Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

54.

· · • • • Június • • • · ·

Luna:
Miközben felvettem a ruhát, amit Andrew az év végi koncertre szerzett nekem, a tekintetem automatikusan a mű rózsára siklott, amit Shawntól kaptam Valentin-napra. Amikor odaadta az egész csokrot még nem tűnt fel, hogy az egyik mű. Csak akkor esett le, amikor már a vízbe raktam és Shawn mögém lépve azt suttogta a fülembe:
-Amikor az utolsó rózsa is elhervad, csak akkor múlik el a szerelmem irántad.
Régen biztos, hogy nyálasnak találtam volna ezt az egészet, sőt a Valentin-napot sem ünnepeltem volna, de akkor a szívem teljesen elolvadt és a mellkasom leírhatatlan forróság öntötte el. Azóta ott pihent az asztalomon és minden nap legalább ötször megszagoltam, mert befújtam Shawn parfümével.
Az elmúlt félév után kicsit sem bántam, hogy végre vége lesz a tanításnak és már a fellépés sem feszélyezett. Miután Jesse-t elkapták, erőt kellett gyűjtenem, hogy képes legyek tanúskodni, de sikerült elérni, hogy a javítóba csukják őt és a másik három barmot, akik aszisztáltak ahhoz, amit velem művelt. Nem volt túl pozitív időszak, amíg folytak a tárgyalások és az otthoni hangulat sem a legüdítőbb korszak volt, de miután vége lett, mindannyian fellélegeztünk. A karrierem is felfelé ívelt: kijött az első albumom, a Met gálán felléptem és már terveztük, hogy hogyan lesznek a későbbiekben a dolgok. A gálán való szereplés viszont megmutatta, hogy az emberek tényleg szeretik, amit csinálok és utána már nem féltem mások előtt szerepelni. Minden helyrejött szép lassan a hónapok alatt és Shawn olyan csodás dolgokat talált ki a kapcsolatunknak, hogy ne érezzem magam rosszul, amiért nem hozzuk nyilvánosságra a dolgot, amit álmodni sem mertem volna. A Blair és köztem lévő nézeteltérés a színházas dolog után rendeződni látszott, de nem mertem elkiabálni és a barátaim sem voltak oda az ötletért, hogy Blair velünk jöjjön a közös programokra, mégis próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz. Azt éreztem, hogy minden túlságosan is rendben van, de ahányszor ezt megemlítettem a lányoknak, mindig azt mondták, hogy ne görcsöljek előre a jövőn, hanem élvezzem ki azt, ami van.
Kopogás hallatszott lentről, amikor épp a felsőmmel babráltam, így kissé szitkozódva mentem le. Út közben háromszor botlottam meg és kétszer majdnem leestem a lépcsőn, viszont, amikor kinyitottam az ajtót, minden morgolódás eltűnt és a helyét átvette az öröm.
-Huh-akadt el az ajtóban álló fiú lélegzete.-Gyönyörű vagy.
-Te is jól nézel ki-fogtam meg a kezét és behúztam a házba mosolyogva.-Andrew jól választott-fordultam körbe a tengelyem körül, hogy a szoknyám fellibbenjen kicsit.
Shawn hallatott egy édes kacajt, majd magához húzott és adott egy puszit a számra.
-Izgulsz?-Kérdezte, miközben elindultunk fel a szobámba.
-Csak annyira, ami még egészséges-ültem a tükör elé, hogy feltegyek egy visszafogott sminket.
-Helyes, mert nincs is miért izgulni-guggolt mögém és a tükörből az arcom fürkészte.
-Mondja a fiú, akinek a szíve mindjárt kiugrik a helyéről-néztem a nyakán lüktető eret.
-De beveszem a gyógyszert és jól leszek.
Letettem a szempillaspirált és felé fordultam.
-Biztos, hogy kell az a gyógyszer?-Simogattam az arcát, de olyan volt, mintha fejben teljesen máshol járt volna.
