Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

2./ 19.

Luna:
-Hölgyeim és Uraim, a világsztár Shawn Mendes, az én pasim, aki felrobbant egy stadiont a hangjával, amit tele tölt emberekkel, képtelen felvenni egy belebújós pulcsit-motyogtam, miközben figyeltem, ahogy Shawn azt magyarázza az őt vevő Connornak és ezáltal majd a rajongóknak hogy ez mennyire egy nehéz feladat.
-Nem akarlak elkeseríteni, mert nagy rajongója vagyok a párosotoknak, de Shawn nem ügyes-mosolyodott el Caleb szintén a fiút nézve, de a legjobb barátnőmet átkarolva.
-Nekem mondod?-Fordultam felé felvont szemöldökkel.-Egyszer, amikor próbálni voltunk nála és mentünk volna át a konyhába, hogy együnk valamit megbotlott, majd megkérdezte, hogy miért gáncsoltam ki.
-Ezt nem mondod komolyan?-Nevetett fel Sophie jóízűen, amivel nekem még szélesebbre varázsolta a mosolyom.
Ez az emlék mindig felfelé görbítette az ajkaimat, mivel annyira nevetséges volt az egész kép. Amikor megtörtént, akkor is szegény Shawn arcába röhögtem, hiszen miért is akartam volna kigáncsolni?
-De, halálosan komolyan mondom-néztem a szemébe, de egy pillanatra megint Shawnra pillantottam, aki még mindig azzal a szerencsétlen pulóverrel szenvedett.
-Nem tudom, hogy miért lepődtök meg-lépett mellém Brian a kávékkal, majd átnyújtotta nekünk.-Ha megnézzük Shawn koncertfelvételeit, szinte mindegyiken elesik, de minimum megbotlik-vigyorodott el a fiú a legjobb barátja bénázásain.
-Hát, kis ügyetlen, de én ezzel együtt szeretem-fordultam vissza Shawn felé, s szinte éreztem, ahogy csillogott a szemem.
Nem tehettem róla, sem ellene, de a szemeimből egyértelműen ki lehetett olvasni, hogy mit érzek Shawn iránt. Persze pontosan láttam azt is, ahogy ő nézett rám. Minden alkalommal úgy csillogott a szeme, mintha a világ legszebb lánya lennék. Ezzel mindig zavarba hozott, ugyanakkor meg is olvasztotta a szívemet.
-Szerintetek sokáig leszünk itt ma?-Ivott a kávéjából Sophie Calebre pillantva.
-Ha Shawn így folytatja, akkor biztos-szólalt meg a mellettem álló testőröm, s a szavaitól újra felnevettem.
-Anélkül is-feleltem, amikor abbahagytam a nevetést.-Shawn maximalista, legalább háromszor újra fog vetetni mindent, akkor is, ha nagyon jól sikerül egy adott felvétel. És akkor még nem vettük számításba a bakikat, meg a különböző kamera állások és fények beállításának kipróbálását. De nektek nem kell itt maradnotok, ha menni akartok, vagy fáradtak vagytok-néztem a barátaimra, de ők azonnal megrázták a fejüket.
-Megvárunk titeket, mindenképpen. Látni szeretnénk, hogy mi lesz belőle-karolta át újra Sophie-t Caleb.-Meg neki is szüksége lesz a lelkitámogatásra-biccentett Shawn felé büszke mosollyal.
Nem csak az én szememből lehetett kivenni azt a sok szeretetet, amit Shawn iránt tápláltam, hanem az övéből is. Szinte testvérek voltak, szóval nem lepett meg. Sőt...nagyon jó volt látni azt, hogy így néz rá. Tudtam, hogy ha bármi történne, akkor Caleb biztosan ott lenne neki, s amint a másik oldalamra pillantottam, Brian szemében ugyanezt láttam. Persze nem volt idegen ez a számomra, hiszen Sophie tekintete is ilyen érzelmeket árult el és biztos voltam abban, hogy az enyém is, amikor rá néztem.
-Az biztos-helyeselt Brian a kávéjából kortyolva.-Már nagyon hiányolt titeket. Mindannyiótokat, de főleg téged-nézett le rám, én pedig éreztem, hogy az arcom égni kezd.
