Meglepetés-Shawn Mendes ff { +18} (✔️)

51.

Shawn:
A falon kattogó óra visszhangot vert az elnémult szoba falain, még kínzóbbá téve nekem az estét. A többiek már aludtak, mindenki kidőlt, kettő körül, miután a különböző játékokkal lefárasztottuk magunkat és a frissítőnek szánt fürdő sem segített az állapotunkon. Viszont én hiába voltam annyira fáradt, hogy azt éreztem, hogy mindjárt leragadnak a szemeim, a gondolataim folyamatosan a jövő körül cikáztak és azon, hogy mi lesz Lunával és velem, ha elmegyek majd a turnéra. Anno, mikor azt meséltem neki, hogy júniusba elindulok erre a fesztivál turnéra, ami aztán átfordul rendesbe, nem volt ennyire fájdalmas a gondolat, mivel még nem voltunk együtt. Nekem rossz volt, hiszen már akkor voltak érzéseim iránta, de neki nem és az a tudat, hogy őt összetörhettem, az felért azzal a fájdalommal, amit a nyílt sebbe szórt só okoz, sőt...sokkal rosszabb volt annál.
Akkor, amikor őt figyeltem, ahogy a karjaimban szuszogott ez a gondolat csak erősödött és fájdalmasabbá tette. Irigyeltem a barátaim, akik ki tudtak dőlni a pia és a játékok után, hiába nem voltunk részegek. Nekem bezzeg úgy üvöltöttek a fájdalmas gondolatok a fejembe, mintha erősítőkre csatlakoztatták volna őket, hogy véletlenül se tudjak aludni. Mindig is agyalós voltam és szerettem a jövőn elmélkedni, de még sosem okozott ennyire kellemetlen és rossz érzést.
-Holnap elég fáradt leszel bowling közben, ha így folytatod.
A hang irányába kaptam a fejem, ahol Sophie Calebhez bújva húzta a lóbőrt és ahol azt hittem, hogy a haverom is így tesz, de ezekszerint tévedtem. Ugyan nem volt sok fény, de ami volt, az engedni hagyta Caleb arcát, amin láttam, hogy addig ő sem volt ébren és bánta, hogy felébredt.
-Mióta nézel?-Húztam össze a szemöldököm, s elkezdtem az ölemben fészkelődő Luna hátát simogatni.
-Csak pár perce keltem fel, de azóta nem bírok máshova nézni. Ismerlek, ez a gondolkozós arcod, szóval mondd, hogy min agyalsz annyira?-Ásított hatalmasat, de rögtön visszafogta magát, ahogy Soph hallatott egy sóhajt.
-Gondolkozós arc?-Vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
-Igen, úgyhogy ki vele.
-Csak a jövőn-sóhajtottam hatalmasat, megdörzsölve az arcom.-Azon, hogy most benne vagyok egy boldog kapcsolatban és azt érzem, hogy hiába korai, megtaláltam azt a személyt, akivel le akarom élni az életem, de júniusban én elmegyek. Itt kell hagynom és Luna nem hisz a távkapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak és, hogy hogy fogjuk ezt átvészelni és ez megijeszt. Nem akarok fájdalmat okozni neki.
-Shawn, te nem vagy magadnál-vágta hozzám Caleb, de a hangja a kelleténél hangosabbra sikerült és elérte, hogy Luna és Sophie is mozgolódni kezdjenek, így halkabban folytatta a barátnőjét simogatva.-Itt van Luna, egy lány, akiért oda vagy. Egy olyan barátnő, akiről mindig álmodoztál és te azon parázol, hogy vajon mi lesz fél év múlva? Hiszen november van ember. És júniusban megyünk a turnéra, még több is, mint fél év. Én is ott leszek és elválok Sophie-tól, de nem aggódom ezen. Már megbeszéltük ezt vele.
-Igen, de te csak arra a három hónapra hagyod el, mert vissza kell jönnöd a suliba, de én két éves turnéra megyek Caleb. Évekre elválok tőle.
-Luna jövőre végez a suliban és utána csatlakozik hozzád, mert az egyetemet levelezősön végzi.
-Akkor is egy év-kontráztam azonnal az érvelésére.
