Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

34.

Luna:
-Volt olyan, amire nagyon vágytál, de nem kaphattad meg?-Kérdeztem Shawn kezével játszva, miután befejezte az olvasást.
-Persze. Gyerekként rengeteg dologról mondtam le anno.
-És mostanában?-Mértem hozzá az én kezem az övéhez.
-Volt. Te. De rólad nem voltam hajlandó lemondani.-Játszott a hajammal, s lenézett rám mosolyogva.-És milyen jól tettem, hogy nem mondtam le.-Csókolt meg.
Rögtön viszonoztam a csókját és belemosolyogtam ajkaink táncába. Csak az oxigén hiány gonosz átka miatt váltunk el egymástól és szakítottuk meg az érzelmes pillanatunkat.
-Miután először sírtam Jesse miatt és utána mentem vele randira, direkt énekelted a 'Treat You Better'-t?-Kérdeztem, miután megint normálisan kaptam levegőt.
-Igen.-Ismerte be és összefonta ujjaink.-Sok dalom szövegét átéltem veled.-Cirógatta kézfejem a hüvelykujjával.
-Hát nem hagyományos a történetünk, az biztos.-Mosolyodtam el halványan.-Csak azért szervezted ezt az ének órás dolgot, hogy megszerezz magadnak?-Vékonyodott el a hangom.
-Nem. Mármint, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem reménykedtem, hogy több lesz köztünk ezáltal, de azért szerveztem, hogy jobban megismerjelek.
-Mért ragaszkodtál hozzám ennyire?-Ültem fel és szembe fordultam vele.-Tök bunkó voltam veled.
-Hiszel a 'szerelem első látásra' dologban?-Nézett a szemembe.
-Necces.-Ismertem be.
-Pedig velem ez történt.-Húzott az ölébe finoman magával szembe.-Ahogy megláttalak teljesen elcsavartad a fejem.
-De utána hogy nem utáltál meg? Vagy adtad fel?
-Nem szokásom feladni dolgokat. A szerelmet végképp nem, ha végre rám talál. És nem utáltalak meg, mert nem ismertelek. Most ez bután hangzik, tudom. De egyszerűen tudtam, hogy több vagy annál, mint amit mutatsz. Minden, ahogy te nevezted "bunkó"-mutatott idézőjelet-ember valójában egy megtört angyal.-Nézett mélyen a szemembe.
-Shawn nem vagyok olyan ártatlan, mint gondolod.-Vettem nagy levegőt.-Amikor Caroline meghalt, akkor...akkor én tettem dolgokat, amiket nagyon megbántam utólag.
-Hol?-Kérdezte, de hangjában semmi szemrehányás, vagy rosszindulat, esetleg negatív érzés nem volt.
Sokkal inkább csendült ki belőle aggodalom és ijedtség.
-A bokámon.-Sütöttem le szemeim.-Nem akartam, hogy bárki lássa.
-Megvannak még a hegek?-Emelte meg az arcom az államnál fogva.
-Valamennyire. Ha emiatt másképp nézel rám, vagy szégyelsz, va....
Egy csókkal belém folytotta a szót. De ez most más volt. Volt már érzelmes csókunk, de ez az egyik legérzelmesebbek közé tartozik.
-Nem ítéllek el, nem szégyellek és nem nézek rád másképp, csak azt kérem, hogy többet ne csináld ezt.-Simogatta arcom.-Jó?
-Jó.-Tettem kezem az arcomon lévő kezére.
-Kisujj eskü?-Nyújtotta másik kisujját.
-Kisujj eskü.-Akasztottam ujjam az övébe, mire elmosolyodott.
A meghitt pillanatot Shawn gyomra zavarta meg.
-Én is éhes vagyok.-Mosolyodtam el.-Menjünk, csinálok valami vacsit.-Adtam puszit neki.

-Mi lenne, ha itt töltenénk a hétvégét?-Ölelt át hátulról, miközben mosogattam.-Ha holnap a doki után ide jönnénk vissza? Hozunk pár cuccot, váltóruha, ilyenek és csak mi ketten itt.-Suttogta a fülembe.
-Azt akarod, hogy összeköltözzünk a hétvégére?-Fogtam meg egyik kezét.
-Igen. Szeretnék a barátnőmmel lenni végre. Csak te és én. Kikapcsoljuk a telefonokat és tényleg ketten leszünk.
-Kissé kockázatos.-Dőltem a mellkasának.
-De te szereted a veszélyt.
-De nem akarok bajt Andrew-val. Nem akarlak téged bajba sodorni.
-Én viszont szeretnék veled kettesben lenni. És nem érdekel mások véleménye. A barátnőm vagy. Szeretlek és veled akarok lenni. Legalább a négy fal között had ragadjam meg az összes alkalmat, amikor veled lehetek.-Fordította maga felé az arcom.
Ahogy a szemébe néztem, nem bírtam ellenállni neki. Én is vele akartam lenni. Nagyon. És féltem az orvostól, hogy mit mond majd, így még jobban szüksegem volt rá.
-És apának hogy adjuk be?-Fordultam felé.
Elmosolyodott és szemében huncut fény csillant meg.
-Mondjuk, hogy van egy remek pasid, aki már elintézte ezt.-Kulcsolta kezeit a derekamra.
-Ezt nem mondod komolyan.-Kerekedtek el a szemeim.
-De bizony. Csak a te beleegyezésed kell.-Döntötte homlokát az enyémnek.
-Akkor azt hiszem nem mondhatok nemet.-Mosolyodtam el.-De hogy intézted el?
-Az az én titkom.-Csókolt meg.

