Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 10.

Luna:
-Aha, rendben-motyogtam a telefonba, miközben az egyik történelem tételt próbáltam memorizálni.
A lábaimat a falnak támasztva meresztettem az égnek, a fejem lelógott az ágyról, amin mindenhol könyvek és füzetek hevertek.
Már nyáron elkezdtem kidolgozni azokat a témákat, amik biztosan tételnek számítottak az érettségin. Talán túlzás volt, de a munka mellett és a suliban való teljesítéssel párhuzamosan kénytelen voltam elkezdeni, ugyanis tudtam, hogy másképp nem lett volna időm rá. Ráadásul rossz szokásom, hogy baromi jól el tudom cseszni az időt. Általában, ha valamit betervezek, az sosem sikerül úgy, ahogy kigondoltam. A tanulásnál is sokszor elterelődött a figyelmem például az írásra, egy új dalszövegre, vagy klip ötletre és ezekkel a gondolatokkal nagyon jól el tudtam cseszni órákat is. Úgyhogy muszáj volt már a nyáron elkezdeni a tanulást, hogy időre készen legyek.
-Ma délután szeretnénk ezt megcsinálni-jött az utasítás Andrew-tól a vonal túlvégéről.
-Hogy ma?-Esett ki a kezemből a tankönyv és a szemeim elkerekedtek.-Dehát ez nektek is pihenő, meg szünet. Az volt megbeszélve, hogy a szülinapom környékén csináljuk meg őket.
-Igen, de mivel nem sokára megyünk vissza Shawn turnéjára és Josiah teljesen bepörgött, így szeretné most megcsinálni őket.
-De Andrew-kezdtem volna a magyarázkodást, hogy mért nem jó a nap, ám nem hagyta, hogy végigmondjam.
-Sajnálom Luna, tudom, hogy nem így tervezted, de szerintem is jó lenne minél előbb megcsinálni, hogy utána az albumra tudjunk koncentrálni. Apropó album-tért át a másik témára-, tudom, hogy szeretnél erre az albumra vendégeket, akikkel duettezel. A dalszövegek, amiket átküldtél, nagyon ütősek lesznek, a nyáron nagyon beindultál-lelkesült fel teljesen, mint egy kisgyerek, amikor a Mikulásról beszél.-Arra gondoltam, hogy ezen az albumon húsz darab szám lenne. Tíz egyéni és tíz közös projekt. Szedd össze, hogy kikkel szeretnél együtt énekelni és én máris intézkedem.
-Jó, úgy lesz-dörzsöltem az arcom elkeseredetten.-Köszönöm.
-Ezért vagyok. És akkor ma úgy öt körül találkozunk. Átküldöm a címet.
-Oké, ott leszek.
-Nagyon ne utálj-nevetett fel, de a hangján hallottam, hogy tényleg bűntudata van.
Tudta, hogy Shawn és én igyekszünk helyrehozni a kapcsolatunkat és azt is, hogy azt a napot arra szenteltük volna, hogy együtt legyünk, de nem haragudtam rá. Elvégre ő csak nekem akart jót és nekem pedig ez volt a kötelességem. A magánélet nevű álom nem mindig jöhetett szóba a karrier mellett. Néha nagyon hiányzott az az élet, amikor csak Luna voltam. Az átlagos lány, aki iskolába járt és a legnagyobb problémája az volt, hogy hova menjen tovább tanulni, ami nincs nagyon messze a családjától, de a barátaival egy helyen van. Hiányzott az az énem, akinek nem kellett a paparazzókat kerülgetnie és úgy tennie, mint aki nem veszi észre őket, hogy teljes életet tudjon élni. Az, akinek nem volt szüksége testőrre, amikor kimozdult valahova és nem olvasott napi szinten magáról szaftosabbnál szaftosabb cikkeket, amikről még én sem tudtam.
-Nem utállak-mondtam erőtlenül, majd kinyomtam a telefont és a párnámra hajítottam.
Az arcomat a tenyerembe temetve elhagyta a számat egy elkeseredett kiáltás, ahogy azt Cami tanította. Mindig azt mondta, miután Shawnnal szétmenünk, hogy az üvöltés terápia nagyon jó tud lenni.