-Igen, tudom-sóhajtott nagyot-de szerintem akkor is feleslegen agyalsz ezen most. Mint mondtam, több, mint fél év van addig, amíg elmész, beszélj erről Lunával majd, de most felejtsd el. Élvezdi ki azt az időt, amíg vele lehetsz és hagyd, hogy ez az időszak boldogan teljen. Felesleges ezen rágódnod, mert csak magadat készíted ki és neki adsz majd okot az aggódásra, mert látni fogja, hogy valami nem oké veled.-Biccentett Lunára, majd újra a szemembe nézett, hogy nyomatékosítsa a véleményének komolyságát.
Pár percig emésztettem a szavait, de be kellett látnom, hogy igaza van. Tényleg idióta voltam, amiért ezen rágódtam, csak, ahogy aznap este néztem, hogy Lu mennyire boldog és hogy elvan a többiekkel, szép lassan bekúsztak ezek a negatív hangvételű gondolatok a fejembe és nem bírtam kiverni őket onnan.
-Igazad van-mondtam ki végül a nyilvánvalót.-Kösz Haver-biccentettem hálásan.
-Nincs mit-utánozta a mimikám-most viszont aludj, mert holnap durván ki fogsz kapni, ha nem pihensz.
-Na nem mintha olyan zseni lennék a bowlinghoz-hagyta el egy halk kacaj a szám.
-Nem, de ott lesz Dean, hátha a tesztoszteron miatt majd jobban hajtasz-kacsintott, majd hozzábújt Sophie-hoz és pár percen belül már horkolt is.
Na igen, az, hogy Dean is meg volt hívva a családi bowlingra, egyszerre nyugtatott meg és aggasztott. Örültem, hogy ott lesz, ha esetleg ne adja Isten valami baj lenne, viszont aggasztott, mert láttam, hogy hogyan nézett Lunára. Tudtam, hogy a barátnőm sosem csalna meg, de mégis ott volt az a kellemetlen nyomás a mellkasomban, ahányszor csak el kellett játszaniuk, hogy együtt vannak. Azonban azt is tudtam, hogy a köztünk lévő feszültség ellenére Dean jófej srác, hiszen Evie is imádta.
Megint egyre több összeesküvés elmélet jelent meg a fejemben, de ekkor Luna egy hatalmas sóhajt hallatott és a következő pillanatban már az apró keze az arcomat simogatta.
-Mért nem alszol még?-Suttogta csukott szemekkel, az alvástól vékony hangon.
-Nem tudtam elaludni-fogtam meg a kezét, s a hüvelykujjammal kis köröket kezdtem rajzolni a kézfejére.
-Fáradt leszel holnap, ha nem alszol és a kávé sem fog segíteni-fúrta arcát a mellkasomba, mire halvány mosoly szökött az ajkaimra.
-Tudom, igazad van-öleltem szorosabban magamhoz-már alszom is-leheltem egy apró csókot a homlokára, majd hagytam, hogy az illatát magamba szippantva, az álmok bekebelezzenek.
Reggel a kávé isteni aromájának és a hangok alapján a sütőben lévő sütemények illatának keverékére ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mikor aludtam el végül, ugyanis teljes képszakasásom volt azok utánról, hogy Lunát magamhoz öleltem. Az órára pillantottam és konstatáltam, hogy nem rég múlt tíz. Meglepetésemre a késői elalvás ellenére nem éreztem magam fáradtnak, vagy kimerültnek, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen éber voltam. Éber és jókedvű. Azonban a karjaim üresek voltak. A többiek is még csak akkor ébredeztek, így arra mertem következtetni, hogy Luna készíti a reggelit és a kávét is. Amint ez eszembe jutott, az említett lány belibbent a szobába és mosolyogva, csilingelő hangon megszólalt:
-Jó reggelt-szökdelt oda hozzám és puszit adott a számra.-Csináltam kávét és előszedtem az Aspirint, ha valakinek kellene, mindjárt kész a süti is. Brownie-t csináltam gyümölcsös öntettel, de van vanília fagyi is a hűtőben, ha valaki azt kér.
-Mendes, ez a lány egy angyal-morogta Liam-tartsd meg, vagy szétrúgom a segged.
-Egy angyal és egy ördög-szólalt meg Zayn mielőtt reagálhattam volna.-Tegnap úgy itatott le, mintha kötelező lett volna, de neki semmi baja. Mégis hogy bírod ennyire a piát Hercegnő?-Nézett Lunára, aki csak mosolyogva megvonta a vállát.
-Tehetség.
-A tehetséged átadhatnád nekem is, ugyanis nekem kelleni fog az az Aspirin.
-Akkor nyomás a konyha-szökdelt ki dúdolgatva, s én azon kaptam magam, hogy bárgyú mosollyal bámulok utána.
