot, de megéri, ha ezzel őt kapom.
-Titeket már semmi nem választhat el egymástól. Az lehetetlen, ti sokkal jobbat érdemeltek a szenvedésnél.
-Bárcsak ennyire egyszerű lenne-sóhajtottam hatalmasat.-Hogy azt mondjuk, hogy jobbat érdemlünk és így jobbat is kapunk. Annyival egyszerűbb lenne az egész, ha nem lennénk híresek.
-Igen, de gondolj bele, hogy akkor mennyi kalandtól esnétek el-döntötte a fejét az enyémnek és szorosabban ölelt.
-Tudom-haraptam az alsó ajkamba, majd felnéztem rá.-Veled és Calebbel minden rendben?
-Teljesen-csillant meg a szeme szerelmesen, amitől az én szám megint mosolyra görbült.-Olykor vannak veszekedéseink, ez tény. Múlt héten kicsit összekaptunk, dehát ilyenek minden kapcsolatban vannak, még egy barátiban is. Ahányszor van egy egymásnak feszülésünk, ő háromszor édesebb és romantikusabb dologgal engesztel ki.
Feltápászkodtam, hogy alaposan szemügyre tudjam venni a legjobb barátnőmet, akinek a szeme jobban csillogott, mint ezer csillag az égen, ahányszor csak szóba került a párja. Ez akkor sem volt másképp. Az íriszei hihetetlenül csillogtak, a szíve hevesen zakatolt, amit a nyakán lévő ér el is árult nekem, a szája letörölhetetlen mosolyra fordult és az arca pirosan jelezte, hogy mennyire szereti a fiút.
Szerettem így látni őt. Szerettem, hogy boldog és, hogy van egy támasza, akkor is, ha én nem tudok ott lenni neki mondjuk egy koncert, vagy munka miatt. Ezekért egyébként mindig szégyeltem magam. Utáltam, hogy olykor nem tudtam ott lenni neki, amikor szüksége volt rám.
-Tudod, hogy mennyire aranyos vagy ilyenkor?-Biccentettem oldalra a fejem és az alsó ajkamba haraptam.-Rád van írva, hogy mennyire szerelmes vagy.
-Tényleg így van-sütötte le a szemeit és elkezdte piszkálni a ruhája szegélyét.
-Úgy szeretlek így látni Soph. Hihetetlenül fogsz hiányozni, amikor Shawn után megyek majd.
-Te is nekem-fogta meg a kezem, s elengedett egy szomorú mosolyt.
-Tényleg, hamár így elmenetel, meg pasik, Caleb tovább tanul végül? Vagy hagyja és elkezd dolgozni? Vagy Shawn után jön? Mik a tervei?
-Az a terve, hogyha felveszik, márpedig fel fogják, mert nagyon okos és remek jegyei vannak, akkor levelezősön tanul, mint te és Shawn után megy, hogy támogassa. Rengeteget évődött, hogy itt maradjon velem, de neki Shawnra és az utazásra van szüksége. Én mondtam neki, hogy menjen. Szóval tudom, hogy mit érzel-sóhajtott elkeseredetten.-Neked Shawn holnap megy el, nekem Caleb csak a suli végén, de már most rettegek, hogy milyen lesz és, hogy hogyan fogjuk megoldani-rázta meg a lehajtott fejét, s a hangja kicsit megremegett.-Néha azon gondolkozom, hogy jó-e, hogy ilyen hamar megtaláltuk azokat a fiúkat, akikkel le akarunk élni egy életet. Szerinted?-Pillantott rám, én pedig finoman a vállamra hajtottam a fejét.
-Fogalmam sincs Soph-sóhajtottam hatalmasat, s elkezdtem a haját simogatni.-De én azt vallom, hogyha boldogok vagyunk és szeretjük őket, ők pedig minket, akkor nem is szabad ilyeneken gondolkozni. Mióta bekerültem az énekesek világába, rájöttem, hogy egyáltalán nem szabad ilyeneken gondolkozni, hanem örülni kell, hogy van egy biztos pontunk. Valaki, aki boldoggá tesz és akit te is boldoggá tehetsz.
-Nagyon bölcs lettél-nézett fel rám, s bár komoly volt, a szemében megcsillant valami huncut fény.
Halványan elmosolyodtam, majd a fejem az övének döntve, magam elé szegeztem a tekintetem.