***

Volt már olyan, amit nagyon szerettetek és le kellett mondanotok róla? Hogy úgy éreztétek, hogy egy világ dől össze bennetek és minden addigi munkátok elmerül a sötétségben és feleslegesnek tűnik?
Hát én így éreztem. Ültem az orvossal szemben, aki a gerincemről készült MRI-t nézte és közölte, hogy abba kell hagynom az esztétikust és úgy éreztem, hogy minden, amiért addig küzdöttem, most mit sem ér. Csigolyaív szakadás és három csigolya rossz helyen léte. Ha folytatom a sportom, akkor lebénulhatok. Ha nem sportolok egyáltalán, az sem jó. Shawn a kezem szorongatta, de én nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. A sportom, a célom, a második családom, az egyik otthonom. Mindent el kell felejtenem. Ezt nem tudtam felfogni. Letöröltem a könnyeim és megköszöntem az orvosnak mindent, aztán kifizettük az MRI árát.
Mikor hazaértünk, Shawn eltűnt egy kis időre, amíg én bepakoltam a cuccaim és elmondtam anyáéknak a dolgokat, majd egy szál rózsával és egy cetlivel tért vissza. Halvány mosoly került arcomra a lelki fájdalom ellenére. Betettem a rózsát egy vázába, s engedtem rá vizet, majd megnéztem a cetlit:
Imádom, hogy tökéletesen illesz a karomba. Annyira édes vagy, mikor hozzámbújva alszol.
-Tudom, hogy most nem könnyű.-Lépett elém.-De itt vagyok Luna és mindenben melletted leszek.-Fogta két keze közé az arcom.
-Nagyon félek Shawn.-Fakadtam ki és megint előtörtek a könnyek.-A sport a részem volt kicsi korom óta. És most a hátrahaljós mozdulatoktól lebénulhatok. Félek szinte mozogni is. Félek, hogy rosszul mozdulok és egyszercsak a testem lebénul és többet nem tudok mozogni. Minden értelmét vesztette és cserben hagyom őket.-Túrtam a hajamba és elkezdtem fel-alá járkálni, de Shawn elkapott és berántott az ölelésébe.
-Tudom. De nem kell félned és tudod, hogy ez nem ilyen szimpla. Anyukádnak is ez van és nincs semmi baja és sportolt vele évekig. Elmegyünk hozzám és elérem, hogy ne agyalj ezen, jó?-Nézett a szemembe.
-Jó.-Bólintottam és hozzábújtam.

-Nehogy abbahagyd!-Szólt rám Shawn, mikor befejeztem az egyik sztorim olvasását a felénél.-Ez nagyon jó, ne hagyd abba, tudni akarom mi lesz a vége.-Nézett rám.
-De ez nem egy kész sztori még.-Néztem a szemébe.
-De van tovább. Naaa, mi lesz Elizabeth-tel és Tylerrel? Meg Bennel? Folytasd Édesem.-Nézett rám kiskutya szemekkel.
Mosolyogva sóhajtottam, majd tovább olvastam neki a történetem. Annyira jó volt. Nem volt telefon. Nem volt külvilág. Csak a mi kis burkunk volt és benne ő és én. Olvasás közben játszottam göndör fürtjeivel és cirógattam arcát, ő pedig combom simogatta, miközben feje az ölemben volt és engem hallgatott. Meghitt volt és érzelmes. Elterelte a figyelmem a bajomról és ugyan nem szeretem ismerősöknek mutatni a történeteim, de nagyon jól esett, hogy érdeklődést mutatott iránta.
Amikor elolvastam az utolsó fejezetet, felült és mélyen a szemembe nézett.
-Siess vele amennyire csak tudsz és én leszek az első, aki elolvassa.-Mondta csodálattal a szemében.
-Igyekszem vele.-Mosolyodtam el.-Talán erre jó a dolog. Több időm lesz magamra és a hobbijaimra. Na meg a munkára és rád.-Bújtam hozzá, s letettem a készüléket.
-Minden rendben lesz Pöttöm.-Ölelt magához.-Mi lenne, ha néznénk valamit? Mondjuk Rocktábor maraton?-Mosolyodott el édesen.
-Benne vagyok.-Szökött halvány mosoly az ajkaimra.
-Csinálok popcornt.-Adott puszit a homlokomra.
-Segítek.-Álltam fel.
-Keresd ki inkább a filmet. Érezd magad otthon.
-Biztos?-Húztam fel a szemöldököm.-Mert otthon ha nem muszáj, nincs rajtam ruha. Este is meztelenül alszom.
Erre ajkai kacér mosolyra húzódtak és egy pillanat alatt előttem termett.
-Hát akkor tegyünk meg mindent a vendég kedvéért.-Fogta meg a pólóm szegélyét.
Mire Shawn tényleg kiment már rajta is csak egy bokszer volt. Aztán bebújtunk az ágyba, ő betakart minket, én pedig félig rajta fekve helyeztem magam kényelembe, miközben ő körém fonta karjait, aztán elindította a filmet, de csak félig figyeltem, mert Shawn szívének ritmusa, szuszogásának dallama és illatának mámora sokkal jobban érdekelt akkor. Mikor felnéztem rá, láttam, hogy csukott szemmel fekszik, de ébren volt. Magamba szippantottam minden aprócska részletét az arcának. Telt ajkait, a kis heget az arcán, gyönyörű pilláit, göndör haját. Mindent, amit csak az agyam be tudott fogadni és meg tudott jegyezni. Magamba ittam, hogy örökre emlékezzek rá. Olyan volt, mintha már ezer éve együtt lennénk. Leírhatatlan érzés kerített magába és kétség sem fért ahhoz, hogy teljesen beleszerettem Shawn Mendes-be.