Fogalmam sem volt, hogy hogyan tudott ennyire pörögni annak ellenére, hogy kettőkor aludt el, de határozottan örültem, hogy ilyen jó kedve van.
-Ki ne essenek a szemeid a bámulástól Shawn-vigyorgott rám Caleb, mire csak bemutattam neki és kimásztam addigi fekvő helyünkről, majd kimentem Lunához a konyhába.
-Mikor keltél?-Léptem mögé, s hátulról átöleltem, miközben ő a sütőben készülő édességeket leste.
-Egy órája-dőlt a mellkasomnak.
-És nem vagy álmos?-Lepődtem meg a kijelentésén, miszerint ennyivel előbb kelt.
-Nem, most nem. Majd este valószínűleg hamar ki fogok dőlni, de most még teljesen jól vagyok-nevetett fel édesen, mosolyt csalva az én ajkaimra is.-Srácok! Kész a reggeli, gyertek, vagy Shawn felfalja!-Szólt be a szobába a többieknek, miután jelzett a sütő.
-Mikkel vádolsz te?-Böktem meg mosolyogva, mire ugrott egyet.
-Nem vádollak, csak tudom, hogy szeretsz enni, főleg a főztöm.-Szedte ki a brownie-t, majd átrakosgatta egy tányérra.
-Jó, ezzel nem tudok vitatkozni-ültem le az egyik székre, miután elvettem a pultról a kávémat, amit nekem szánt.-Köszönöm a kávét-leheltem puszit az arcára, amint leült mellém.
-Nincs mit-fordult felém és ő is adott egyet a számra.
-Arról volt szó, hogy reggelit kapunk, nem élő pornót-jelent meg vigyorogva Caleb, mire Luna megforgatta a szemét.
-Ha neked egy pusziról már a pornó jut eszedbe, akkor elég kanos lehetsz, beszélgess erről a barátnőddel-vágott vissza ártatlan mosollyal, s belőlem ettől kiszakadt egy kacaj.
Sophie arca pirossá vált, miközben a haja mögé bújva leült, s az én szószátyár barátomnak is elakadt a lélegzete, ez pedig még jobban szórakoztatott engem, sőt a társaságunk többi tagját is.
-Nem gáz Caleb, bárkivel előfordul-kacsintott rá Luna, újabb vigyort kiváltva belőlem.
Az én alapjáraton visszafogottabb, csendesebb és-ebben szituációban-nem mellesleg akkor még szűz barátnőm néha engem is meglepő beszólásokkal tudta díjazni az embereket. És én ezt imádtam benne, hogy ennyire nagy szája is volt, amikor kellett.

Luna:
A bowling terembe belépve furcsa bizsergés töltött el. Elég régen voltam utoljára ilyen helyen, de akkor elég jól ment, így nem izgultam annyira és az egy plusz örömforrás volt, hogy végre a családommal lehettem.
Félreértés ne essék, nagyon jól éreztem magam a barátaimmal, csak már hiányoztak a szüleim és a testvéreim. Na és az a mosoly, ami Evie arcán elterült és a szemében a csillogás mindent megért nekem. Az sem tudott érdekelni, hogy páran azonnal kiszúrtak minket Shawnnal, így folyamatosan felénk forduló telefonokkal és mutogató emberekkel találtam szembe magam. Na meg emiatt kezdődhetett a színjáték Deannel.
A testőröm kezét fogva, összekulcsolt ujjainkat figyelve mentem oda a pult mögött álló fiúhoz, hogy jelezzem, hogy megjöttünk. Hiába voltunk kéz a kézben, semmi olyan érzés nem volt bennem, mint, amikor Shawn kezét fogtam. Olyan volt, mint, amikor rossz kedved van egy társaságon belül. Hiába vagy barátokkal, akiket szeretsz és ők is téged, egyedül érzed magad. Ez pontosan olyan volt. Ott volt, de mégsem. Rengetegszer éreztem már ezt, különösen a Jesse-s időszak alatt.
A gépet néző srác csak pár évvel lehetett idősebb nálam, de a köszönés módomon nem tudtam változtatni. Mindig ez volt velem boltokban, moziban, kávézóban. Nem számított, hogy nem sok év volt köztünk, képtelen voltam sziával köszönni és ez akkor sem volt másképp:
-Jó napot, van egy foglalásunk Blake névre-mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott, miután vetett egy pillantást a trikóm okozta enyhe dekoltázsomra.