-Sokat emleget? Vagy beszél rólam?
-Szinte állandóan-nevetett fel, de a hangjában nem volt rosszallás, vagy lenézés, sokkal inkább szeretet.-Reggelente elmeséli, ha veled álmodott, meg kiszámítja, hogy hány óra lehet nálatok, ha épp nincs nála a telója, amin megnézi. A karperecet rendszeresen nyomkodja, de ezt tapasztalod is és amennyire én érzékelem, te is ezt teszed. Nap közben, amikor próbál, akkor látványosan neked énekel. Amikor csak mi vagyunk ott, akkor van, hogy beleénekli a neved a dalaiba-mosolyodott el és még ő is elpirult, bár szinte biztos voltam benne, hogy ő a szeretet miatt, amit Shawn iránt táplált.-A koncertek után pedig mindig az az első, hogy neked ír. Ja, azt kihagytam, hogy titokban a koncertek alatt is neked énekel, de gondolom ez evidens a próbák után. És mindig, miután beszéltetek, elmesél nekem mindent arról, hogy te hogy vagy és, hogy mennyire jó volt hallani a hangod, meg mennyire hiányzol neki. Nagyon szeret téged, mégha ezt néha idiótán is fejezi ki-nézett mélyen a szemembe.-A Honey féle dolog is...annyira baszurd volt számomra-vonta össze a szemöldökét és megrázta a fejét.-Aztán, ha tudnád, hogy mit művelt nekünk azután, hogy találkoztatok a Sziget fesztiválon. Meg a karácsonyi veszekedés után. Teljesen kivolt. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy mennyire elrontotta és, hogy nem akar örökre elveszíteni. Amikor szakított veled az év végi koncerten és te elzavartad, hozzáteszem megértem a te oldalad, szóval nem támadásból mondom, vagy, hogy lelkiismeretfurdalást okozzak, de zokogott. Megpróbált nagyon kemény lenni, de amint kettesben maradtunk, elsírta magát. Addig csak mufurc volt és kissé bunkó, de azt hiszem, hogy olyan mindenkinél előfordul. Viszont, amikor beértünk a hotelbe és a többiek elvonultak, nem bírtam magammal és rákérdeztem.
-És mit mondott?-Nyeltem nagyot, s a testem automatikusan befeszült, bár tudtam, hogy ez már a múlt és igyekeztem a pozitív dolgainkra koncentrálni.
-Eleinte semmit-húzta el a száját.-Közölte, hogy hagyjam békén, mert nem akar róla beszélni. Aztán kerek-perec rákérdeztem, hogy mi történt köztetek és akkor kibukott. Elsírta magát és csak azt hajtogatta, hogy mennyire elrontotta és, hogy talán soha többet nem kap majd vissza. Sőt...állította, hogy soha nem fog visszakapni.
A szívembe fájdalom hasított, ahogy belegondoltam, hogy Shawn ennyire sírt miattam. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy bűntudatom volt. Az nem gyötört, hiszen aznap mind a ketten összetörtünk, amikor ő a dalokkal szakított. Én is megzuhantam és ezért képtelenség volt, hogy a lelkiismeretem felszólaljon, amiért elzavartam. Talán tény, hogy hagynom kellett volna, hogy megmagyarázza, de akkor már nem volt értelme azon gondolkozni, hogy mi lett volna ha...
-Kérdezhetek valamit?-Fontam össze a karjaim a mellkasom előtt, s teljes testtel Brian felé fordultam.
-Persze, bármit-mosolyodott el bíztatólag.
-Nem, mintha nagyon osztana, vagy szorozna már és nem is akarok arra a szörnyű időszakra gondolni, ami azután volt, mert azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy engem is nagyon megviselt-vakartam meg a tarkóm, hogy oldjam magamban a kellemetlen érzést, ami ettől a témától keletkezett bennem.-De-az alsó ajkamba haraptam, s lesütöttem a szemeimet, mert nem akartam megvádolni Briant, csak pusztán kíváncsi voltam.
-De?-Hajolt le, s mélyen a szemembe nézett, ahogy várta a kérdést.