-Sophie, szerinted a te szüleid mit szólnának, ha lelépnél itthonról?-Kérdeztem, kissé félve a reakciójától.
A legjobb barátnőm azonnal felkapta a fejét a vállamról, majd rám fókuszált a tányérnagyságúra kerekedett szemeivel.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy, hogy már gondolkoztam ezen a dolgon, de mivel azt hittem, hogy Caebbel összeköltöztök, vagy közös tervetek van ezért nem akartam felhozni.
-Luna Elizabeth Angela Blake, azonnal mondd el, hogy mi forog a gyönyörű fejedben, vagy szétrúgom a segged-húzta ki magát határozottan, s miután a teljes nevemet használta, tudtam, hogy nem viccel.
-Nos, azon gondolkoztam, hogy Brian és Caleb ott vannak Shawnnak a turnékon, koncerteken, klipek forgatásán, szóval szinte mindig, hogy Shawn ne szakadjon el önmagától. Azért, hogy egy kicsit embernek érezze magát, ne csak a híres bábunak. Ott vannak, mint lelkitámasz és hát, ha te is bevállalnád, hogy levelezősön végezd a sulit majd, akkor...nos, tudod...-motyogtam zavaromban.-Szóval nekem is kéne egy ember, aki emlékesztet arra, hogy ki vagyok és olykor megráz, ha a nyomás felülkerekedne rajtam. Tudom, hogy Shawn is mellettem lesz, de mivel mind a ketten benne vagyunk ebben, ráadásul a kapcsolatunkat elég nagy nyomás terheli, ezért nem árt, ha velem van egy barát-néztem a szemébe, mire neki a lélegzete elakadt.
Az alsó ajka elvált a felsőtől és a szemébe könnyek szöktek.
-Azt akarod, hogy veled menjek, ha vége a giminek?
-Csak akkor, ha te is szeretnéd. Így Caleb mellett maradhatnál és nekünk sem kéne szétválni. Na meg ne felejtsd el, hogy világot láthatnál. Nem mondom, hogy könnyű lesz a sok utazás és suli mellett, meg tudom, hogy mind a ketten mennyire családcentrikusak vagyunk, valamint kimaradnál a koleszos, meg sulis bulikból. Ezeket mind számba kell venned, én is megtettem, de rájöttem, hogy igazából sosem voltunk azok, akik elmentek a sulis bulikba, mindig inkább magunknak csináltunk a barátainkkal, csak ritkán volt, hogy nem. Szóval, amennyiben a szüleid is belemennek és te is szeretnéd, akkor én nagyon remélem, hogy velem tartasz majd ebben. Természetesen abban a pillanatban, hogy azt mondod, hogy elég, hazajöhetsz és kiszállhatsz az egészből, de...
-Persze, hogy veled megyek-ugrott a nyakamba mosolyogva, de a könnyei eleredtek.-Csak mi lesz a többiekkel?
-Jessica és Elena is valószínűleg a fiúkkal mennek, már a múltkor is említették ezt, szóval akkor ugrott be, hogy te pedig jöhetnél velem, csak eddig nem tudtam, hogy Caleb miatt hogyan vezessem fel-magyaráztam, de az én könnyeim is eleredtek a meghatottságtól.
-És Andrew engedni fogja?-Hajolt el a szemembe nézve, s a sajátját törölgetve.
-Brian és Caleb is ott van, ráadásul bír téged. Szerinted azon fog múlni, hogy egy emberrel többen vagyunk-e, vagy sem?
Szóra nyitotta a száját, ám az ajtón belépő két fiú megszakította, hogy egy hang is kijöjjön rajta.
-Jaj, idő van-törölgettem a szemeim, ahogy rájuk néztem.-Sziasztok-álltam fel, de ők úgy néztek ránk, mintha szellemet láttak volna.
-Mi a baj?-Fogta azonnal a két keze közé az arcom Shawn.
-Sophie, mi történt?-Fürkészte a barátnője arcát is Caleb, mire mi összenéztünk és mosoly szökött az ajkainkra.
Sophie visszafordult Caleb felé és mélyen a szemébe nézett, miközben én Shawnhoz bújtam.
-Megyek veled és Lunával év végén-válaszolta Sophie, s a könnyei újra eleredtek.
-Velünk jössz a turnéra?-Remegett meg Caleb hangja is.
-Igen-ugrott a fiú karjaiba Soph, mire Caleb megpörgette a levegőben, Shawn pedig engem szorított magához.