-Sziasztok, igen, meg is van-nyomkodta a kijelzőjét a gépnek.-Az ötös pálya lesz az, a cipő méreteket szeretném elkérni, a neveket majd ott be tudjátok írni és nem sokára odamegy egy pincér, hogy felvegye a kéréseket. Pizzát kértek majd, vagy csak italok lesznek?
Végignéztem a családunkon és elgondolkoztam, hogy mikor ettünk utoljára és mennyit leszünk ott, majd visszafordultam:
-Kérünk három sonkás-kukoricásat.
-Rendben, intézzük is.
-Köszönjük-biccentettem, majd a cipőméretek bediktálása után már ott sem voltunk.
-Jobban nem akart méregetni?-Jegyezte meg Caleb, mikor leült mellém, hogy felvegye a cipőjét.
-Már meg sem lep. A pasik tuskók, tisztelet a kivételnek. Csak ne tette volna ennyire feltűnően-sóhajtottam, miközben felálltam, majd kinyújtóztam.-Oké, beírom a neveket a gépbe, ki kezd?
-Én kezdek szívesen, ha más nem-vonta meg a vállát Caleb.
-Oksi, akkor Caleb, aztán jöhet Jacob, majd anya, apa, Mr. és Mrs. Mendes, Shawn, Aal, Evie, Dean és én.-Mondtam a sorrendet, miközben bepötyögtem a neveket.
-Na félre vesztesek, megjött a király-emelt fel egy számára szimpatikus golyót Caleb, majd odaállt, hogy gurítson, de a nagy szája ellenére csak hármat sikerült ledöntenie.
-Szép volt király-cukkoltam, mire rám kapta a tekintetét.
-Na neked már sok van a rovásodon mára-mutatott rám, de mosolygott-ez csak bemelegítés volt.
-Uhum, hát persze-bólogattam tettetett komolysággal.
-Mit csináltál, hogy sok van a rovásodon?-Nevetett fel Dean, s átkarolt.
-Beszóltam neki reggel, amiért ő beszólt nekem.-Vontam vállat, mire Dean felnevetett.
-Ez nem lep meg.

-Jó ötlet vol ez a mai nap-huppant le mellém Shawn a kanapéra este, miközben Aaliyah és Evie filmet kerestek az esti, közös, családi film nézéshez.
Mivel több kört is játszottunk, így nem döntöttünk végleges győztes mellett, de nem is ez volt a cél, hanem, hogy kicsit kikapcsoljunk, ez pedig sikerült. Otthon már Dean nem volt ott velünk, mert azt mondta, hogy el kell intéznie valamit, de annak ellenére, hogy Shawn és közte feszkó volt és, hogy nem örültem, hogy el kellett játszanunk, hogy együtt vagyunk, jó volt látni, hogy ő is jó kedvű volt.
A rajongók sem voltak erőszakosak. Csináltak videókat rólunk, az tény és néhányan odajöttek hozzánk aláírásért, de ezeket leszámítva, hagytak minket, hogy jól érezhessük magunkat. Aranyosak voltak.
-Jól érezted magad?-Hajtottam a fejem a mellkasára.
-Azt leszámítva, hogy Deant ölelgetted, amikor taroltál és, hogy a pultos srác szemérmetlenül méregetett téged, igen-kezdett játszani egy tincsemmel.
-Tudom, az nekem sem volt a legjobb-sóhajtottam nagyot.-Legszívesebben hozzád bújtam volna. A pultos meg...nos nem lehet vele mit csinálni.
-Tudom-hagyta el az ő száját is egy sóhaj-de nem baj, a lényeg, hogy jó volt.
-Igen, örülök, hogy kicsit mind kikapcsoltunk-mosolyodtam el halványan és kis köröket kezdtem rajzolni a mellkasára.-Csak fárasztó-ásítottam nagyot.
-Nem Édesem, a tegnap este volt fárasztó-lehelt puszit a fejem búbjára.-Te jól érezted magad?
-Az igaz-nevettem fel haloványan.-Igen, örültem, hogy a családdal is lehetünk egy kicsit.-Mondtam halkan és már csukódtak volna le a szemeim, amikor Evie felkiáltott:
-Megvan! Beavatottat nézünk-vetődött a babzsákfotelbe, Aal pedig a mellette lévőbe.
-Akkor hajrá-vette az ölébe az egyik adag popcornt Caleb, és esküszöm, hogy jobban beleélte magát, mint a két lány, ezzel mosolyt csalva az én ajkaimra.