-Tudod, hogy igen-simított a fülem mögé egy tincset.-Menjünk, le kell nyomnunk még egy próbát.
-Minden rendben Shawn?-Kérdeztem, miközben mentünk a kocsi felé, ahol Andrew, Dean, Jake, Brian és Connor várt.
-Persze, ma lesz egy közös koncertünk-mosolyodott el, de ez nem az az őszinte mosoly volt.
Valami nem stimmelt vele és a sok jó után nekem ez csak hihetetlen aggodalmat tudott okozni, ami kellemetlen nyomást keltett a mellkasomban és gombócot növesztett a torkomban. Mégis, ahogy a szemébe néztem, láttam rajta, hogy jobb, ha nem firtatom egyelőre.
-Sziasztok-mosolygott ránk kedvesen Adrew.-A srácok már ott vannak a suliban Calebékkel, behangolták a hangszereket, csak rátok várnak, úgyhogy nyomás-lökte el magát a kocsitól, majd már be is szállt.
Egy pár pillanatig még fürkésztem Shawnt, mielőtt beszálltam a járműbe, de végül feladtam és követtem a többieket az autóba. A suli felé vezető út szokatlanul rideg és kínos volt, amitől a korábbi kijelentésem, miszerint csak annyira izgulok, amennyire egészséges átfordult valami kegyetlen idegességbe. Olyanba, amitől a tenyerem izzadni kezdett, a szívem felgyorsult, a torkom és az ajkaim kiszáradtak. Shawn nem ilyen volt addig. Az a fiú, akivel addig keltem és a mosolyát láttam meg elsőnek, eltűnt és valaki egészen más lépett a helyébe. Egy olyan ember, akit csak a legsötétebb órákban ismertem meg nála.
-Megvan a dalok sorrendje már?-Törte meg a kegyetlen csendet Connor.
-Igen, tegnap megbeszéltük Zubinékkal és letisztáztuk, hogy pontosan mi és hogy lesz-nyomkodta a telefonját Shawn, s a szabad kezét a combomon pihentette.-Már minden kész van, csak a hangosítás kedvéért csinálunk még egy próbát a koncert előtt.
-Na és-dörzsölte össze a tenyerét Brian, miközben Dean aggódva fürkészett.-Izgulsz már Luna?
Csak a nevemre kaptam fel a fejem és pár percig néznem kellett, hogy leessen, hogy nekem beszélt, valamint az, hogy mit kérdezett tőlem.
-Ohm...kicsit, de nem vészes-erőltettem mosolyt magamra, s egy gyors pillantás után, amit Shawnra vetettem, ismét a fiúra néztem.-Azzal nyugtatom magam, hogy ha elindul az egész, akkor már minden megy magától. Nem lesz gond, a Met gálán is ment-próbáltam lelket önteni magamba.
-És nagyon jól szóltok Shawnnal-nézett ránk a visszapillantó tükörből Andrew.-Ha utánunk jössz majd a turnéra, akkor meg is beszéljük, hogy mikor vesszük fel a közös dalaitokat.
Shawn mintha összerezzent volna ennek a mondatnak a hallatán, majd felnézett a telefonjából.
-Luna mikor jön majd utánunk?
-Abban maradtunk, hogy a Szigeten összefutunk majd, hogy megbeszéljük, amit tud, mert addigra az egyetem is üzen a felvételét illetően, aztán, ha megkapta az órarendjét és az időbeosztását, akkor felhív-magyarázta a menedzserünk.
-Igen és, ha megszerveztem mindent, akkor utánatok megyek valószínűleg karácsony után. Amikor újra elindultok, akkor már veletek tartok-kezdtem a nyakláncon csüngő medált piszkálni, amit Shawntól kaptam a szülinapomra.
-Felkészültél már erre?-Mosolyodott el Connor.-Hogy csatlakozz hozzánk a föld köré?
-Az erős kifejezés Connor-szólt rá Shawn, majd újra a telefonjába temetkezett.