-Ne értsd félre, csak kíváncsi vagyok, de...te tudtál arról, hogy mire készül? Hogy szakítani fog majd és úgy, ahogy?
Brian ismét elmosolyodott, de ezúttal sokkal inkább volt az a mosoly szomorú. Éppen ezért arra számítottam, hogy bólintani fog, de ennek ellenére megrázta a fejét.
-Nem, mégcsak nem is említette. Vagyis...azt mondta, hogy tudja, hogy nem hiszel a távkapcsolatokban és, hogy volt már neki is, de nem sült el jól, így parázik, de azt, hogy szakítani akarna, pláne így...azt egy szóval sem.
-Szerintem egyikünknek sem-szólalt meg Caleb a másik oldalamról.-Nekem is aggodalmaskodott, hogy jaj mi lesz, meg hogy fogjátok megoldani, de ezt nem-ingatta meg a fejét.-Viszont utána mindannyiunknak hol dühöngött, hol pedig sírt, hogy mit tett. Hülye volt-húzta el a száját.
-Igen, de helyre hoztátok-szállt be a beszélgetésbe Sophie is összeakasztva a tekintetünket.-És csakis ez számít most. Már minden rendben van.
-Persze-kezdtem bólogatni hevesen.-Igen, tényleg így van, csak kíváncsi voltam.
-Nagyon szereted, igaz?-Nézett le rám Dean, nekem pedig az ajkaim automatikusan felfelé görbültek.
-Igen, nagyon-hajtottam le a fejem, hogy ne lássa mindenki, hogy mennyire vörös vagyok.
Bár szerintem egyértelmű volt ennek ellenére is, hogy hatalmas a zavarom. Mindig ez volt, ha valaki a kapcsolatunkról kérdezett, vagy, ha megemlítették, hogy Shawn mennyire oda van értem. Attól is bizseregni kezdett a testem, ahogy hallgattam, hogy Briannek miket kell átélnie, amiért a barátom hiányolt engem a turné alatt, amikor nem tudtunk találkozni.
-Ha tudnád, hogy ő mennyire szeret téged-karolt át vigyorogva Brian.-Komolyan mondom, kislány, amikor egy évvel ezelőtt az életébe léptél, akkor teljesen megváltoztattad.
-Már több, mint egy éve-javította ki Caleb a barátját.-Már másfél, szép évvel ezelőtt belépett a mi drága barátunk életébe és egy pillanat alatt magába habarította. Életében először szerelmes, tudod?-Mutatott rám a kávéját tartó kezével a fiú, fokozva a zavarom.
-Igen, tudom-feleltem kissé halkabban.
Ez ösztönös volt. Minden alkalommal, amikor valaki, vagy valami zavarba hozott, akaratlanul is mosolyogtam és a hangom halkabb lett. Nem tudtam ellene tenni, mert már csak akkor tűnt fel mindig, amikor csináltam.
-Sokszor elmondta már nekem is, hogy soha nem volt igazán szerelmes addig, amíg én be nem léptem az életébe. Hogy őszinte legyek, ezt én az elején nehezen hittem el-haraptam be az alsó ajkam.-Annyira szürreális volt számomra, hogy a nagy Shawn Mendes, a szerelmes dalok királya még soha nem volt szerelmes és mégis ilyen mély mondanivalójú dalokat tud írni róla.
-Megértem, de a szerelemről elég sok féleképpen lehet írni. Hiszen annyi formája van-kezdte mondani Caleb a magyarázatot.-Szerelem első látásra; viszonzatlan szerelem; távkapcsolat; utálatból kialakult; vagy csak nehezen összejött. Shawn pedig azért sokat átélt, amikor fiatal volt. Csaképp nem volt igazi szerelem, csak ilyen tipikus tini dolog.
-Amikor fiatal volt?-Nevettem fel akaratlanul is.-Ezt úgy mondtad, mintha legalább hatvan éves lenne már.
-Lehet, hogy azért nem tudja felvenni azt a szegény pulcsit-pillantott felé Sophie.-Már túl öreg és elfelejtette, hogy hogy kell.
-Hát persze-nevettem tovább a fiút figyelve.