Igaza volt.
De nem kiabálhattam, mint egy eszelős, amikor a szüleim és a tesóim a nappaliban tevékenykedtek, mert vagy teljesen hülyének néztek volna, vagy pedig azt hitték volna, hogy baj van és azt nem akartam. Az elmúlt időszakban épp eleget aggódtak értem és anyáék mégcsak nem is tudtak a Jesse-s dolgokról a múltból.
-Mi a baj?
Shawn hangja az ajtómból jött, amire azonnal felkaptam a fejem.
Mindig, amikor a régi életemért siránkoztam, beugrott az ő arca, meg Camiláé és a fiúké, meg azoké, akiket a hírnév által ismertem meg és azonnal eltűnt a keserű érzés. Ha nem váltam volna híressé, akkor sosem ismertem volna meg őket valószínűleg. Bár Shawnt így is az ismerőseim közé sorolhattam volna, a többiek valószínűleg kimaradtak volna. Sokszor képzeltem el, hogy milyen lenne az életem nélkülük és nem volt pozitív kép. Legalábbis nem annyira, mint az, amiben benne voltak.
-Hogy jöttél be?-Fordultam hasra, s az ajkaim automatikusan felfelé görbültek, ahogy kiszúrtam a rózsaszálat a kezében.
-Evie engedett be-lépett be, majd elém guggolt.-Ezt neked hoztam-nyújtotta át a virágot.
-Vezekelsz?-Húztam fel a szemöldököm mosolyogva, s megszagoltam az isteni illatú virágot.
-Komolyan mondtam, hogy helyre akarom hozni.
Sosem voltam az az ember, aki a drága dolgoknak örült. Nem kellett nekem ajándék, hogy valaki megnyerjen magának, de valahogy nagyon jól esett, hogy Shawn folyamatosan hozott egy szál virágot azóta, hogy kibékültünk az állatkertben és visszatért a napi kis üzenetekhez is. Valahogy ezektől mindig forróság robbant a mellkasomban.
-Nagyon szép-adtam puszit a szájára, s már ettől villámcsapások érték az egész testem.-Apa nagyon piszkált?-Álltam fel, hogy vázába tegyem a rózsát.
-Csak amennyire megérdemlem.
-És a bátyám?
-Nos, ő elkapott egy olyan beszélgetésre, mint apukád két napja-ült fel az ágyra.
Nem lepett meg a dolog. Anyáék nem repestek az örömtől, hogy Shawn és én esetleg újra összejövünk. Nem is ez a megfelelő kifejezés. Igazából csak féltettek, amit megértettem. Shawn szakítása után tényleg eléggé megzuhantam, de az érzéseim ellen nem tudtam tenni. A fájdalom ellenére még mindig szerettem Shawnt és, ha volt esély arra, hogy visszakapjam, akkor meg akartam próbálni, bármennyire is tartottam tőle mélyen.
Ez nem azt jelentette, hogy azonnal a karjaiba vetettem magam és mindent elfelejtettem, amit tett. Az lehetetlen volt. Újra meg kellett ismernem és hagynom, hogy bizonyítson.
-Jesszus, bocsi. Meg a kupiért is, csak tanultam, amikor Andrew hívott és nem volt időm elpakolni.
-Nem kell egyikért sem bocsánatot kérned. Apukádék jogosak, ez meg egyáltalán nem kupi-kezdte összeszedni nekem a könyveket.-Tudok valamelyikben segíteni?
-Édes vagy, de szerintem mára végeztem-vettem el tőle a kupacot, amit összehalmozott nekem.-Köszi-tettem át az íróasztalomra.
-Mi volt az a nagy kiáltás, amikor megjöttem-fogta meg a kezem, s magához húzott.
-Imádom Andrew-t, de egyszer ő fog a sírba vinni-túrtam a hajamba sóhajtva, de mivel egy csomó hajszál a kezemen maradt, inkább felfogtam egy kócos kontyba.
-Mi történt?