-Nos-néztem a fotós szemeibe.-Egyszer mindent el kell kezdeni és mikor hódítsam meg a világot, ha nem most?-Viccelődtem, de Dean arcán láttam, hogy nem hiszi el, hogy ilyen jó a kedvem.
Valójában én sem hittem el, amiket és ahogy mondtam. Képtelen voltam elengedni Shawn furcsa viselkedését és az sem tetszett, hogy nem mondta el, hogy mi baja van. Ahányszor nekem valami a lelkem nyomta, mindig ragaszkodott ahhoz, hogy mondjam el, hogy mi a gond, erre ő titkolózott egy olyan fontos napon, mint az első közös koncertünk. Sőt...az első igazi koncertem volt. Oké, hogy a Met gálán fel kellett lépnem, de az csak egy dalról szólt. Nem akartam hisztizni, de fájt, hogy nem volt velem őszinte.
-Ez a beszéd-tapsolt Brian, s rám kacsintott, mire egy őszinte, halovány mosoly szökött az ajkaimra.
Hiába igyekeztek a kocsiban lévő emberek elterelni a figyelmünket és kicsit olvasztani a fagyos hangulatot, nem igazán sikerült nekik, ugyanis a mi popsztárunk hangulata mindenkire rányomta a bélyegét.
Mikor megérkeztünk a suliba, engem is meglepett, hogy hogy átalakították a tornatermet. A táncparkettnek kijelölt hely előtt ott pihent a színpad, amin Zubinék már minket vártak, a parkett körül pár asztal pihent néhány székkel és a terem szélén hosszúkás sörpadok sorakoztak, amire a rágcsákat és az italokat szánták. Sok mindent lehetett mondani a diákönkormányzati tagjainkra, de ezeket a rendezvényeket tudomásom szerint-és kétszeri tapasztalatom alapján-nagyon jól megszervezték. Egy gyors köszönés és pár vélemény csere után már el is kezdtük a próbát, amiben szintén érződött a rossz hangulat. Nem volt rossz az előadásunk, sőt...kifejezetten szépre sikeredett, de míg addig a boldog érzelmek és energia miatt robbant fel a színpad, addig a főpróbán inkább a fájdalmas érzéseket lehetett kivenni. Legalábbis én így gondoltam. Akkor a kis burok sem volt olyan meghitt, mint addig. Shawn ugyanúgy nekem énekelt, de főképp a szomorúbb dalokból éreztem azt, hogy komolyan megérint engem.
-Minden rendben köztetek?-Lépett mellém Dean, miközben én egy szendvicset eszegettem a próba után.
-Elvileg igen-téptem le a kenyér héjából egy darabot.-De gyakorlatban nem tudom-néztem Shawnt, ahogy épp a megjelent Calebbel beszélt.
-Történt valami?-Kezdte az arcom fürkészni megint azzal az aggódó tekintetével.
-Nem. Legalábbis tudtommal nem. Mostanában sokszor volt idegesebb, ingerlékenyebb, vagy szomorúbb, de folyamatosan azt ecsetelte, hogy mennyire szeret és, hogy minden rendben van. Nem tudom, hogy mi van ma vele-hajtottam le a fejem elkeseredetten és a szemembe könnyek szöktek.-Ennyire látszik, hogy valami nem oké?-Néztem fel rá, s az alsó ajkam akaratlanul is megremegett.
-Nekem feltűnt-húzta el a száját, majd az arcom kezdte simogatni.-Ne sírj Picúr.
-Csak annyira fáj, hogy...nem sokára elmegy, de mi még semmit nem beszéltünk arról, hogy mi lesz velünk azután és az, hogy most így viselkedik, én...
-Gyere ide-ölelt magához és elkezdte a hátam simogatni.-Ha megbánt téged, kinyírom. Csak egy idióta lenne képes eldobni egy olyan kincset, mint te.
-Édes vagy-bújtam hozzá egy pillanatra, de aztán elváltam tőle és megtöröltem a szemeim ügyelve arra, hogy ne legyen az egész arcom fekete a szempillaspiráltól.