-Kitalálta, hogy ma legyen a két kampányfotózás ötre ott kell lennem a megadott címen. Gondolom Dean értem jön majd-néztem a kezem, amiről a kukámba ráztam a hajszálakat.-Nagyon sajnálom, én sem így terveztem. Úgy akartam, hogy ma kettesben legyünk, már amennyire ez lehet nálunk-pillantottam az ajtó felé.
-Nem a te hibád-simított az arcomra, s magára irányította a tekintetem.-Majd elkísérlek a fotózásra. Ott is veled leszek-cirógatta az alsó ajkam.
-Mi lesz velünk, miután elmentél Shawn?-Néztem a szemébe előre félve a válaszától.-Legközelebb csak a Grammy-n találkozunk majd februárban, amin te Miley-val, én pedig Zaynnel éneklek. Maximum az utó bulin tudunk majd kettesben lenni valamelyik sarokban és ott is úgy, hogy ügyelünk arra, hogy van-e ott bárki.
-Majd minden nap FaceTime-olunk. És beszélünk, amikor csak tudunk és haza is jövök, amint tudok. Már nincs sok ebből a turnéból.
-Még nyolc hónap-biccentettem oldalra a fejem.
-Igen, de júniusban utánunk jössz az érettségi után. Akkor megint együtt tudunk lenni teljesen.
-Az baromi messze van még Shawn-hajtottam le a fejem elkeseredetten.-Még csak január van és annak is az eleje. Fél év van még júniusig.
-Hamarabb el fog ez telni, mint gondolod.
-És addig mi lesz? Mármint a kapcsolatunkkal? Külön leszünk, vagy együtt? Mind a kettőnknek vannak szükségletei, neked főképp, ha nem vagyunk egy helyen, egy telefonnal nem lehet mindent letudni és akkor...
Egy csókkal belém fojtotta a szót. A csókjával, amit oly' rég nem éreztem. Az ajkaival, amik felmelegítették a testem. A puha párnáival, amik annyira hiányoztak már az enyémekről. Nem akartunk sietni, de nem tudtam ellenállni neki. Az arcára simítva csókoltam vissza és hagytam, hogy az érzés maga alá gyűrve felmelegítse a testem, ami azóta fázott, hogy ő elment.
-Megoldjuk-döntötte a homlokát az enyémnek, miután elvált tőlem.-Minden rendben lesz. Leszarom a szükségleteket, nekem te kellesz Luna-simogatta az arcom finoman.-Annyira szeretlek-ölelt magához.
-Én is téged-szippantottam magamba az illatát, s lehunytam a szemeimet.-Akkor nem sokára elmész és csak februárban látlak újra élőben?
-Igen, de az hamar itt lesz. Nagyon. Csak pár hét.
-Utálom, hogy nem kísérhetlek majd ki a reptérre, mert akkor máris mindenki rajtunk kezd el csámcsogni-hajtottam le a fejem az alsó ajkamba harapva.
-Eljön az ideje annak, hogy nyilvánosan is mutatkozhassunk. Amint készenállsz rá, én nem titkolom tovább-fúrta az arcát a nyakamba.
-Shawn, gondolom tudod, hogy Zayn és köztem voltak dolgok-tört rám az őszinteség, s hátrébb hajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Hallottam-feszült meg az állkapcsa.-Szereted?
-Nem szerelemmel-ráztam meg a fejem.-És ő sem engem. Mind a kettőnknek szerelmi bánata volt az elmúlt időszakban. De megbeszéltük, hogy nem játszadozunk a másikkal.
Lassan kiengedett, majd nagyot nyelt:
-Nos, nem voltunk együtt, szóval amúgy sem akadhatnék ki. A Grammy-s előadásotokba mit terveztek?
-Egy kis polgárpukkasztást, de nem lesz semmi, ami tényleg történne. Ti Miley-val?
-Az In My Bloodot alakítottuk duetté. Kíváncsi leszek, hogy hogy sikerül. Eddig a próbákon nagyon jól szólt, remélem, hogy a közönség is értékelni fogja.
-Ebben biztos vagyok-adtam puszit neki halvány mosollyal, majd a mellkasára hajtottam a fejem.-Szerepelsz majd az új albumomon?
-Ez nem is kérdés-mosolyodott el és még szorosabban ölelt, én pedig jobban hozzábújtam.